Majdnem az összes nagyobb város balliberális kézre került, kivételt csupán Kolozsvár és Marosvásárhely képez, ahol a Traian Basescu államfőhöz közel álló formáció jelöltjei győztek, a kincses városban Emil Boc volt miniszterelnök tért vissza a városvezetői székbe. Nem kell különösebb elemzői képesség annak megállapításához, hogy a romániai szavazók kíméletlenül megbüntették a Nemzetközi Valutaalap segítségéért cserébe eddig sohasem tapasztalt megszorításokat alkalmazó kormány gerincét alkotó demokratákat, akik a megszűnés szélére kerültek. A terv szerint a kegyelemdöfés az ősszel esedékes parlamenti megméretésen következik, ezért változtatta meg az új többség villámgyorsan a választási rendszert egyfordulós egyéni választókerületesre. A brit példát követve, a győztes mindent visz alapon működő képlet esélyt sem ad a második helyezettnek, ami azt jelenti, hogy a jobbközép demokratáknak statisztaszerepet szán a bosszúra éhes Szociálliberális Unió.

A helyzet a magyar pártok szereplését illetően is kristálytiszta. Bár a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) éppúgy részese volt a megszorító politika érvényesítésének, mint a demokraták, büntetést csak a nacionalista retorikát hirtelen előtérbe helyező balliberálisok mértek a Kelemen Hunor vezette pártra, a szavazók ismét megkegyelmeztek neki. A két magyarlakta megye voksolási hajlandósága ugyan kevéssel elmaradt az országos átlagtól, a szavazóurnákhoz járulók elsöprő többsége az RMDSZ jelöltjeire voksolt. A szövetség ugyanakkor ismét kudarcot vallott abban a városban, Marosvásárhelyen, ahol a legtöbb magyar él, igaz, immár kisebbségben. Ennél fájóbb veszteség Kelemen Hunoréknak a mintegy fele-fele arányban magyarok és románok lakta Szatmárnémeti elvesztése, itt két egymást követő mandátum után távozik az RMDSZ polgármestere. A két kis párt, az alig nyolc hónappal ezelőtt alakult Erdélyi Magyar Néppárt, illetve a Szász Jenő vezette polgári párt (MPP) gyakorlatilag ugyanazon a szűk szavazói rétegen osztozott, amelyet korábban az MPP tudhatott magáénak. A magyar–román diplomáciai perpatvarral fűszerezett kalandos kampány nyomán különösen kínos Szász Jenő sikertelen próbálkozása a székelyudvarhelyi polgármesteri szék visszaszerzéséért, a szavazók döntése joggal készteti kárörvendésre az RMDSZ vezetését, s egyben az egész román politikai elitet.

A mostani részsikerek és az erőtlen ellenfelek földbe döngölése ugyanakkor édeskevés lesz a Fidesz iránti gyűlöletet politikai hitvallássá emelő RMDSZ-nek ahhoz, hogy az őszi parlamenti megméretés után is győztesnek kiáltsa ki magát. Csak a nagy többségben magyarlakta választói körzetekben lehet sikeres a kizárólag egyéni körzetekre épülő rendszerben, ráadásul valamelyik kis magyar párt karizmatikus jelöltje akár el is nyerhet egy-két mandátumot Kelemenéktől a Székelyföldön. Mindez feltételezés csupán, karizmáról ugyanis szó nincs a szemben álló táborokban. Nem véletlen, hogy a legnagyobb problémára, a fiatalok politikai érdektelenségére a mostani verseny sem hozott gyógyírt Erdélyben. A román balliberális szövetség nagy valószínűséggel kétharmados parlamenti többséget szerez ősszel, a meggyengülő magyar képviseletnek pedig epizódszerep jut ellenzékben vagy a kormány közelében. Pozíciókból igen, feladatból viszont nem lesz hiány Erdélyben.