Nem volt tőke és piac

MNO-WA
Forrás: MTI
2011. október 14., péntek 16:10
A cukoripar privatizációja olyan időszakban történt, amikor nem volt piaca a magyar cukornak, hiányzott a belföldi tőke és pénzügyi problémákkal küzdöttek a cukorgyárak – mondta Draskovics Tibor és Raskó György az Országgyűlés cukorgyárak privatizációját vizsgáló bizottság ülésén pénteken.
Hirdetés

A cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság ülésén a volt privatizációs kormánybizottsági tag, Draskovics Tibor elmondta, hogy rövid ideig volt a kormánybizottság tagja és a cukoripari privatizáció részleteire nem emlékszik.

Raskó György, aki az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) igazgatótanácsának tagja volt, kifejtette, hogy éppen az általa ellenzett Agrana magyarországi tulajdonlásának milyen haszna volt: mintegy százmilliárd forint befektetés, jelentős kapacitásbővítés és korszerűsítés.

Részletesen ismertetve a körülményeket Raskó György elmondta, hogy a rendszerváltásig a cukoripar monopólium volt. A piacot 69 százalékos vám védte, és elsősorban belföldi felhasználásra, a lakosságnak és az élelmiszeriparnak állított elő évi 600 ezer tonna cukrot. Jelenleg a belföldi kereslet – a lakossági és az ipari felhasználás együttesen – évi 300 ezer tonnánál több cukrot nem igényel.

A rendszerváltás idején 12 gyárral rendelkező 11 cukoripari vállalat volt, s – folytatta a beszámolót Raskó György – a jogszabály adta lehetőség alapján a vállalati tanácsok kezdeményezték a privatizációt, mégpedig azért, mert nehéz pénzügyi helyzetbe kerültek többek között a kamatok emelkedése és a piacok elvesztése miatt. Az első tranzakciók a menedzsment és a befektetők megállapodása alapján jöttek létre, amibe – Raskó György állítása szerint – sem a földművelésügyi minisztériumnak, sem az ÁVÜ-nek nem volt érdemi beleszólása.

Raskó György, aki a meghallgatáson az egyik legnagyobb magyarországi cukorrépa-termelőnek nevezte magát, felvázolta a cukoripar spontán, majd az ÁVÜ irányítása mellett folytatódó magánosítását. Jelezte, hogy az első Orbán-kormány kérésére könyvet írt a témában, és ennek kapcsán hozzájutott a privatizációs szervezet dokumentumaihoz.

A földművelésügyi minisztérium határozott fellépése nyomán maradt öt cukorgyár állami tulajdonban – ismertette Raskó György –, hozzáfűzve: ezek 1993-ban konzorciumot alakítottak Első Hazai Cukorgyártó néven. Ez a társaságcsoport a kezdetektől pénzügyi nehézségekkel küszködött, és hiába kilincseltek a vezetők a Magyar Fejlesztési Banknál segítségért 1995 és 1997 között, nem kaptak. Ezzel kapcsolatban Draskovics Tibor kifejtette, hogy a pénzügyi kormányzat álláspontja az volt, hogy az adófizetők pénzét csak olyan cégek megsegítésére lehet fordítani, amelyek fejleszteni tudnak a versenyképesség erősítéséért.

A csődbe ment Első Hazai Cukorgyártóval kapcsolatban Raskó György megjegyezte: „A nemzeti tulajdon részleges megőrzésére irányuló minden igyekezet kudarcba fulladt, mert sem a magyar állam, sem a hazai befektetők, sem a cukorrépa-termelők nem voltak hajlandók vagy nem tudtak anyagi kockázatot vállalni.”

Magyarország európai uniós csatlakozásának a cukoriparra gyakorolt hatásáról szólva Raskó György kifejtette: Magyarország az indokoltnál jóval magasabb cukorkvótát harcolt ki éppen a privatizált cukorgyárak növekvő termelésének köszönhetően. Az azt firtató képviselői kérdésre, hogy miért kellett az osztrák Agrana cégnek eladni a magyar cukorkvótából, Raskó György azt felelte: az értékesítés kötelezettség volt, mert nem termelés esetén vissza kellett volna adni a kvótákat.

A csatlakozás első három évében a garantált minimális répaár 40,6 euró volt tonnánként, 2008-tól ez fokozatosan csökkent, és jelenleg tonnánként 26,29 euró. Magyarországon az átlagosan 50 tonna hektáronkénti terméshozam esetén, a technológiától függően, tonnánként 30-33 euró az önköltség, így támogatás nélkül a cukorrépa-termelés Magyarországon nem lehet nyereséges. Felhívta a figyelmet arra, hogy 2015-ben megszűnik az európai uniós támogatás, s a továbbiakban cukorrépa-termelés Magyarországon csak akkor lesz, ha a termelők a nemzeti költségvetésből kapnak támogatást.

Draskovics Tibor a meghallgatáson szólt arról, hogy a privatizáció az akkori privatizációs kormánybiztos, Martonyi János által kialakított keretek között folyt. Elmondta azt is, hogy néhány hónapig tartó koalíciós vita után alakult ki a piaci típusú privatizáció, ami előnnyel járt a piacgazdaságra történő átmenetben. Ebben az időszakban azonban nem volt tőkeerős tulajdonossá válni képes réteg Magyarországon, ezért – és az ismert gazdasági körülmények miatt – a külföldi befektetőkre alapozott privatizáció valósult meg.

Címkék

MNO vezető hírek

Hirdetés
Hirdetés
Időpont
2012
05
25
Megye
Város
Mozi
KERESÉS

Fülbevaló

MNO videók