A politika világa nem a mindent megrontó erők tartománya. Ne kiáltsuk ki meggondolatlanul az erkölcsnélküliség, a morális válságok terepének, mert ez azt jelentené, hogy az egyes emberen semmi nem múlik. Ez sosem volt igaz. Állampolgárok vagyunk, nemcsak elszenvedői, hanem részesei a politikának. Történelmünk folyamán voltak győzelmeink és legyőzetéseink, szabadságharcaink és puszta túléléseink, nem utasíthatjuk el tehát magunktól finnyásan a jelen és a közelmúlt küzdelmeit. Mert azok terepe éppen hogy a politika világa. Jó kis kontrasztként Kis János filozófus a Népszabadságnak éppen abban a számában elmélkedett a jobboldal morális válságáról, amikor a köztársasági elnök a parlamentben bejelentette lemondását. Olyan vétség miatt, amely, bár egyértelmű, mégis összehasonlíthatatlan Gyurcsány országrontó hazudozásaival. Ahogyan nem vethető össze Medgyessy Péter szt-tiszti múltjával sem, amelyről Kis Jánosnak annak idején markáns mondandója volt. Meg is kapta érte a magáét, többek közt Nádas Pétertől, aki szerint a politikának semmi köze az erkölcs világához. Hát amennyiben a baloldalról beszélt, igaza is van.

A köztársasági elnök tegnapi lemondása viszont arról tanúskodik, hogy a jobboldalon a politika és az erkölcs szétválaszthatatlan. Morális válságba az ország nem most, hanem az őszödi beszéd kiderülése után került, amint azt az akkori köztársasági elnök, Sólyom László meg is fogalmazta. De sem Gyurcsány Ferencet súlyos bűne, sem Medgyessy Pétert sötét múltja nem indította lemondásra. Nem emlékszem, hogy a gyalázatos őszödi beszéd után a Népszabadságban vezércikk jelent volna meg arról, miért nem ragadta meg az alkalmat Gyurcsány, hogy lemondjon, mint ahogy Medgyessy Péter szt-tiszti múltján is habkönnyen átsiklottak. Amire a baloldalon morális okokból semmiféle bűnért, vétségért egyetlen, a hatalom csúcsán lévő politikus sem volt képes, az a jobboldalon erkölcsi evidencia.

A parlamentben történtek azt bizonyítják, hogy a polgári oldalon van önszemlélet, van erkölcsi mérce, és vannak betartandó morális követelmények, a baloldalon pedig ezeket a fogalmakat meg mintha nem is ismernék. A Fidesz–KDNP nem azért tisztelgett felállva, tapssal a köztársasági elnök előtt, mert annyira el voltak ragadtatva, hanem mert van politikai kultúrájuk. Arcuk komoly volt és gondterhelt, mint akik még nem tudják, vajon nem az egyenkénti levadászás szomorú szezonját kezdte-e el a baloldal a liberálisokkal karöltve. Aki felállva tapsolt, az a lelkierő előtt tisztelgett, amellyel a kétszeres olimpiai bajnok, vétsége beismeréseképpen, visszaadott egy magas hivatalt. És erre a lépésre sem Medgyessy, sem Gyurcsány nem volt képes, pedig sokkal többet vétettek a magyar állampolgárok ellen. Ez a különbség a két politikai erő között.

A polgári oldal bebizonyította, hogy nincsen morális válságban. Tudja, mit akar, tudja, mit tesz, és tudja, kinek melyik lépése, akár a jelenében, akár a múltjában milyen következményekkel jár. Nem eshet szét, nem repedhet szét a jobboldal. Ha megengedné magának azt, amit a baloldali kormányok megtettek, ha elsikálná az ügyeket, akkor lényegét, karakterét – és választóit veszítené el.