És nagy tekintélyű európai szervezetek képviselői az elmúlt hónapokban egymásnak adták a kilincset a fékek és egyensúlyok szerepét betöltő intézményeinknél, hogy saját szemükkel győződjenek meg a „feljelentések” valóságtartalmáról, a demokrácia és a jogállamiság szabályainak érvényesüléséről.

A múlt héten gellert kapott a kormány alá gyűrt magyar igazságszolgáltatásról szajkózott vádaskodás, amikor Darák Péter, a Kúria elnöke egy „pártkomisszártól” igencsak meglepő határozottsággal utasította vissza Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter javaslatát az ítélkezési gyakorlat felülvizsgálatára. Bár Navracsics nem nevesítette, hogy a Cozma-ügyben másodfokon hozott meglepően enyhe ítélet verte ki nála a biztosítékot, amely közfelháborodást váltott ki a társadalom széles köreiben is, mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy emiatt az ítélet miatt szerette volna elérni, hogy a Kúria elnöke megvizsgálja, az ítélkezési gyakorlat megfelel-e minden szempontból a jogszabályoknak és a társadalom elvárásainak a hazai bíróságokon. Darák Péter igen szigorú választ adott: megérti az igazságügyi miniszter aggodalmát, de a Kúriának nincs hatásköre beleszólni más bíróságok ügyeibe, és a Cozma-üggyel kapcsolatban jelenleg nincs tennivalója. Navracsics miniszter véleményét, miszerint „egyes ítéletek nyomán jelentős társadalmi felháborodás látszik kibontakozni azok túlzottan enyhe vagy bíróságonként nem következetes volta miatt”, a társadalom nagy része minden bizonynyal osztja. Ennek ellenére – nyilvánvalóan politikai okok miatt – a miniszteri javaslatot tartalmazó levélben az ellenzék ékes bizonyítékát fedezte fel annak, hogy lám, a politikai hatalom befolyásolni igyekszik a független bíróságokat. Még véletlenül sem azt a következtetést vonták le az esetből, hogy tévedtek, amikor pártkomisszárnak nevezték Darák Pétert, megsértve ezzel a főbíró szakmai jó hírét, becsületét, hogy hazudtak, amikor az igazságszolgáltatás megszállásáról beszéltek.

A Kúria elnöke elég rendesen „helyre teszi” az igazságügyi minisztert, amikor felvilágosítja, hogy „az élet elleni bűncselekmények ítélkezési gyakorlatának vizsgálatát a Kúria büntetőkollégiumának vezetője vagy más, törvény által indítványozásra jogosított (például a legfőbb ügyész) kezdeményezheti”. És ha az indítványozásra jogosultak élnek a kezdeményezés jogával, akkor azt a Kúria majd megfontolja. A kínos ügyből az igazságügyi miniszter se távozik üres kézzel. Gazdagabb lett egy hasznos tapasztalattal. Bátran levelezhet a jövőben is a Kúria elnökével, de jobban jár, ha a törvénykezést érintő tartalmak helyett inkább a karácsonyi, újévi és a születésnapi üdvözletekre korlátozza mondandóját.

A Kúria elnöke – helyesen – tartja magát ahhoz, hogy a bíróságok döntését se a közhangulat, sem más, az eljárás keretein kívüli körülmény ne befolyásolhassa. Ugyanakkor az igazságügyi minisztertől és pártjától a Cozma-ítélet miatt felháborodott közvélemény elvárja, hogy az új büntető törvénykönyv megalkotása során, amelyen éppen most dolgozik az Országgyűlés, az életellenes bűncselekmények miatt kiszabható szankciók tekintetében éljen olyan módosító indítványokkal, amelyek megkötik a bírók kezét a mérlegelésben, és nem engedik meg közbotrányt kiváltó enyhe ítélet kiszabását az emberi élet kioltásáért.