Pilhál György

„Csak” mártír volt

Magyar Nemzet, 2012. június 16., szombat 00:01
Azt már a gyászünnep reggelén érezni lehetett, hogy a nap – 1989. június 16. – a következő évek során többet jelent majd, mint maga a ceremónia, Nagy Imrének és mártírtársainak az újratemetése. Benne volt ugyan a levegőben, hogy – szimbolikája révén – egyszer majd valamiféle jeles fordulóponttá nemesedhet, de hogy ez lesz a nagy nap, a diktatúra végnapja, azt akkor és ott, a rendszerváltás fergeteges eseményforgatagának közepén legfeljebb sejteni lehetett.

Június tizenhatodika. A százezres újratemetés (vagy ahogyan az akkori hivatalosság elnevezte: a nemzeti megbékélés napja) mára fejezetcím a kommunizmus hazai bukásának szakirodalmában. Hivatkoznak rá, viszonyítanak hozzá, s mint szomorú történelmi emléknapot, újra és újra előveszik.

Hat koporsó feküdt azon a napon a budapesti Hősök tere lépcsőjén. A diktatúra temetetlen mementói. Huszonhárom éve ennek.

Gyorsan omlott össze a Kádár-rendszer, és ez sokakat meglepett, mert erősebbnek látszott. Bár egy évvel korábban, 1988-ban a rendőrség még a szokott hévvel lépett fel a Nagy Imre-kivégzésre emlékezőkkel szemben (a Batthyány-örökmécses elől tucatnyi tüntetőt vittek el, köztük Orbán Viktort), s megelőzően a március tizenötödikét is végiggumibotozták, a hatalom valójában már csak árnyéka volt önmagának. A pandúrokból láthatóan hiányzott a kellő ideológiai töltet, recsegett-ropogott a diktatúra traverze. Grósz Károly MSZMP-főtitkár válasznak szánt fehérterror-riogatása szánalmasra sikerült, az elvtársi hallgatóság sápadt vala, és reszketni méltóztaték… Mindeközben odakint forrt a levegő; a frissen alakult Történelmi Igazságtétel Bizottság már tavasz óta a 301-es parcellánál ásott; Lezsák Sándorék Lakiteleki nyilatkozatának szellemét nem lehetett visszadugni a palackba. Amikor pedig 1989. január 28-án Pozsgay Imre államminiszter rádiónyilatkozatában népfelkelésnek nevezte 1956 őszét, már csak idő kérdése volt, mikor roskad össze a legvidámabb barakk. Eközben megalakult az Ellenzéki Kerekasztal, a nagybetűs Párt pedig önmagával volt elfoglalva: keményvonalasok és reformerek marták egymást a Köztársaság téri székházban a hogyan továbbról. (Megtudhattuk, hogy vannak „reformerek” is a csapatban – hol voltak addig?)

Nagy Imréék újratemetése tisztán jelezte: a diktatúra megbukott. A felvonulási téren álló Lenin-szobrot „sürgős restaurálásra” hivatkozva két héttel a gyászünnep előtt elszállították – mit lehet tudni… (Vissza már nem is tért a nagy gondolkodó, ma a budaörsi szoborpark bejáratánál álldogál a többi hasonszőrűvel.) A hatalom ijedten készült a rendszerzáró eseményre, civil ruhás belügyesek vegyültek a tömegbe, lesből fotóztak, videóztak, bár ennek akkor már nem volt igazán jelentősége. Fájdalmas-fölemelő volt a megemlékezés. A hangosbeszélő egy teljes órán keresztül sorolta a kivégzettek nevét. Aztán léptek mikrofon elé a szónokok, köztük a Fideszé, az akkor huszonhat éves Orbán Viktor. „[…] Azok a párt- és állami vezetők, akik elrendelték, hogy bennünket a forradalmat meghamisító tankönyvekből oktassanak, ma szinte tülekednek, hogy – mint szerencsehozó talizmánt – megérinthessék ezeket a koporsókat […]” Igen, a szocialistáknál akkoriban, 1989 táján hirtelen nagy divat lett reformerré lenni, „megérteni Nagy Imrét”. (Azóta is az.) Megtudhattuk, a pártvezetők zöme végeredményben már a Kádár-korban is a mártír miniszterelnök híve volt titkon, csak hát, ugye, a körülmények szorítása, az elvárások, a pártfegyelem… Meg akkoriban nem lehetett kimondani, ami az ember szívén volt…

Az ünnep után az új választásokra végképp „megtisztult párt” – immár MSZP néven – Nagy Imre-örökösként vetette bele magát a megváltozott belpolitikába. Persze az újratemetést a maga sikerének könyvelte el (elegánsan átugorva magát a kivégzést és a három évtizedes miniszterelnök-gyalázást). A múltat olyanynyira eltörölte az élcsapat, hogy az éppen országló Gyurcsány Ferenc 2004-ben még leereszkedőn meg is szólította Nagy Imrét a sírjában: „Te hogyan csinálnád, Imre?” (Más alkalommal gróf Batthyány Lajos mártír miniszterelnökkel is „beszélgetett” a halottlátó politikus.)

