Nem tudni, mitévő lesz az egyesület most, hogy kiderült, tényleg meglopták a hárommillió nyugdíjpénztártagot, de nem a pisztolyos ember, hanem azok, akik annak idején tolvajt kiáltottak.

Emlékszünk a magánnyugdíjpénztár-szövetség vehemens nagyasszonyára, Bába Juliannára, amint épp az újságírók karjaiba rohant Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterrel folytatott megbeszélése után, és felháborodottan bizonygatta a magánpénztárak számvitelének átláthatóságát? Ő is pisztolyt emlegetett, egyben sérelmezte, hogy nem kért tőle bocsánatot a tárcavezető, sőt, a Helsinki Bizottsággal és a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságával fenyegetőzött az őket ért állítólagos károk miatt. Egyébként az általa képviselt biztosító két másik nagy társasággal karöltve csatlakozott ahhoz a 13-as multicsapathoz, amely az Európai Bizottság elnökénél akkor fel is jelentette Magyarországot, követelve, hogy Brüsszel „kényszerítse ki” a válságadók azonnali eltörlését. Hogy mennyire volt elegáns lépés mindezt a magyar uniós elnökség első napjaira időzíteni, belekeverni a sajtószabadságot és az idegengyűlöletet – erre az idő már választ adott.

Tegnap mindenesetre kiderült, hogy a háromezer milliárd forintot (!) kezelő, annak idején tolvajt kiáltó kasszák háza táján korántsem volt minden rendben. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) feljelentése szerint közel 850 milliárd forinttal rövidíthették meg a pénztártagokat, amiért nem a legbiztonságosabb befektetési formát választották – ahogy azt teszik a nálunk szerencsésebb sorsú államok nyugdíjalapjainál. A most már hűtlen és hanyag kezeléssel is vádolt pénztárak gazdálkodása nem nevezhető sikertörténetnek: 12 év alatt egy százalék (!) körüli átlagos reálhozamot tudtak kiizzadni a bennük bízó ügyfeleik számára. Egész pontosan még ezt sem, mert a kasszák befektetéseinek tavalyi átvételekor annyi saját forrásuk sem volt, hogy ezt a hozamot folyósítani tudják a tagoknak. (Ez a feladat később az államra hárult.)

Több mint 600 ezer befizetőt az infarktus kerülgetett, amikor pénztára értesítette, hogy nulla forint haszna keletkezett befektetései után, és a többség is mindössze egy félhavi nyugdíj összegével lett gazdagabb a 12 éves „kötelező öngondoskodás” jegyében. Ezt az „eredményt” is csak úgy sikerült elérni, hogy a magánkasszák egyetlen forint nyugdíjat sem fizettek ki működésük alatt. A saját magukra fordított költségek ugyanakkor a törvényben meghatározott plafonhoz közelítettek, és végül százmilliárd forintos nagyságrendet értek el. Elszámolásaik pontatlansága miatt a pénzügyi felügyelet több alkalommal is büntetést mért ki a pénztárakra, de – mint látjuk – nem eleget. A Kehi feljelentésére talán sor sem került volna, ha a felügyelet annak idején tette volna a dolgát, és a magánkasszák befektetési tevékenységét kellőképp ellenőrzi. (A felügyelet élén öt évet eltöltő Farkas István elnöknek egyébként a bankok devizahitelezésének kockázata mellett ez a veszély sem tűnt fel, viszont mindezért rangos állami kitüntetést kapott 2010-ben Bajnai Gordon akkori kormányfőtől.)

Aki tehát lopást, „einstandot”, „a nép kifosztását”, „a melósok kirablását” emlegette a nyugdíjrendszer átrendezésekor, jobb, ha legalább most, utólag tájékozódik a balliberális kötődésű vezetéssel megáldott kasszák befektetési tevékenységéről. Ha már nem tették meg azelőtt, mielőtt tolvajt kiáltottak.