„Csak” mártír volt

Pilhál György

„Csak” mártír volt

Magyar Nemzet

2012. június 16., szombat 00:01

Azt már a gyászünnep reggelén érezni lehetett, hogy a nap – 1989. június 16. – a következő évek során többet jelent majd, mint maga a ceremónia, Nagy Imrének és mártírtársainak az újratemetése. Benne volt ugyan a levegőben, hogy – szimbolikája révén – egyszer majd valamiféle jeles fordulóponttá nemesedhet, de hogy ez lesz a nagy nap, a diktatúra végnapja, azt akkor és ott, a rendszerváltás fergeteges eseményforgatagának közepén legfeljebb sejteni lehetett.

Nyomtatás

Június tizenhatodika. A százezres újratemetés (vagy ahogyan az akkori hivatalosság elnevezte: a nemzeti megbékélés napja) mára fejezetcím a kommunizmus hazai bukásának szakirodalmában. Hivatkoznak rá, viszonyítanak hozzá, s mint szomorú történelmi emléknapot, újra és újra előveszik.

Hat koporsó feküdt azon a napon a budapesti Hősök tere lépcsőjén. A diktatúra temetetlen mementói. Huszonhárom éve ennek.

Gyorsan omlott össze a Kádár-rendszer, és ez sokakat meglepett, mert erősebbnek látszott. Bár egy évvel korábban, 1988-ban a rendőrség még a szokott hévvel lépett fel a Nagy Imre-kivégzésre emlékezőkkel szemben (a Batthyány-örökmécses elől tucatnyi tüntetőt vittek el, köztük Orbán Viktort), s megelőzően a március tizenötödikét is végiggumibotozták, a hatalom valójában már csak árnyéka volt önmagának. A pandúrokból láthatóan hiányzott a kellő ideológiai töltet, recsegett-ropogott a diktatúra traverze. Grósz Károly MSZMP-főtitkár válasznak szánt fehérterror-riogatása szánalmasra sikerült, az elvtársi hallgatóság sápadt vala, és reszketni méltóztaték… Mindeközben odakint forrt a levegő; a frissen alakult Történelmi Igazságtétel Bizottság már tavasz óta a 301-es parcellánál ásott; Lezsák Sándorék Lakiteleki nyilatkozatának szellemét nem lehetett visszadugni a palackba. Amikor pedig 1989. január 28-án Pozsgay Imre államminiszter rádiónyilatkozatában népfelkelésnek nevezte 1956 őszét, már csak idő kérdése volt, mikor roskad össze a legvidámabb barakk. Eközben megalakult az Ellenzéki Kerekasztal, a nagybetűs Párt pedig önmagával volt elfoglalva: keményvonalasok és reformerek marták egymást a Köztársaság téri székházban a hogyan továbbról. (Megtudhattuk, hogy vannak „reformerek” is a csapatban – hol voltak addig?)

Nagy Imréék újratemetése tisztán jelezte: a diktatúra megbukott. A felvonulási téren álló Lenin-szobrot „sürgős restaurálásra” hivatkozva két héttel a gyászünnep előtt elszállították – mit lehet tudni… (Vissza már nem is tért a nagy gondolkodó, ma a budaörsi szoborpark bejáratánál álldogál a többi hasonszőrűvel.) A hatalom ijedten készült a rendszerzáró eseményre, civil ruhás belügyesek vegyültek a tömegbe, lesből fotóztak, videóztak, bár ennek akkor már nem volt igazán jelentősége. Fájdalmas-fölemelő volt a megemlékezés. A hangosbeszélő egy teljes órán keresztül sorolta a kivégzettek nevét. Aztán léptek mikrofon elé a szónokok, köztük a Fideszé, az akkor huszonhat éves Orbán Viktor. „[…] Azok a párt- és állami vezetők, akik elrendelték, hogy bennünket a forradalmat meghamisító tankönyvekből oktassanak, ma szinte tülekednek, hogy – mint szerencsehozó talizmánt – megérinthessék ezeket a koporsókat […]” Igen, a szocialistáknál akkoriban, 1989 táján hirtelen nagy divat lett reformerré lenni, „megérteni Nagy Imrét”. (Azóta is az.) Megtudhattuk, a pártvezetők zöme végeredményben már a Kádár-korban is a mártír miniszterelnök híve volt titkon, csak hát, ugye, a körülmények szorítása, az elvárások, a pártfegyelem… Meg akkoriban nem lehetett kimondani, ami az ember szívén volt…

