Szerető Szabolcs

Bagatell

Magyar Nemzet

2011. október 03., hétfő 00:01
Most, hogy végre nyilvánosságra került a 2006. őszi rendőri jogsértésekről szóló jelentés, érdemes elgondolkodni azon, mi is volt az akkori hatalom brutális, normálisan működő demokráciában elképzelhetetlen fellépésének legfontosabb következménye, egyben gyaníthatóan legfőbb célja. Könnyű rávágni erre, hogy nyilvánvalóan a jobboldal megleckéztetése, az őszödi beszéd keltette tiltakozás elfojtása, a példátlan botrányba keveredett kormány(fő) hatalmi pozíciójának megvédése. Mindez azonban csak a rövid távú cél lehetett. A legfőbb következmény az volt, hogy a Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormány neoliberális ihletésű, egy teljes választási cikluson át megszorító költségvetésekre épülő gazdaság- és társadalompolitikája nem ütközött látványos utcai ellenállásba.
Hirdetés

2006 leckéje nem az Apró Antal-i retorikával a baloldalon ma is csőcselékként emlegetett tiltakozóknak, esetenként randalírozóknak, hanem a folyamatosan prés alatt tartott, a végén egyhavi bérétől vagy nyugdíjától is megfosztott csendes többségnek szólt. Hogy még véletlenül se jusson eszébe hangosan ágálni a balliberális, szocialista kormány ellen, amely az öt évvel ezelőtti véres erődemonstrációjával elérte, hogy elporladó támogatottsággal, lenullázott hitelességgel is kitöltse négyéves mandátumát. – Bagatell – mondta a hátborzongatóan kegyetlen, intellektuális nyilas parancsnokot játszó Latinovits Zoltán a zseniális Az ötödik pecsét című filmben a diktatúrával fegyverrel szembeszállók ügyére. Nem az ő gerincüket kell megtörni, hanem a csendben otthon vagy a kocsmában ülőkét. Budaházy György? Bagatell – gondolhatták öt éve a cinikus hatalomtechnikusok, és nem is tévedtek olyan nagyot.

Gyurcsány Ferenc ma is az elemi erejű és jogos társadalmi elégedetlenséget demokratikus, jogállami és békés keretek (lásd: népszavazás) közé szorítani igyekvő Fidesz alkotmányos puccskísérleteként értelmezi 2006 őszét, miközben a jobboldal vezető pártja saját, okkal türelmetlen tábora haragját is magára vonta akkori viselkedésével. Pedig éppen a bukott miniszterelnök volt az, aki a legóvatosabban fogalmazva is eltűrte, hogy 2006. október 23-án néhány órára a kormány rendőrsége lényegében felfüggessze az alkotmányos rendet Budapest belvárosában. A megfélemlítés (a Balsai-jelentés logikájával: a lakosság terrorizálása) sikerrel járt, a bukás mégis elkerülhetetlen volt. A balliberális hatalomtól csendes undorral elforduló társadalom előbb a felvilágosult abszolutizmust idéző progresszív „reformokat” süllyesztette el, majd egy valóban forradalmi átrendeződést hozó választáson történelmi vereséget mért rá.

Az idő azonban nemcsak a Fidesznek (lásd: kétharmados győzelem), hanem a válságnak is dolgozott. Így igazán különleges helyzetben vette át az ország kormányzását a tavalyi választás nyertese: példátlan felhatalmazásához példátlanul szűk pénzügyi, gazdasági mozgástér párosult. Annyi már most látszik, hogy csodát kétharmaddal sem lehet tenni, de a szokatlan eszközöket is bevető kormányzás, a szuverenitásunk visszaszerzéséért folytatott küzdelem végkimenetele ma még megjósolhatatlan. A társadalomban egyre több a kétely, a bizonytalanság, gyurcsányi hitelvesztésnek még sincs nyoma. És akármit hord is össze a mai ellenzék, a kormányellenes tiltakozás nem ütközik semmilyen elháríthatatlan, antidemokratikus akadályba. Ezért hát arra, amit fellengzősen partraszállásnak keresztelve a szakszervezetek egy része a hét végén bemutatott, s amely eseményre a „Népszava” százezernél is több résztvevőt várt, akár azt is mondhatnánk: bagatell.

A kormány helyében ettől nem lélegeznék fel.

Címkék

Hozzászólások

Új hozzászólás írása

Hozzászólás elküldéséhez előbb be kell jelentkeznie!

Hirdetés
Hirdetés
Időpont
2012
05
25
Megye
Város
Mozi
KERESÉS

Fülbevaló