Arany alkony. Milyen szépen hangzik. Giccsbe hajló nyugalmat áraszt, mint egy balatoni naplemente. Most azonban a lenyugvó napsugarak által a víztükörre vert fényhidat széttörte egy viharos hír. Egy idősotthon volt dolgozói olyan vallomást tettek, amely az alkonyi fényeket aranyból fekete árnyékra változtatta. A Hír TV riporterei a helyszínen olyan beszámolókat rögzítettek, amelyek alapján állampolgári kötelességük volt ismeretlen tettesek ellen szándékos emberölés gyanújával feljelentést tenni a hatóságoknak. Nem is igazán érthető, hogy miért volt a rákospalotai, luxusszintűnek számító idősek otthonában az orvosi ellátás, beleértve a gyógyszerezést is, olyan szűkös, a személyzet pedig esetenként képzetlen. Hiszen az ott lakók mindegyike milliókat fizetett érte, hogy az otthonba kerülhessen.

Az említett idősek otthona korántsem csak a jobboldali médiának adott témát az utóbbi években. A volt dolgozók – akik közül az egyik állítólag azért mondott fel, mert már nem tudta elviselni az öregek kiszolgáltatottságát és az otthon működtetőinek cinikus, haszonra törő mentalitását – nagyon komoly vádakat soroltak fel. Ha ezeknek csak egy része igaz, már az is súlyos következményeket von maga után. Darabos étellel etetni egy öregembert, akinek csak pépeset lenne szabad ennie (s aki a volt dolgozó állítása szerint emiatt fulladt meg), kivizsgáltatás nélkül hagyni egy idős asszonyt, akinek nem múlik a köhögése, és szúr a háta, nem segíteni fel egy elesett beteget, hanem rácsukni az ajtót, ezek mind bizonyításra váró, rendkívül súlyos vádak.

A Célpont felkavaró műsora után az egyik kereskedelmi csatorna stábja a minap felkereste a rákospalotai idősotthont, de korántsem az igazság kiderítése céljából. Az ott élő hajlott korúakat kérdezték az ellátásról. Mégis milyen válaszokat vártak? Mi mást mondhattak volna a lakásukat eladó, az otthonban elhelyezésükért milliókat leperkáló kis öregek, mint hogy „minden nagyon szép, minden nagyon jó”? Ennek propagálásáért kár volt a stábnak kimennie a helyszínre. Az újságírónak az igazság nyomába kell erednie, nem pedig reflexből keresztbe tenni a rivális, politikailag más alapokon álló hírcsatornának. Elismerem, hogy az igazság kiderítése macerásabb, de legalább lépéseket lehetett volna tenni ebbe az irányba. Magyarországon, ellentétben Európa nyugati országaival, az idős emberek java része nem földközi-tengeri utazásra fizet be, hanem betegségekkel kínlódik, és szeretné biztonságban érezni magát. Legnagyobb részük bízik az orvosokban, bíznak az idősotthon vezetőiben, személyzetében. Hogy ez a bizalom megingott-e például abban az éltes emberben, aki a milliók kifizetése után beköltözött a rákospalotai otthonba, és három napra rá meghalt, azt már nem fogjuk megtudni.

S ha sokkoló lesz is a hatósági bejelentés nyomán a vizsgálatok eredménye, még mindig jobb szembenézni a tényekkel, mint hagyni továbbfajulni egy káros, megbotránkoztató gyakorlatot.