A német lap azután interjúvolta meg a magát liberális filozófusnak mondó Hellert, hogy átvehette a Carl von Ossietzky-díjat az észak-németországi Oldenburg városától. A náciellenessége miatt a koncentrációs tábort megjárt Carl von Ossietzkyt Nobel-békedíjasként őrizte meg a német emlékezet, ám azt is lehet tudni róla, hogy hazaárulásért börtönbüntetésre ítélték a harmincas évek elején, amit egy perújrafelvételt követően a német legfelsőbb bíróság 1990-ben megerősített.

Mindazonáltal a díjat a német város nem azért ítélte oda Hellernek, mert a nemzetközi hírű filozófus ahol csak tud, árt a magyar népnek és a hazájának. Természetesen nem azért díjazták, hogy amióta jobboldali kormánya van az országunknak, mindenhova elmegy, ahol fogékony a hallgatóság az egyre beszűkültebb látóterű társadalomfilozófiai okfejtéseire. Ilyenkor egy letűnt kor agitációs propagandistájának stílusában például azt szajkózza, hogy „amit a Fidesz csinál, az fundamentalista és fasiszta”. Oldenburg városa a honlapján található indokolás szerint a díjjal „a 82 éves magyar tudóst azon bátorságáért ismerték el, amellyel élete folyamán a változó politikai rendszerek alatt is kitartott saját meggyőződése mellett”. Ez bizonyára meg is felel a valóságnak, hiszen Heller pár hónappal ezelőtt, amikor arról győzködte az uniós képviselőket Brüsszelben, hogy a jobboldali kormány lebontja a demokráciát, illetve arról, hogy 2006 őszén a rendőrök „senkit nem lőttek meg” és „senkit nem kínoztak meg”, hosszasan értekezett a magyar nép attitűdjéről is, tudniillik a szolgalelkűségéről. És ekkor, visszaugorva az időben több mint fél évszázadot, azt találta mondani, hogy a magyar parasztok „még a termelőszövetkezetbe is szabad elhatározás alapján léptek be ’56 után”. Vagyis szolgalelkűségből.

Valóban nem változtatott semmit korábbi meggyőződésén. Édesapám is „szabad elhatározásából” adta oda a földjeit a lovaival együtt a téeszcsének Biszku Béla falujában. A verőemberek jelenlétének semmi köze nem volt a döntéséhez. Lehet, hogy mégis igaza van Hellernek, hiszen ötvenkét évvel apám földönfutóvá tétele után is Heller, a véreskezű Lukács tanítványának véleményére kíváncsi Európa, és nem azokéra, akik a saját szemükkel látták a rendőri brutalitást 2006 őszén a pesti utcán. Ma is a liberálisra maszkírozott kriptokommunisták szeretnék megszabni, mit gondoljanak rólunk a vén kontinensen.

Heller most éppen azt szeretné elhitetni a német lap olvasóival, hogy a Fidesz erősíti ebben a népben azt az érzületet, hogy „Mi voltunk a legnagyobbak, a legjobbak és sosem értettek meg minket. Az EU is félreért minket, nem értik meg, hogy mi mások vagyunk, mint a többi európai nép. Inkább nekik kellene tőlünk tanulni, ám ők csak kritizálnak minket.” Ami egy orbitális hazugság. Természetesen a Fidesz vezető politikusai soha nem mondtak olyat, hogy mi bármely népnél is különbek volnánk, olyat igen, hogy nem vagyunk rosszabbak, tehetségtelenebbek másoknál. Már ez is bűn? És vajon kikre gondol Heller Ágnes, amikor „egyszerűbb polgárokról” beszél, akik csak pénzt akarnak kapni Európától? Mert akikkel mi találkozunk nap mint nap a munkánk során, azok túlnyomó többsége csak becsületes munkát és tisztességes bért szeretne, amiből biztonsággal el tudja tartani a családját egyik fizetéstől a következőig.

Az oldenburgi zsűri így méltatta Hellert: „Mint európai és kozmopolita fejjel gondolkodó értelmiségi, lenyűgöző példát mutatott egy ijedt Európának.” Mire is?