A szocialista–szabad demokrata érában inkább csak toldozgatták, foltozgatták a jogszabályt, hiszen a zavarosban könnyebb volt halászni. És halásztak is, tekintve, hogy regnálásuk idején adták el a jól kiválasztott klientúrának tízezer hektárszámra az állami földeket. Mindezt úgy, hogy a helyi földműves családok esélyt sem kaptak arra, hogy saját településük határában termőföldhöz jussanak. Eközben nemcsak a hatalom berkeihez közeli emberek jártak jól, hanem a kiskapukat ismerő hazai ügyvédek segítségével külföldi állampolgárok is, akik úgynevezett zsebszerződések révén jutottak termőföldhöz. A becslések szerint egymillió hektárt művelnek így csalárd módon Magyarországon.

Az előzmények ismeretében meglehetősen visszatetsző, hogy egyes MSZP-s politikusok most éppen a családi gazdák megmentőjének akarják láttatni magukat. Azok, akik szemrebbenés nélkül visszavonatták a pályázatot, ha véletlenül egy helyi gazdaközösség, s nem kiszemelt embereik álltak nyerésre egy állami földértékesítési eljárásban. Azok, akik a nagyjából 500 ezer hektárnyi állami termőföld jelentős részére kötötték újra húsz évre a klientúrájukkal a haszonbérleti szerződéseket, mégpedig azok lejárata előtt három-négy évvel, pusztán azért, mert tudták: pocsék kormányzásuk miatt távol kerülnek a döntéshozástól. A most a gazdákért aggódóknak egy szavuk sem volt, amikor óriási területű állami erdők kerültek magánkézbe az elidegenítést megtiltó erdőtörvény életbelépése előtt egy nappal.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a kormány agrárpolitikája ellen ágálókat kik támogatják a háttérből: a birtokaikat éppen az ő segítségükkel összeharácsoló vállalkozók. Pedig idővel e támadássorozattal nyilvánvalóan saját maguk ellen fogják fordítani a vidéket. Mert azok az emberek, akik a mostani állami földek megművelési lehetőségéért pályáztak és nyertek, velük ellentétben valódi helyi gazdálkodók. Például Borsodban, ahol személyes tapasztalatunk szerint a földpályázat győztesei igen keményen dolgoznak, s a gyenge adottságú területeken állattartást is vállaltak. Ez nagyon sok munkát és befektetést jelent. A szóban forgó mintegy kétezer hektár földet korábban egy olasz cég bérelte az államól. Egy részét ingyen, egy másik részét száz forintért hektáronként. Most aranykoronánként 1250 forintot fizet érte huszonöt családi gazdálkodó.

A tények és a támadások egyaránt bizonyítékai annak, hogy a kormány jó irányba tart. Az őstermelők támogatása és a családi gazdaságok fejlesztése révén valósulhat csak meg a kormányprogramban és az annak alapján elkészült nemzeti vidékstratégiában megfogalmazott célok elérése, azaz a vidéki népesség helyben tartása, a munkahelyteremtés és a demográfiai egyensúly helyreállítása. A földtörvényről szóló vitairat – amelyet tegnap mutatott be az illetékes miniszter – is követi e célkitűzést, hiszen kimondja: a föld azé legyen, aki megműveli. Kifejezett szándék, hogy távol tartják a földpiacról a spekulánsokat, megszüntetik a zsebszerződéseket és tiszta vizet öntenek a pohárba a földhasználat tekintetében. Tehát a jövőben minden termőterületről tudni fogjuk, kinek a művelésében van, azaz nincs több mutyi. E többségi társadalmi érdek érvényre juttatása természetesen komoly sérelmekkel jár, vagyis a kabinet újabb komoly, de szükséges konfliktust vállal magára. Ezért fel lehet készülni arra, hogy újult erővel támadhatnak a valódi zöldbárók, spekulánsok és politikai haszonlesők.