Szlovákiában menetrendszerűen érkezett Robert Fico, a Magyar Koalíció Pártjának újabb választási kudarca után csupán Ján Slota parlamenti küszöb alá szédülése okozott némi örömet. Egy-két napig sirattuk Iveta Radicovát, bár ő sem változtatott a magyar állampolgárságra vágyó felvidéki magyarok megbüntetése céljából született jogszabályon, aztán egy-két kölcsönösen udvarias nyilatkozat kíséretében, tulajdonképpen a vártnál biztatóbban valósult meg Ficóék berendezkedése, a konfliktus mindenáron való keresése egyelőre hiányzik a repertoárjukból. Szerbiában óriási meglepetésre Tomiszlav Nikolics nyerte meg az elnökválasztást, a Seselj egykori bajtársából uniós álmodozóvá vedlett újdonsült államfőt nem csak mi, magyarok figyeljük, mint kisgyerek az orrszarv nélküli orrszarvút az állatkertben, egész Európa ezt teszi. Romániában ősszel tartanak parlamenti választásokat, jövő vasárnap csak önkormányzati szinten vetélkednek, az igazi nagy fordulat mégis Bukarestben történt egy hónappal ezelőtt. A népszerűségi mélyponton lévő jobbközép kormánypártból kisebb népvándorlás indult el az ellenzék irányába, így pillanatok alatt megváltoztak az erőviszonyok, a balliberálisok bizalmatlansági indítványa célba talált, a puccsszerű váltás a szociáldemokrata Victor Pontát röpítette a kormányfői pozícióba, az ifjú titán pedig kampányszerű hadjáratot indított az előző hatalom pártjai ellen. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség megbüntetése csakis magyarellenes éllel valósulhat meg, ennek eddig a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar kara esett áldozatul, de a kisebbségi törvény tervezetére sem vár jobb sors, Pontáék a kulturális autonómiát biztosító kitétel nélkül akarják elfogadni a jogszabályt. Mindehhez jött a tragikomikus elemekkel színezett Nyirő-ügy, s Románia egy csapásra vált partnerből gonoszkodó szomszéddá.

Most már biztosan tudjuk, nehéz éve lesz a magyar diplomáciának. Úgy kell tovább erősíteni a gazdasági szempontból nélkülözhetetlen, az uniós politika tekintetében pedig jó stratégiaként működtethető közép-európai együttműködést, hogy közben a határon túli magyarok ne érezzék úgy, magukra hagyta őket Budapest. Nem egyszerű feladat mindezt olyan román, szlovák vagy éppen magyar médiakörítéssel megvalósítani, amely sok esetben a térség egységes fellépését unalmas illúziónak tartja, a nemzeti ügyben felemelt véres kard körülhordozását viszont hazafias kötelességnek. Tegnap az állampolgárság körüli nyílt vita mellett a magyarországi és a szlovákiai lakosság mindennapi életét alapvetően befolyásoló infrastrukturális, határ menti közös tervek lényegtelennek tűnhettek a két ország külügyminiszterének tárgyalásai kapcsán, csak azért, mert egyszerűen megvalósulnak. Ugyancsak tegnap Bukarestben a kelet-közép-európai kormányfők néhány déli társukkal kiegészülve egységes álláspontot alakítottak ki az unión belül a számukra létfontosságú kohéziós pénzek jövőjét illetően, a tanácskozás mentén Orbán Viktor külön egyeztetett Traian Basescu román államfővel. A diplomáciai szempontból nehéznek ígérkező év felénél, az európai válság újabb hullámának kellős közepén korai lenne vonalat húzni és értékelni. A java még hátravan.