Múlt héten megjelent könyve – amely a könyveladási listák élére ugrott – pedig egyenesen kimondja: a Németországban élő mozlimok többsége nem hajlandó elfogadni a társadalmi együttélés szabályait, a német állam pénzén élősködnek. Thilo Sarrazin ellen azóta fegyelmi eljárás indult a szociáldemokrata pártban, hamarosan kizárják a pártból, a német jegybank vezetősége pedig – a Bundesbank hírnevének csorbulására hivatkozva – Sarrazin menesztését javasolta Christian Wulff államfőnek, aki dönthet eltávolításáról.

A politikai elit Thilo Sarrazintól való azonnali, egyöntetű elhatárolódását azonban nem követte a nép bíráló, elítélő szava. Elsőként több száz szociáldemokrata párttag vette védelmébe a kiátkozott politikust, majd különböző lapokban megjelent felmérésekből kiderült: a megkérdezettek nagy része hibás döntésnek tartja Sarrazin menesztését, mondván, a politikus csak vitára kívánja sarkallni az ország lakosságát, illetve egy valódi, létező társadalmi problémára szeretne rávilágítani.

Senkit ne tévesszenek meg ezek a felmérések. Azoknak, akik most a rasszizmus újjáéledését vélik felfedezni Németországban, érdemes elgondolkodniuk a véleménynyilvánítás szabadságán, s főleg azon, hogy a nyilvánvaló problémákat nem lehet a végtelenségig a szőnyeg alá söpörni. Sarrazin egy olyan jelenségre hívta fel országa, s egyben egész Európa figyelmét, amelyet mindenki észlel, éppen ezért a szókimondásra érkező elhatárolódás, rasszistázás, büntetés sokkal inkább szánalmas mosolyt fakasztó reakció, mint megoldás. Lehet nem egyetérteni Thilo Sarrazin – helyenként valóban túlzó – szavaival, az viszont kétségtelen, Nyugat-Európa bevándorláspolitikája és féktelen multikulturalizmusa kudarcot vallott. Ennek közvetlen eredménye a valóban szélsőséges politikai alakulatok megerősödése szerte a kontinensen.

Ma már kevesen tagadják, hogy az elmúlt évtizedekben felgyorsult népvándorlás kultúrsokkot okozott Európában, a mecsetek minaretjeinek vagy a fátylat viselő nők látványa idegenkedést vált ki a nyugati társadalmakban. Mint azt a Frankfurter Allgemeine Zeitung elemzője írja, egyre többen érzik úgy, hogy a bevándorlók saját szabályaik szerint élnek, messze az átlag felett követnek el erőszakcselekményeket és azonnal diszkriminációt kiáltanak, ha valaki szóvá teszi az integrációra való hajlandóság hiányát. Ki a hibás mindezért? A hagyományaikhoz ragaszkodó bevándorlók, a demográfiai válságot külföldi, olcsó munkaerővel orvosló kormányzatok, vagy a liberalizmus bódulatában élő mellébeszélők?

Thilo Sarrazin érvelése szerint az állam tétlenül nézi, hogy olyan csoportok gyarapodnak, amelyek többet vesznek el a közösségtől, mint amennyit hozzátesznek. Németországban valami elkezdődött. Lapvélemények szerint a bankár könyvének köszönhetően a bevándorlók integrációjának kérdése végre megfelelő hangsúlyt kap a politikában.