Ha nem ünnepi is a gondolat, ideírom. Visszatetsző a Nagy Imre politikai örökségéért máig tartó marakodás. Főként, mert a leglelkesebb „örökösök” csupán az újratemetés óta vették észre magukban a reformbaloldalit. Arra egyik kései „híve” sem gondol, hogy a néhai miniszterelnök nem reformtörekvéseivel (az önmagában nem is lenne elég) – tartásával, hitével, mártíromságával került a magyar történelem nagyjai közé.

Ezt külön bekezdésben is leírom: mártíromságával.

Azzal, hogy szilárd, függetlenségpárti meggyőződéséből – bár tehette volna – élete árán sem engedett. Nagy Imre nem volt hajlandó lepaktálni az orosz tankokon behozott, szuronyokkal támogatott Kádár Jánossal. (Aki később még marasztalta is a megszállókat.) És nem kért kegyelmet Vida vérbírótól sem a gyalázatos koncepciós perben az utolsó szó jogán. Nagy Imrében nem a kiemelkedő politikust tiszteljük. Talán nem is volt igazán az. (Ha nem lenne deheroizáló, ideírnám, bizony, sokszor csak kullogott az események után, olykor egyenesen sodródott velük.) Ha nem keresztezi életét a forradalom, talán ma már nem is emlékeznénk rá. De a sors másképpen rendelkezett, válaszút elé állította, és ő a bitófán mutatta meg: nemzetéért meghalni is képes. Kell-e ennél több? Lassan mondom, hogy a mostani „örökösök” is megértsék: Nagy Imre emlékében nem a reformkommunistát őrzi a nemzet – a hazafi előtt hajtunk fejet.

Vezércikk
Átrakók
Erdősi Csaba
Idehaza az eladott vagyon ellenértékét feléltük, elfolyt az állam mindig lyukas költségvetésén keresztül.
G-Közép
A borászok borásza
Gazda Albert
Bacsó András és elődei díjának legalább van tartalma és értelme.
Cinkos, aki néma
Európa új bal és jobb arca
Puzsér Róbert
Nem csak az osztrákoknak – egy nap nekünk, magyaroknak is a konszenzus útjára kell lépnünk.
Legolvasottabb
Legfrissebb
  1. 04:45
  2. 00:01
  3. 23:10
  4. 22:43
  5. 22:29
  6. 22:22
  7. 21:50
  8. 21:33
  9. 21:30
  10. 21:30
  11. 21:11
  12. 21:06
  13. 20:49
  14. 20:34
  15. 20:30
  16. 20:25
  17. 20:20
  18. 20:10
  19. 20:05
  20. 20:03
  21. 19:55
  22. 19:51
  23. 19:40
  24. 19:37
  25. 19:29
  26. 19:19
  27. 19:00
  28. 18:55
  29. 18:30
  30. 18:19
  31. 17:55
  32. 17:50
  33. 17:46
  34. 17:45
  35. 17:37
  36. 17:24
  37. 17:15
  38. 17:05
  39. 17:01
  40. 17:00
  41. 16:37
  42. 16:28
  43. 16:16
  44. 16:00
  45. 15:49
  46. 15:48
  47. 15:48
  48. 15:37
  49. 15:24
  50. 15:22
  51. 15:15
  52. 15:14
  53. 15:08
  54. 15:02
  55. 15:00
  56. 14:54
  57. 14:35
  58. 14:20
  59. 14:10
  60. 14:09
  61. 14:04
  62. 13:58
  63. 13:45
  64. 13:45
  65. 13:43
  66. 13:36
  67. 13:34
  68. 13:17
  69. 13:13
  70. 13:04
  71. 12:50
  72. 12:29
  73. 12:09
  74. 12:05
  75. 11:52
  76. 11:51
  77. 11:39
  78. 11:38
  79. 11:34
  80. 11:27
  81. 11:16
  82. 11:14
  83. 11:05
  84. 10:58
  85. 10:54
  86. 10:33
  87. 10:32
  88. 10:17
  89. 10:16
  90. 10:07
  91. 09:55
  92. 09:33
  93. 09:25
  94. 09:16
  95. 09:11
  96. 08:49
  97. 08:29
  98. 08:19
  99. 08:06
  100. 08:06
hirdetés

Hozzászólások - 15 db

A hozzászólások mutatása