Az ünnep után az új választásokra végképp „megtisztult párt” – immár MSZP néven – Nagy Imre-örökösként vetette bele magát a megváltozott belpolitikába. Persze az újratemetést a maga sikerének könyvelte el (elegánsan átugorva magát a kivégzést és a három évtizedes miniszterelnök-gyalázást). A múltat olyanynyira eltörölte az élcsapat, hogy az éppen országló Gyurcsány Ferenc 2004-ben még leereszkedőn meg is szólította Nagy Imrét a sírjában: „Te hogyan csinálnád, Imre?” (Más alkalommal gróf Batthyány Lajos mártír miniszterelnökkel is „beszélgetett” a halottlátó politikus.)

Ha nem ünnepi is a gondolat, ideírom. Visszatetsző a Nagy Imre politikai örökségéért máig tartó marakodás. Főként, mert a leglelkesebb „örökösök” csupán az újratemetés óta vették észre magukban a reformbaloldalit. Arra egyik kései „híve” sem gondol, hogy a néhai miniszterelnök nem reformtörekvéseivel (az önmagában nem is lenne elég) – tartásával, hitével, mártíromságával került a magyar történelem nagyjai közé.

Ezt külön bekezdésben is leírom: mártíromságával.

Azzal, hogy szilárd, függetlenségpárti meggyőződéséből – bár tehette volna – élete árán sem engedett. Nagy Imre nem volt hajlandó lepaktálni az orosz tankokon behozott, szuronyokkal támogatott Kádár Jánossal. (Aki később még marasztalta is a megszállókat.) És nem kért kegyelmet Vida vérbírótól sem a gyalázatos koncepciós perben az utolsó szó jogán. Nagy Imrében nem a kiemelkedő politikust tiszteljük. Talán nem is volt igazán az. (Ha nem lenne deheroizáló, ideírnám, bizony, sokszor csak kullogott az események után, olykor egyenesen sodródott velük.) Ha nem keresztezi életét a forradalom, talán ma már nem is emlékeznénk rá. De a sors másképpen rendelkezett, válaszút elé állította, és ő a bitófán mutatta meg: nemzetéért meghalni is képes. Kell-e ennél több? Lassan mondom, hogy a mostani „örökösök” is megértsék: Nagy Imre emlékében nem a reformkommunistát őrzi a nemzet – a hazafi előtt hajtunk fejet.

Címkék

Gyurcsány Ferenc, Nagy Imre, Lezsák Sándor, Kádár-rendszer, diktatúra, újratemetés, Lenin, Orbán Viktor

Hozzászólások

nanehogymá! 2012. június 18., hétfő 11:29

jégvirág 2012. június 17., 11:47

No ilyen az, mikor jégvirág-kutya megugatja a nanehogymá!-Holdat...
ChiefPilot 2012. június 17., 16:44

Nem értek egyet Pilhál úrral abban, hogy "Gyorsan omlott össze a Kádár-rendszer." Nem omlott össze. Egy rendszer addig él, ameddig a fenntartói, kedvezményezettjei jelen vannak az illető ország közéletében, vezetésében. Mivel az MSZMP egy röpke, és semmit nem jelentő névváltoztatás után még mindig tényező a hazai politikában, a kádár rendszer csak módosult nem omlott össze! Az összeomlás az adott rendszer fenntartóinak megbüntetésével, és a közéletből való teljes kisöprésével kell, hogy járjon. Az új rendszer csak úgy tud megszilárdulni, ha ez a katarzist okozó folyamat végbe megy. Lásd a Horthy-rendszer megdöntését. AZ rendszerválás volt. EZ 1989-90-ben tulajdonképpen csak a '68-as "új gazdasági mechanizmus" megkésett megvalósulása, és egy kis kozmetikai beavatkozás, melyet "többpárt rendszernek" hívunk.

