A Bajnai Gordon–Gyurcsány Ferenc–Veres János trió (vagyis egy hozzá nem értő húsiparos, egy technikaszakos diplomakereső és egy nyírségi metálkereskedő) 2008-ban az államcsőd közeledtével olyan hitelszerződést kötött a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és az Európai Unióval, amely a kölcsön visszafizetését szinte kizárólag a következő kabinetre hárította. Nem sokat kockáztattak: tudták, nem ők nyerik a választásokat, így a fizetséggel nem nekik kell majd vesződniük. Ímmel-ámmal küzdöttek tehát a kampányban: jól emlékszünk még a szocialista jelöltek zöldbe borulására, a nagyítóval sem látható, parányi kis szegfűkre az MSZP-plakátok sarkában és az önkormányzati jelöltjeik zömének független választási mezére. A húszmilliárd eurós óriáshitel szándékosan rövid visszafizetési ütemezése csak megerősíti azt a gyanút, hogy a szocialisták a 2010-es biztos bukás tudatában már a 2014-es választásokra készültek, és ehhez 2008-ban élesítették az aknákat.

A polgári kormánynak előkészített csapda mesteri: az IMF/EU-hitelszerződéshez pont két év türelmi időt kértek, így az első törlesztésre is leghamarabb 2010 végén kerülhetett sor. Vagyis ez már őket semmiképp nem érinthette. Sőt mivel a lehívott pénzek átutalásának időpontjától ketyeg a türelmi idő, még azt a kölcsönt is a polgári kabinetnek kell majd visszaadnia, amelyet Bajnai Gordonék 2009-ben vettek fel. Zseniális! Az összeg csillagászati és alig kitermelhető ilyen szoros határidővel: 12,8 milliárd eurós hitel az IMF-től, illetve az EU-tól, amit a Gyurcsány–Bajnai-kabinet vett fel, valamint másfél milliárd euró, amit a Simor András vezette jegybank igényelt. A hazánknak adott kölcsön lejárata más nemzetközi pénzügyi szerződésekhez képest kifejezetten rövidnek számít, és devizaigény szempontjából teljesen kiszolgáltatottá tette az országot. Összehasonlításképpen: Románia IMF/EU-s megállapodásában egészen 2019-ig húzza el a törlesztési határidőt, hogy levegőhöz jusson a gazdaság, legyen miből fizetnie.

Nálunk ez sem Gyurcsány Ferencnek, sem Bajnai Gordonnak, sem Veres Jánosnak nem volt fontos szempont. Távolról sem az volt nekik az elsődleges, hogy talpra álljon a csődhelyzetből a magyar gazdaság, hanem az, hogy a következő kormány minél hamarabb bukjon bele a szinte teljesíthetetlenül gyors adósságszolgálatba. És most érdemes egy pillanatra visszatérni Bajnai Gordon felajánlkozásához, már amit a mindenkori kormánynak önzetlenül, pusztán a közjóért, a haza iránti szeretetéből tett. A Gyurcsány-kabinetben kormánybiztosként, önkormányzati és fejlesztési, majd gazdasági miniszterként tevékenykedő Bajnai katasztrofális teljesítményéről a napokban közölt vizsgálati jelentést az Állami Számvevőszék (ÁSZ). Az uniós fejlesztések 2007–2010-es eredménye számtalan megvalósíthatatlan, elakadt beruházás százmilliárdos nagyságrendben. Életképtelen fejlesztések, amelyek elvették az időt és a pénzt az értelmes beruházások elől. Minden harmadik vizsgált beruházásnál szabálytalanságot, 86 esetben csalást és szinte behozhatatlan késéseket talált az ÁSZ, amelyek miatt végképp Brüsszelben maradhatnak a magyaroknak járó százmilliárdok. A Bajnai-féle jóakarók a gazdaság egyetlen kitörési pontját gyengítették meg a válság éveiben. És ez a politikus most jó gazdasági kormányzásról prédikál, mélyszegénységről írat tanulmányokat, pedig csak a kisemmizett Hajdú-Bét-beszállítókig kellett volna elutaznia.