Komoly politikai erő nem huszonkét hónapra készít stratégiát, hanem legalábbis évekre, de most lépjünk túl ezen a kicsinyes szemponton. A polgári oldalon senkit nem döbbentett meg a baloldal legújabb megújulásának híre. Inkább az keltett meglepetést, hogy a választásokra való felkészülés hevében a megroggyantsága közepette, sőt alighanem azáltal is folyamatosan izmosodó baloldal meghatározó erői Gyurcsányt most már elég nyíltan kirámolták a stratégiából. Az MSZP kétosztatú politikai versenyt hirdetett, ami magyarul azt jelenti, hogy boldog-boldogtalannal összefognának, csak hogy legyőzzék az Orbán-kormányt.

A stratégák óvatos megfogalmazása szerint Gyurcsány Ferenc személye a szélesebb együttműködés gátja. Még mindig mennyire tartanak tőle! Nem merik kimondani, hogy Gyurcsány kolonc a nyakukon, nem lehet többé eladni vele semmit se, abszolút hitelét vesztett ember, súlytalanná vált politikus, ráadásul az a nyamvadt borászati szakdolgozata sem került elő, biztosan egy hordóban rejtegeti a belső ellenség.

Megértem őket, azt mégsem mondhatják: szociáldemokrata polgártársak, ha a Gyurcsány nevű homokzsákot nem dobjuk ki a léghajóból, nagyobbat zuhanunk, mint 2010-ben! Inkább kidobják. Miniszterelnökük volt, ez igaz. Számít? Mesterházynak és mind a többieknek, akik most már szabadulnának tőle, főnöke, irányítója, sokaknak idolja volt. Mindenki behódolt neki, kommunikációs zseninek tartották, ő volt a szocialista etalon. Nem fordult ellene senki sem a baloldalon, amikor békés tüntetők közé lövetett, nem számított, hogy az őszödi beszédben a hazugság bevallásával valójában a közösen elkövetett bűn felemlegetésével kötötte magához az ülésen részt vevőket. (Régi bolsevik trükk – talán még nőtt is a szemükben tőle.) Most viszont megválnának tőle.

Mondják, az MSZP nem képes a múlttal szembenézni. De hát a jelennel se. Ahogy nem vállalta az utódpártiságot – de az MSZMP-vagyon azért jól jött –, ugyanúgy sutba dobta azokat a baloldali eszméket is, amelyeket minden parlamenti választás előtt meghirdetett. Hatalomra jutva pedig behódolt a klasszikus piachívő, bankszektor-mitizáló neoliberális gazdaságpolitikának, lelkifurdalás nélkül előidézve támogatói rétegének elszegényedését. Ahogyan a 168 Óra minden számában kayaibrahimozott, úgy kellene leírni a jobboldali újságokban naponta: a szocialisták által felvett megahitelt az Orbán-kormány fizeti vissza!

S a játékot most újrakezdenék. Megint jönnek, megújulnak. Első lépésben Gyurcsányt levakarják magukról. A stratégiai anyag szerint a volt miniszterelnök sokkal elfogadhatatlanabb a bizonytalan, az LMP-s és az MSZP-s szavazók egy része által, mint bármelyik másik szereplő. No de mit mond „a másik szereplő”, mondjuk Varju László? Azt, hogy ne féljetek Gyurcsánytól, belőle már nem lesz kormányzati tényező. A Demokratikus Koalíció pártigazgatója egy ATV-s interjúban a nemzeti konzultáción élcelődött. „Nem levelezni, hanem csinálni kell” – mondta baloldalias szabatossággal. S hogy Orbán „az adófizetők pénzén” levelez. A húszmilliárd eurós óriáshitel, amelyet a Gyurcsány–Bajnai-kormányok vettek fel, Varjút hidegen hagyta. De hogy Orbán borítékra költ, amelyben drága papíron az állampolgár véleményét akarja tudni egy-egy döntés előtt, az közbotrány!

Borítékolva a baloldali megújulás. Mérget vehetünk rá.