A "rendszerváltáshoz" a népnek köze sem volt (maximum statiszta szerepnek nevezhető). Ami lejátszódott, az a komcsik hatalomátmentése, melyet már 1984-től elkezdtek megtervezni külföldi titkosszolgálati segítséggel. A Szovjetunió meggyengült, a Nyugat pedig elvette tőle a gyarmatbirodalmát - egy mondatban összefoglalva ennyi a rendszerváltás. Ráadásul - és ez a Nyugat soha le nem mosható szégyenfoltja (s nem is az első) - a Nyugat éppúgy a komcsikat fogadta fel helytartónak, mint a ruszkik. Ez az elmúlt 23 évet elemezve egyértelmű, de különösen a 2010-es kormányváltás óta megkérdőjelezhetetlen tény.
Nagy Imre és az egész '56-os forradalom csak díszlet volt az úgynevezett "rendszerváltáshoz". Néhai Antall József miniszterelnök úr, Orbán Viktor miniszterelnök úr és a többi "rendszerváltó személyiség" sajnos felültek ennek a színjátéknak. Orbán miniszterelnök úr az évek során persze rájött erre, és próbál korrigálni, valódi rendszerváltást végrehajtani, csakhogy egy ilyen elgennyesedett seb - főleg, hogy folyton tovább fertőzik itthonról s külföldről rettenetesen nehezen gyógyul.
GrayFox 2012. június 17., 13:49

Megértem, hogy van sok olyan jó magyar ember aki nem tudja megbocsájtani Nagy Imre kommunista múltját. Ha nem tudják akkor nem tudják és nem kívánom őket se megbántani se meggyőzni de emlékezni kéne a két latorra akit Krisztus urunkkal feszítették meg. Az egyik lator haláláig szidalmazta Krisztust de a másik lator megbánta bűneit. Az a lator aki megbánta bűneit az a mennyek országába került.
Soha se bocsájtok meg a kommunista gyilkosoknak, élők vagy halottak de meg tudok bocsájtani Nagy Imrének akit a volt elvtársai azért gyilkoltak meg mert élete végén megtért a népéhez. Nem várom el, hogy mindenki megértse és ezt csak a jó magyar embereknek mondom de nekem, öreg 56-osnak ez a véleményem.
jégvirág 2012. június 17., 11:47

Nanehogymá: Van számodra egy megállapításom, hogy tudd mindenki jó valamire még te is, ha másra nem – hát elrettentő példának.
Igen jól szemlélteted a tisztelet megadása idősebb emberek felé távol áll tőled. Pedig jó ha tudod az idő nem áll meg, évek múlnak és magad is egyre idősebb leszel.
De mit is lehet várni eleve egy olyan nemzetellenes pártban levőtől, akinek vezére tegnap is a mártír Nagy Imre és társainak emléknapján nem tudott, képtelen volt tisztelettel megemlékezni, mert egyszerűen a valódi énje nem érez tiszteletet.
Külön megjegyzem számodra, ebből a cikkből még tanulhatsz is, ha képes leszel összeszedni magad és egy cetlinél jóval hosszabb terjedelmű írást elolvasol, és nem fáradsz ki az első fél mondat kibögözése után.
Olvasást követően legalább tájékozott leszel, megtudhatod mit rejtegetett a hazugság a kádárizmus alatt. Azt az Igazságot, amit a múltban, a kádári diktatúrában megmásítva tanítottak a történelem könyvekben.
Cirbolya 2012. június 17., 09:17

Mich szombat 21.47: Kádár nem az életét mentette amikor beállt idegenek szolgájának és a nép hóhérának. Senki de senki nem kötelezte arra, hogy egy véres diktatúra vezére legyen, arra pedig végképp senki nem kötelezte, hogy amikor veszni látták a vérgőzös hatalmukat, mert a nép még az itt lévő szovjet csapatok ellenére is harcolt a szabadságáért, akkor ő, kádár jános személyesen behívott még plusz 4 hadosztálynyi szovjet csapatot, és az orosz tankokon vonult be Budapestre. És a kádár-féle vérbosszúban több embert végeztek ki az állítólagosan magyar kommunisták, mint amennyit az osztrák császár helytartója Haynau végeztetett ki 1848 után. A kommunista már csak ilyen mindegy, hogy éppen pufajkában vagy Boss öltönyben van, hogy éppen kommunistának, szocialistának, szociáldemokratának, zöldnek vagy liberálisnak nevezteti magát.
ÁRPÁDHÁZI 2012. június 17., 04:27

Parasztvakítás.

