Kegyelmes úr

György Zsombor, 2016. január 18., hétfő 00:01

A hazai cigányság prominense, F. Flórián jó ideje nem nyilatkozik, mégis gyakran bekerül a lapokba. Például azzal, hogy az általa vezetett Híd a munka világába (valójában híd a semmibe, pénz a zsebekbe) nevű foglalkoztatási szövetkezet több száz milliós veszteséget okozott az országnak. Ami amúgy csak aprópénz azokhoz a felzárkózásra szánt százmilliárdokhoz képest, amelyek az elmúlt negyedszázadban elpárologtak. A fideszes országgyűlési képviselőként ténykedő F. Flórián majdnem állt már bíróság előtt, csak éppen Göncz Árpád elnöki kegyelemben részesítette, az ügyek részleteit pedig biztos, ami biztos, titkosították. De a múltra így is sokan emlékeznek, ők F. Flóriánt csak kegyelmes úrként emlegetik.

A politikus az Országgyűlés honlapjára feltöltött, s legutóbb vihart kavart önéletrajzából persze hiányoznak a kínos részletek, került viszont bele fikció. Mint megírtuk, F. hazudott diplomájáról, ami persze megesett már másokkal is, de ő ennél tovább ment: egyetemi oktatónak is feltüntette magát. A gond csak az, hogy a dokumentumban szereplő ELTE jogi karán soha nem látták, még látogatóként sem. Bizonyossággal kijelenthető tehát, hogy ott a politikus nem tanított senkinek semmit, és alighanem jobb is ez így.

De mit tudhat F. Flórián, hogy megannyi kudarc és gyanús ügy ellenére még mindig élvezi a kormány bizalmát? Ahelyett, hogy végre a cigányság felzárkózásának módszereiről, valós intézkedésekről folyna szakmai vita, a roma közösségek élén álló senkik körül forog a közbeszéd. Most éppen egy olyan ember körül, aki még az állítólagos diplomáját kibocsátó egyetem nevét sem tudja leírni pontosan.

A kormány tehetetlen, mivel a leszakadt társadalmi tömegek felemelése lehetetlen? Nincs ehhez elég rátermett ember sem? A feladat hatalmas, s véghezvitele emberöltőnyi időt vehet igénybe, de ötletek és példák sora áll rendelkezésre. Csak éppen a mikroszinten már megvalósított csodákat fel kellene karolni. Példaként: Cserdiben, Hernádszentandráson, Ongán, Göncön, az ország igen nehéz sorsú településein fóliasátrakat állítottak, helyben termesztett fűszereket dolgoznak fel, a gyümölcsből lekvárt főznek. Az élet ott sem édes, de már nem is annyira keserű. Közösséget építenek, a hétköznapokat próbálják értelemmel megtölteni. Sőt, mára pénzt is keresnek ezzel. Nem sokat, de a segélynél és a közmunkásbérnél többet. Érthetetlen, hogy ha már a kormány feltétlen szabadulni akar az állami földek egy részétől, miért nem bocsátanak területeket – ahol ez lehetséges – önkormányzatok vagy civil közösségek rendelkezésére. Számtalanszor halljuk polgármesterektől, mekkora a földínség. Érthetetlen az is, miért nem létesülnek sorra a nagyobb településeken magas oktatási színvonalon működő bentlakásos iskolák, ahol nemcsak tanítják, hanem valóságosan nevelik is a szociálisan, gyakran személyiségfejlődésükben is leszakadt fiatalokat. A baloldali kormányok ennyit sem tettek a hátrányos helyzetűekért? Persze hogy nem, csak ne ez legyen már folyton az ellenérv.

F. Flórián részéről a legegyszerűbb, hogy nem válaszol kérdésekre, ha hívjuk, telefonját kinyomja. Meglehet, a Fidesz háza táján sokan még most is úgy gondolják, megéri futtatni egy olyan cigány embert, aki romák tömegeit tudja választás idején a „jó” oldalra állítani. Tévhit azonban, hogy a kegyelmes úr erre még képes. A cigányság nem veszi komolyan, s minden becsületes ember igazságérzetét sérti, hogy egy ilyen figura még pozíciót viselhet. Kérdés, hogyan viszonyul a kormányzat valójában a cigánysághoz és a becsületes emberek igazságérzetéhez.


Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 01. 18.

hirdetés
Vélemény
Mégis, kinek az olimpiája?
B. Molnár László
Mostantól óriási a felelőssége a magyar kormánynak.
hirdetés
G-Közép
Népszavazás-matematika
Gazda Albert
A népszavazás alkalmából mindent másképp kell számolnunk, mint máskor.
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - 15 db

A hozzászólások mutatása