A követ hajigálókat általában a rendőrség kiemeli a tömegből, itt azonban ilyesmi nem történt. A Japán elleni tüntetéseket a kínai hatóságok nemcsak eltűrték, hanem bátorították is. Előre lezárták a tüntetések helyszínét, a rendőrök pedig szeptember 18-ig szabad folyást engedtek az indulatoknak. Teljes nyugalommal szólíthatott fel mindenki japánok lemészárlására, kiherélésére, gyújtogatásra, ez a Tiaojü-szigetek eltulajdonítása feletti jogos felháborodás külső jele. A kínai kormány üzenete egyértelmű: veled vagyunk, kínai hazafi, add ki dühödet a gyűlölt japánok ellen, de emlékezz, csak a kijelölt ösvényen maradhatsz! A Tiaojü-szigetek Kínához tartoznak, ne érdekeljen más! Ezért aztán elmésebbnél elmésebb transzparenseket készít a nép egyszerű gyermeke, amelyeken kínhalált ígér a japánoknak. A nagy cégek beállnak a sorba, egy Audi-szalon (hogyne, a Toyotákat szakmányban gyújtják fel odakinn) teljes személyzete öltönyben követel halált a japánokra, egy tajvani (nyilván, Tajpej is magának követeli a szigeteket) élelmiszerbolt a Kína nevű fogkrémből ágyút épít, és hitet tesz a szigetek hovatartozása mellett, vagy újságokban hirdetést ad fel sok-sok pénzért, amelyben atomcsapást kér Japán ellen.

Ha a rendőrök két perc alatt szétzavarnák a tüntetőket, mint azt a nem engedélyezett megmozdulások esetén teszik, nem volna gyanús semmi. A senki által nem hasznosított, csöppnyi szigetekért, a lehetséges olajlelőhelyekért vagy halászhelyekért nem fenyeget senki atomháborúval. Itt Japán csak katalizátor, a régi, ezerszer elátkozott ellenség, akivel lehet riogatni a gyerekeket. A mostani vita ugyanis nem a szigetekről szól, hanem a Kínai Kommunista Párt tisztújító kongresszusáról. Az illetékes minisztérium naponta ad hírt arról, mely szavakat nem lehet keresni a kínai interneten. Most a májrák került be a veszélyes kifejezések közé. Miért? Mert a sokat pletykáló kínai internetezők kombinálnak, s a legújabb elképzelés szerint Hszi Csin-ping, a leendő elnök májrákos. Hszi 16 napon át volt ismeretlen helyen, majd előkerült, mégpedig láthatóan egészségesen. Azaz baj van, hiszen senki se tudja, mi fog történni.

Ha nem lett volna Po Hszi-laj látványos lebukása, feleségének gyilkossági ügye, Vang Li-csün rendőrfőnök elmenekülése az amerikai konzulátusra vagy Li Csi-hua fiának halálos autóbalesete, akkor azt hihetnénk, a gigászi ország politikai átmenete zökkenőmentes lesz. Ezek azonban olyan jelzések, amelyek mutatják, a leendő politbüro, minden kínai politikai döntés boszorkánykonyhájának szakácsai még harcolnak egymással a helyekért. Ilyen botrányos események mindig voltak Kínában, most viszont személyes érdeke is egyik-másik politikusnak, hogy az ő pozícióját fenyegető ellenlábast ellehetetlenítse. Hetek múlva kezdődhet a kongresszus, addig még sok szörnyűség napvilágra kerülhet.

Ezért is jobb, ha a politikát meghagyjuk az elit játékszerének, és ripityára törjük saját Toshiba-laptopunkat. Úgyis kínai gyártmány.