Először is. Ha a devizahitelért folyamodó ügyféllel az adott bankfiókban évekkel ezelőtt közölték volna, hogy az, amire készül, a lehető legfelelőtlenebb devizaspekuláció, és az egész család vagyona pillanatok alatt elveszhet, vélhetően elgondolkodott volna azon, aláírja-e a számára érthetetlen papírokat vagy sem. Tudja Jaksity György, hogy miképpen zajlott a valóságban ez a beszélgetés? Ha nem, akkor most felidézzük, hogy mit szajkóztak a pénzintézetek alkalmazottai: „A frankhitelt ajánlanám önnek, ez most a legnépszerűbb. A törlesztőrészlet emelkedhet ugyan, de ahhoz, hogy jelentősen megugorjon, százkilencvenes svájci frank kellene, ami csak akkor következne be, ha az ország fizetésképtelenné válna.” (Jelenleg jóval kétszázhúsz forint felett árulják az alpesi devizát.) Mi történt tehát? A bankok szervezetten átverték az ország lakosságának nagy részét. Félrevezették a hitelfelvevőket azért, hogy a pénzintézetek profitja garantált legyen. Jaksity szavaival: a lehető legfelelőtlenebb devizaspekulációra beszélték rá az ügyfeleket, beshortoltatták velük a svájci frankot.

Másodszor. Ezt a hitelezési gyakorlatot szó nélkül nézte végig a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF). Erejéből – néhány millió forintos bírság kiszabásán kívül – csupán arra telt, hogy bábáskodjon egy magatartási kódex kidolgozása felett, ami 2010 januárjában (!) lépett hatályba. Ebben egyébként mindenki számára természetes alapvetéseket fektettek le. Például, „a hitelezők vállalják, hogy a lakosság körében átlátható és felelős magatartást tanúsítanak ügyfeleikkel szemben mind a hitelnyújtást megelőző időszakban, mind a felvett hitelek teljes futamideje alatt, továbbá a fizetési nehézségek felmerülése esetén követendő eljárásaikban is.” Az, hogy ez a kódex megszületett, annak a beismerése, hogy a bankok éveken keresztül figyelmen kívül hagyták az ügyfelek legelemibb, jogos elvárásait. Harmadszor. A nagy átveréshez asszisztált a Magyar Nemzeti Bank (MNB) is. A forinthitelek ugyanis azért voltak megfizethetetlenek, mert a jegybanki alapkamat folyamatosan az eget karcolta. (Most is kiugróan magas.) Az MNB túl azon, hogy rendkívül precíz táblázatokat szerkesztett a devizahitel-állomány alakulásáról, képtelen volt beavatkozni a folyamatokba. És végül negyedszer. Ahhoz, hogy a bankok, a PSZÁF és az MNB mindezt megtehette, szükség volt kétszer négy év szocialista kormányzásra. Most az MSZP éppen azt harsogja, hogy Orbán Viktor kormánya még nem oldotta meg a devizahitelesek problémáit. Ezt a kijelentést egyszóval minősíthetjük pofátlannak, többet pedig nem érdemel. Ez az érem másik oldala, tisztelt Jaksity György. Nem az ügyfelek spekuláltak, hanem az ügyfelekkel spekuláltak.

Egy azonban biztos, a frankhitel névre hallgató, állami jóváhagyással működtetett magyar piramisjáték véget ért. A kormány betiltotta a devizaalapú jelzáloghitelezést. A több százezer kilátástalan helyzetbe került család viszont a csodára vár, így minden bizonnyal csalódni fog. A Fidesz által kidolgozott nyolcpontos javaslatcsomag enyhít majd a terheken, ám azt, hogy az mire lesz elég, csak a jó ég tudja.