Régóta nem volt ilyen mértékű lelkesedés az erdélyi magyarok körében egy bukaresti belpolitikai eseménnyel kapcsolatban. Talán 1996-ban örült ennyire a magyar közösség Emil Constantinescu győzelmének Ion Iliescu ellen az igazi rendszerváltást hozó elnökválasztás után. Pedig Basescu soha nem tett szemfényvesztő ígéreteket a magyaroknak. Sőt, amikor a területi autonómiáról kérdezték Budapesten, egy ellentmondást nem tűrő „sohával” válaszolt a „mikor” kérdésre. Talán éppen ezért fogadták el őt az erdélyi magyarok. Nem árult zsákbamacskát.

Politikustársaival ellentétben számára nem jelentett tabut az autonómia kérdése. Bárhol, bárkinek elmondta, hogy elutasítja az etnikai alapú önrendelkezést, de nem tartotta ördögtől valónak ezen igény felvetését. A decentralizációnak viszont elkötelezett híve. Sok-e ez, avagy kevés, vita tárgya. Amikor viszont arról volt szó, hogy miként lehet hatékonyabban tanítani a román nyelvet a székelyeknek, akkor az elnök habozás nélkül támogatta az államnyelv idegen nyelvként való oktatását, magára vállalva a nacionalisták össztüzét. De a szűk többséggel működő parlamenti többség megőrzését is szem előtt tartva nyíltan támogatta az új oktatási törvényt, amely egyebek mellett önálló, anyanyelvű tagozatokat írt elő az erdélyi állami egyetemeknek.

Basescu őszinte hozzáállása ritkaságnak számított az utóbbi néhány év Romániájában, s ezt érezték meg azok a székelyföldi magyarok is, akikhez az elnök évente többször ellátogatott, fittyet hányva a koalíciós partner Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) féltékeny aggodalmára. Az RMDSZ ugyanis nehezen tudta elviselni azt, hogy rajta kívül másnak is üzenete van az erdélyi magyarságnak. A tegnapi döntés előtt Basescu ismét a Székelyföldön pihent. Személyesen mondott köszönetet az erdélyi magyaroknak azért, hogy újfent kifejezték az iránta táplált rokonszenvüket azzal, hogy a bojkottra való felhívásnak eleget téve, távol maradtak a szavazástól. Az államfő menesztéséről szóló július 29-i népszavazáson a székelyföldi megyékben jegyezték a legalacsonyabb részvételt országos szinten. Nem kétséges, Basescu és a magyarok egymásra találtak.

A román alkotmánybíróság tegnapi döntése tulajdonképpen másodszor hozta ki győztesnek vert helyzetből Basescut. Az államfő továbbra sem népszerű, hiszen a többség nem bocsátja meg neki a korábbi – a valutaalap által diktált – megszorításokat, balliberális ellenfelei viszont hibát hibára halmozva csökkentik esélyeiket az ősszel esedékes parlamenti választáson. Az íratlan politikai tankönyv alapszabálya szerint ha egy párt vagy szövetség az ellenfél elleni kezdeményezésbe fog, akkor biztos a sikerében. Ha mégis veszít, az amolyan harakirivel ér fel. Bukarestben ez történt az utóbbi hónapokban. A népszerűtlen Basescu és az őt támogató, ellenzékbe szorult demokraták a lehető legelszántabb hozzáállással akadályozták meg a puccsszerű módszerekkel élő balliberálisok antidemokratikus térnyerését.

Az alkotmánybíróság döntése és annak elfogadása egyben reményt ad arra, hogy a jogállamiság még működik Romániában.