Mi célból is akarta ezt a Népszabadság? Mire azonban kikerekedett volna a „rejtegetett” dolgozat pikáns botránya, az mostanra az Orbanviktor.hu-n teljes terjedelmében olvasható. A munka bírálója dr. Samu Mihály egyetemi tanár, az állam- és jogelméleti tanszék volt tanszékvezetője, professor emeritus. A szakdolgozat címe: Társadalmi önszerveződés és mozgalom a politikai rendszerben (A lengyel példa).

Hogy önálló munka-e, vagy Orbán egy szamojéd félanalfabéta szociológus gondolatait emelte át dolgozatába, arról nem értesültünk. Arról viszont igen, hogy Schmitt Pál doktorija lavinát indított el, aminek végkifejlete ma még nem látható. A keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe, a húsvét közeleg, amit komoly lelkigyakorlat és lelkiismeret-vizsgálat előz meg hívők sokaságánál a világon. Megtisztulás és önértékelés, ezzel szokták köszönteni Jézus Krisztus feltámadását mint a Megváltó ajándékát. Nem úgy Magyarországon, ahol különböző politikai áramlatok gondoskodnak arról, hogy a honi időszámítás csak botránytól botrányig terjedjen. Most beindult a diplomavadászat, az egyenkénti karaktergyilkosság újabb fejezete. Kinek van, kinek nincs, mi van benne, mi nincs benne. Ki kinek áll útjában, és hogyan lehet letámadni valakit a végzettségén vagy hazudott címein keresztül. A hajdani tanársegédet, aki miniszter korában adjunktussá nevezte ki magát, több mint kínos volt erről meghallgatni. Igazából nem tudni, mi is az értelme, de arra kiváló, hogy politikai ellenfelek, szüneteltetve az egyéb intrikákat, nekifeszülhessenek egymásnak.

És hogy megy a lebonyolítás? Ki minősíti a raktárakból előszedett, leporolt dolgozatokat? Ki ítéli meg, hogy egy villamosmérnöki diploma vagy egy építészmérnöki vizsgatervezés mennyit ér a piacon, s főképp ki használja és mire? Elég megnézni a televíziós csatornákat, hogy lássuk, mekkora súllyal bírnak például a divatos kommunikációs papírok. Pedig azokon még szárad a tinta. Voltak egyetemek, mint például a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem, a közismert Foxi-Maxi, amelynek papírja külsőre pimaszul hasonlít az ELTE diplomájára, csak hát a minőség az előbbinél azonnal elmállik a terhelés próbája alatt.

Vagy milyen értékkel bír az MSZMP Politikai Főiskolája, amely végzettséggel komoly funkciókat töltöttek, töltenek be sokan még ma is? Túl sokáig üldögéltek az akadémikusok közt a szocialista tudomány örökös bajnokai, túl sok pártösztöndíjas, szakérettségis működése itatta át a társadalom szövetét. Most egy szerencsétlen történet utóhatásaként egyesek monstre átvilágítást követelnek, na nem ügynökügyben, hanem helyette. Kiválóan elmegy ezzel az idő. Alakulnak kisdoktorit vizsgáló bizottságok, aztán nagydoktorit, docentúrát ellenőrző grémiumok. Erőteljes tényfeltáró újságírást követel meg, hogy melyik felsőoktatási intézmény melyik karán, melyik párttitkár telefonált a vizsgáztató profnak, legyen kíméletes X. hallgatóval, mert nagy ígéret a KISZ-bizottság egén.

És ha valaki azt hiszi, hogy ez csak Gyurcsány Ferenccel történt meg, ha megtörtént, téved. A jó káderekre nem a Jóisten, hanem a kari párttitkár vigyázott. Mi lesz a történelmi materializmusból, dialektikus materializmusból, marxista etikából vagy a tervutasításos rendszerből beszerzett tudományos minősítésekkel? Esetleg az 1956-os forradalom rendszerváltás előtti doktori értekezéseivel? Azok mennyivel hasznosabbak, mint Georgijev fordításai? Eszmei értékük mára annyit sem ér, mint a papír, amelyre írták őket.

Schmitt Pál lemondott. Hányan követik majd?