Ez már nem a szokásos lejárató kampány, rémhírterjesztés és fenyegetőzés. Az unió végrehajtó szerve, az Európai Bizottság átlépte tegnap a Rubicont. Olyan döntést hozott, amely a magyar polgárok mindennapjait érintheti. Ezek után nehezen hihető, hogy Brüsszelben tényleg csak az Orbán-kabinet térdre kényszerítéséről van szó. Kínpadra vonnának itt mindenkit, meggyőződéstől és világnézettől, kormánypártiságtól és ellenzékiségtől függetlenül.

A szocialisták nem segítik elő olyan uniós lépések megszületését, amelyek a támogatások felfüggesztésével járnak, és a magyar embereket rosszul érintik – védekezett felháborodottan a minap Tabajdi Csaba uniós képviselő, amikor kiderült, hogy a mi baloldali képviselőink tevékenyen közreműködtek a hazánkat elítélő uniós parlamenti állásfoglalás összeállításában. Tegnap óta biztosan tudjuk, hogy Tabajdi megállapítása nem állta meg a helyét. Nehezen hihető ugyanis, hogy az Európai Bizottság eleddig példátlan döntésében nem játszott szerepet a Strasbourgban született, vörös-zöld többségi ítélet. Ne felejtsük el, hogy ez az állásfoglalás előfutára volt a tegnap történteknek, hiszen kilátásba helyezte egy olyan eljárást elindítását, amely végső soron a támogatások felfüggesztésével járhat. Akkor hát miről is van szó? Arról, hogy Tabajdi és a hazai uniós szocialista delegáció most már kihátrálna abból, amit okozott, de késő: még tegnapelőtt kiadott „lehető leghatározottabb tiltakozásuk” a várható brüsszeli következmények ellen épp azt árulja el, hogy igenis közük van az egészhez. Segítettek felgyújtani az otthont, amelyben élnek, és most a tűzoltásban jeleskednének.

Megköszönhetjük a közreműködését annak a kommunista múltú biztosnak is, aki a Gyurcsány-kormány javaslatára került az Európai Bizottságba. Andor Lászlónak ugyan beosztásából adódóan tilos nemzeti érdekek szerint szavaznia, de talán a lelkiismeretére – ha van neki ilyen – hallgathatott volna. Az elképesztő összegeket kereső és majdan ugyanilyen nyugellátásra jogosult foglalkoztatási biztos távol tartotta magát a tegnapi döntéstől, és egy budapesti konferencián múlatta a nekünk oly drága időt. S ha már Magyarország sorsa nem érdekelte, az már igazán kötelességtudóvá tehette volna, hogy olyan határozatnál kellett nélkülözni az ellenérveit, amely az uniós szocialista képviselők szerint is igazságtalan, és a „magyar önkormányzatokat, a magyar embereket és a magyar vállalkozókat” bünteti. S természetesen az Andor László által oly féltett uniós foglalkoztatásra is kihat. Ennek ismeretében különösen elképesztő a biztos nyilatkozata, mert Andor László hallgathatott volna, de megszólalt: s büszkén közölte, hogy méltányosnak tartja a bizottság döntését. Ez azt jelenti, hogy – feladatával és hivatásával szemben – támogatja, hogy állások szűnjenek meg, és még több munkanélküli legyen ebben az országban.

Vajon milyen emberek ülnek a brüsszeli döntéshozó testületben? Lelketlen bürokraták, akik most élvezik, hogy valódi hatalmat kaptak, ráadásul pont a magyar elnökség ideje alatt. Meg olyanok, akik nemrég még jövendőmondókra és asztrológusokra támaszkodva adtak tanácsokat. De most sem ártana belenézniük a kristálygömbbe, amelyik egy olyan Európát mutat, amelynek vezetése semmibe veszi az uniós polgárokat.