A közös európai valuta megalapítói tisztában voltak az euró születési hibáival, de nem vettek róluk tudomást. Az eladósodott Olaszországot az euróbevezetés 1999-es megkezdésekor nem lett volna szabad a valutaövezetbe felvenni – ez derült ki a hírmagazin információiból.

A dokumentumok között megtalálhatók a római német követség beszámolói, a kormányon belüli feljegyzések és levelek, valamint kézzel írt jegyzőkönyvek a kancellárral folytatott megbeszélésekről. A több száz oldalas dokumentumok azt mutatják, hogy az euró német atyjai pontosan tisztában voltak a közös valuta olaszországi bevezetésének hiányosságaival, a történet végén azonban nem gazdasági feltételek, hanem politikai megfontolások alapján döntöttek Olaszország euró övezeti felvételéről. Történt ez annak ellenére, hogy az euróövezeti tagállamok köréről szóló végleges, 1998. májusi döntésig a bonni kormányon belül megmaradtak a fenntartások.

1998 januárjában Jürgen Stark, a szövetségi pénzügyminisztérium államtitkára egy olasz kormánydelegációval folytatott találkozó alkalmából megállapította: a szilárd olasz gazdálkodás fenntarthatósága még nincs biztosítva.

Olaszország euróövezeti tagsága alkotmányos kérdéseket is felvet. Az aktákból kiderül, hogy a szövetségi kormányon belüli megbeszéléseken másként érveltek, mint a karlsruhei bírákkal szemben. Négy professzor akkor az euró bevezetése ellen indított eljárást. A feljelentés nyilvánvalóan alaptalan, ismételte a szövetségi kormány az alkotmánybíróság előtt, csak a maastrichti kritériumoktól való „durva eltérés” esetén lenne jogosultsága. Egy ilyen eltérésnek azonban semmilyen jele sincs, és nem is várható – hangoztatta a kormány képviselője.

Miután Helmut Kohl egyeztetett Theo Waigel szövetségi pénzügyminiszterrel (CSU) és Hans Tietmeyer Bundesbank-elnökkel az alkotmánybírósági eljárásról, Sighart Nehring, a kancellári hivatal gazdasági osztályának vezetője feljegyezte, hogy Olaszország hatalmas adósságállományához óriási kockázatok kapcsolódnak. Az ország adósságstruktúrája rossz, már minimális kamatemelkedés is jelentős kiadásnövekedést jelenthet. A feljegyzés következmények nélkül maradt.

Időközben Olaszország a magas államadóssága miatt Európa válságállamai közé lépett. Adósságállománya 2011-ben elérte GDP-arányos 120 százalékos adósságállományt, s ezzel Görögország után (165 százalék) az euróövezet második legrosszabb adatait produkálta. A legmagasabb engedélyezett eladósodottság 60 százalékos, melyet azonban a legtöbb uniós tagállam, köztük Németország is messze meghalad.

Der Spiegel (spiegel.de)