Fegyenc,.... tudod, hogy ki volt az a személy aki csak akkor volt hajlandó elfogadni a pozícióját, ha nem csak Budapest felett de az egész ország felett megkapja a katonai teljhatalmat.....magyar részről....a Szovjet megadta kívánságát....

Ez a személy 56 Haynauja Apró Antal volt.....Ő csinált mártírt "Imréből"....

7.7.7
Kanyamadar 2012. június 17., 01:46

@efraim 2012. június 16., szombat 05:18
"Amikor vállalták a rájuk kiosztott szerepeket, a saját életüket mentették."

Ja gondolom, ha a Mansfeld gyereket nem végzik ki, rögtön viszik őket Szibériába... Hát, Quislinget is lehet dícsérni.
Mich 2012. június 16., szombat 22:03

efraim 05:18: "...Kádár is és Vida "vérbíró" is pontosan tudhatták, hogy vagy ők, vagy mások..."

ha a Gyurcsány-, Göncz- és Simor-félékre gondolsz, akkor egyetértek! (Ezek már vállalták is az új Birodalom kiszolgálását...)
Mich 2012. június 16., szombat 21:47

efraim 05:18: "Nem akarom elrontani az emlékezés ízét, de Kádár is és Vida "vérbíró" is pontosan tudhatták, hogy vagy ők, vagy mások. Amikor vállalták a rájuk kiosztott szerepeket, a saját életüket mentették."

Nem mentegetés ez...?! Valóban megölték volna Kádárt és a vérbírót ha nem vállalják a szerepüket 56/58-ban...? NEM! De az igaz, hogy vállalták volna mások...
jégvirág 2012. június 16., szombat 20:20

Milyen igaz, hisz a történtek után rá kell döbbenünk tényleg, itt a demokráciában kellett, hogy megvilágosodjunk mi magunk is azon a téren, hogy azok a baloldali emberek akik a kádárizmusban szorgalmasan tevékenykedtek a forradalom leverésében és segítői voltak Kádár Jánosnak, abból a pártból jövők amely párt lelkén szárad a mártír miniszterelnök és társainak halála.. Amikor a forradalom mártírjairól olvasok a fentebb említettek tudatában, igenis morbidnak tartom, és irritál a baloldaliaktól az a féle megnyilvánulás, hogy odaállnak a mártír Nagy Imrére emlékezni? Ilyenkor megfordul a fejemben, most komolyan mire is emlékeznek ők igazándiból?
Meglepődni nem tudok pl. Gyurcsány elvtárs tiszteletlen szavain sem, amikor letegezi Nagy Imrét? El lehet gondolkodnunk, ugyan miért nem tudja megadni a mártírnak kijáró tiszteletet Gyurcsány elvtárs?

„mártíromság” – a cikk írója ezzel a kitűntetett, megtiszteltető szóval fejezi ki nagyrabecsülését a mártír Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársai felé.
ÁRPÁDHÁZI 2012. június 16., szombat 17:47

Ez az ateista kommunista a zuhanó reülőn rájött, hogy van Isten....

