Lovas István

Minden véletlen

Magyar Nemzet, 2012. június 25., hétfő 00:01
Az antiszemitizmus elleni harc jegyében csütörtökön Brüsszelben rendezett nemzetközi európai parlamenti konferencián az érdeklődőket az Antiszemitizmus Európában című vonzó, elegáns külsejű brosúra várta a terem bejáratánál.

A Martin Schulz európai parlamenti elnök előszavával megjelent füzet országonként sorolta fel a 2011-es és 2010-es év általa kiemelt 2-3 antiszemita incidensét. Hazánk két bejegyzéssel szerepel benne. Az első így hangzik: „Jelenleg a magyar politikai arénában vészterhes irányzat tapasztalható. A leggyalázatosabb példa erre a MIÉP.” A füzet két agytröszt forrásaira támaszkodik. Az egyik a tel-avivi egyetemen az antiszemitizmust és rasszizmust tanulmányozó Mose Kantor központ, a másik az amerikai Rágalmazás Elleni Liga. Az említett ténybeli tévedés – mondjuk így – merő véletlenség. De kétségtelen, okot ad a rúgások egyik kívánalmának kielégítésére, azaz „a minél jobban fáj, annál jobb” alapelvéhez.

Az első Orbán-kormány idején a The New York Times 2000. január 3-i számában cikk jelent meg arról, hogy a MIÉP a jobbközép koalíció tagja, és hogy az akkor balliberális körökben közellenségnek számító Pokol Béla a Független Kisgazdapárt elnöke. Nemcsak ez a tévedés volt merő véletlen, de az is, hogy amikor a Times olvasói levelet kapott ténybeli tévedéséről, azt a történelmi hűséghez ragaszkodását mindenekfelettinek nevező vezető amerikai lap nem közölte. És merő véletlen volt az is, hogy ezt a cikket a lap archívumából később törölték.

Az írók nemzetközi PEN-klubjának darmstadti, német központja május 18-án aggodalmas nyilatkozatot bocsátott ki az emberi jogok helyzetéről az Európai Unióban. A nyilatkozat egyetlen országot nevez néven: Magyarországot. Ami szintén merő véletlen még akkor is, ha a mindenkori jobboldali budapesti kormányokat nem különösen kedvelő Charles Gati tanácsai mentén haladó amerikai Freedom House szervezet szerint a sajtószabadság terén például Románia jóval rosszabbul áll nálunk.

De vannak más véletlenek is, amelyek csak azoknak a nem kívánatos elemeknek adnak táptalajt, akik – iskoláskorukból Martinovics Ignác történetére is emlékezve – nem az összeesküvés-elméletekben, hanem az összeesküvésekben hisznek. Mint az az amerikai kommentelő, aki elsőnek fűzött megjegyzést a Business Week című amerikai hetilap internetes portálján június 22-én megjelent cikkéhez, amely arról ad hírt, hogy ötven amerikai törvényhozó hívta fel Orbán miniszterelnököt az antiszemitizmus elítélésére. A hozzászóló – akinek a nyugati média fórumain általánosan jelenlevő, igen szigorú moderátori hálón kellett átcsúsznia – azt írta, „kongresszusi képviselőink ismét más nemzetek ügyeibe dugják az orrukat. A »lobbi« nyilván jól fizeti őket, hogy bohócot csináljanak magukból… De miért nem aggódnak azért, hogy Izraelben fekete afrikaiak ellen a kormány támogatásával folyik a rasszista erőszak?” Amely erőszakot az amerikai Alternet.org nevű portál pogromnak minősítette, megjegyezve, hogy ottani törvényhozók a szudáni menekülteket rákfenének és befurakodóknak nevezték, majd ígéretet tettek deportálásuk azonnali megkezdésére. Ami meg is történt, írta a cikk, bírálva a nyugati fősodratú sajtó szinte egyöntetű hallgatását az ügyről, megemlítve a brit Guardiant mint kivételt.

Józan ésszel azt hihetnénk, hogy a diszkriminációk és különféle izmusok ellen harcolók érdeke is lenne a furcsa gondolatokat szülő, nyilván csak látszólagos véletlenek számának csökkentése. A világnak mintegy kétszáz országa van. A rasszizmus és antiszemitizmus elleni harcosoknak nem lenne érdemes Magyarországgal holnaptól kezdve ennek arányában foglalkozni? Különösen Toulouse vagy Breivik után…

hirdetés
Vélemény
Nyugtalan évek
Hajdú Péter
Az állam helyett csak magukra számíthatnak a nyugdíjra várók.
hirdetés
G-Közép
Mindent vissza!
Gazda Albert
A kitüntető tudta, hogy van a döntésében trollkodás- és provokációfaktor, és most elégedett lehet.
Legolvasottabb
Legfrissebb
hirdetés

Hozzászólások - 78 db

A hozzászólások mutatása