7.7.7
küllő 2012. június 16., szombat 17:17

Pilhál elvtárs---szánalmas köpönyegforgató .
Cirbolya 2012. június 16., szombat 10:21

GrayFox, teljesen igazad van. Én is hasonlóképpen gondolkodom Nagy Imréről. A valódi motivációkat - hogy miért is állt át a felkelők oldalára - sosem fogjuk megtudni. Lehet, hogy valóban meghasonlott és megbánta az addigi vérengző, szadista módszereket, amivel a kommunisták uralkodtak. De az is lehet, hogy csak a szokásos kommunista ügyeskedés volt a részéről, ami szerint "ha valamit nem tudsz elfojtani, akkor állj az élére!" De az is lehet, hogy a Szovjetunióból kapta a parancsot, hogy addig vegye át a vezetést, amíg meg nem érkeznek a szovjet hadosztályok, de egy kicsit túlteljesítette a dolgokat ezért az elvtársai megbüntették. Sosem fogjuk megtudni, mivel kivégezték és már nem tudja elmondani az igazat, ha akarná sem. Így ő marad az a kommunista vezér, aki meghasonlott és átállt a nemzet oldalára. És ezért tiszteljük az emlékét.
Cirbolya 2012. június 16., szombat 10:14

Nagy Imre... Nem éltem akkor, de a szüleimtől-nagyszüleimtől bőven hallottam a kommunizmus borzalmairól, a kitelepítésekről, haláltáborokról, ÁVÓ-ról,válogatott kínzásokról, börtönökről, kivégzésekről stb. Nekem 56 "csak" történelem. Nagy Imréről is csak annyit tudok, amennyit tanítottak az iskolákban és amiket írnak róla a "rendszerváltás" óta. Vérkommunista volt, tagja a Szovjet Kommunista Pártnak, és bár itt-ott bírálója, de vezetőként résztvevője az 56 előtti véres diktatúrának. 56-ban az oroszokat nem ő hívta be, de meg se mukkant a szovjet csapatok behívása ellen. Az viszont kitörölhetetlenül és megkérdőjelezhetetlenül a javára írható - és ettől vált nemzeti hőssé - hogy a forradalom oldalára állt. Azt sosem fogjuk megtudni, hogy miért. De tény ami tény: kommunista vezérként átállt a kommunista elnyomás ellen lázadó nemzet forradalmának oldalára, és ezért az elvtársai halálra ítélték. Így Nagy Imre az egyetlen kommunista vezető, akit nemzeti hősként tisztelhetünk.
GrayFox 2012. június 16., szombat 09:19

Vannak olyanok mint kun, rákosi, gerő, farkas, pétergábor, körmösbauer, kádár, biszku és hasonlók akik egyszerüen szemét, magyargyűlölő, szadista gyilkos gazemberek. Ezekről nem lehet vita tisztességes magyar emberek közt és az elítélésükről se.
Nagy Imre egy egészen más kategóriába tartozik. Élete legnagyobb részét a fent felsorolt szemetekkel töltötte és épp olyan mocskos gazember volt mint a többi. Nagy Imre abba különbözik, hogy az élete végén megváltozott. Nagyon sok tisztességes magyar ember nem tudja neki megbocsájtani korábbi kommunista tevékenységét és ezeknek az embereknek joguk van nem megbocsájtani, különösen ha ők és családjuk azért éheztek mert Nagy Imre kisepertette a padlásukat.
A bolsevik szemetek meg azért nem tudnak megbocsájtani Nagy Imrének mert élete végén ellenük fordult. Nem érdekelnek a bolsevik szemetek és Nagy Imre javára sorolom fel, hogy az ilyenek gyűlölik.
Abba se vagyok biztos, hogy érdemes e sokat vitatkozni Nagy Imre hagyatékáról mert ostobaság lenne ha tisztességes magyar emberek, nem a bolsevik szemetek, egymás torkának esnének Nagy Imre megítélése miatt. Ítéljen minden tisztességes magyar ember a saját lelkiismerete szerint.
2012. június 16., szombat 06:43

Nagy Imre nekem több, mint mártír.
Ő számomra az eltiport Magyarország jelképe; Ő ifjúságom, és ifjúságom katartikus Személye, akinek a Magyar Rádióban elhangzott beszédét mindig hallom, ha eszembe jut. És sorolhatnám még...
efraim 2012. június 16., szombat 05:18

Tetszett a cikk. Nem akarom elrontani az emlékezés ízét, de Kádár is és Vida "vérbíró" is pontosan tudhatták, hogy vagy ők, vagy mások. Amikor vállalták a rájuk kiosztott szerepeket, a saját életüket mentették.