Magyar Bálint négy évig volt miniszter, majd a következő négy évben a háttérből irányított: bábként rángatta utódját, Hiller Istvánt. Úgy viselkedett, mint elefánt a porcelánboltban: a modernitás jegyében a hazai oktatás valamennyi hagyományát összezúzta. Mindezt úgy, hogy a tradicionális értékeknek, de különösen a nevelésnek írmagja se maradjon az iskolákban. Csak a jó Isten a megmondhatója annak, hogy célja valóban a szándékos népbutítás volt-e, munkásságának eredménye mindenesetre erre utal. Hoffmann Rózsa, az Orbán-kormány oktatásért felelős államtitkára percek alatt letörölte Magyar és Hiller keze nyomát a hazai oktatásról. A kereszténydemokrata politikus szinte naponta számol fel egy-egy liberális oktatási reformot: a buktatás és az osztályozás lehetőségének visszaállítása után a napokban jelentette be, hogy a humánszakokon újra visszaállítják az egyetemi szóbeli felvételi vizsgát. Magyar Bálint tiltotta be korábban ezt is, természetesen a szabadság és a demokrácia jegyében. A liberálisok üdvöskéje fittyet hányt a professzorok tiltakozására is. A szaktekintélyek azzal érveltek, hogy személyes találkozás híján tehetségek ezrei eshetnek ki a felsőoktatásból egy elrontott írásbeli miatt, miközben olyanokból lehet például jogász, akik verbális képességüket és habitusukat tekintve teljességgel alkalmatlanok erre a pályára.

Hoffmann Rózsa jóvoltából szeptembertől mégsem kell meseolvasás közben egyes és kettes szülőnek nevezni az anyát és az apát az óvodákban, és nyugodtan tűzhetünk rózsaszín masnit kislányunk hajába. A kormány ugyanis eltörölte azt a szocialista kormányrendelet-módosítást, amelynek értelmében az ősztől óvodákban kerülni kellett volna a nemi sztereotípiák erősítését.

Bár Magyar Bálint és Hiller István előszeretettel nevezték magukat demokratának, míg a polgári oldal politikusait despotának, mégis Hoffmann Rózsa az, aki igyekszik segíteni azoknak is, akiknek sorsáért felel. Bár pénz alig van, az államtitkár mégis ígéretet tett rá, hogy a nehézségek ellenére jövőre az átlagos béremelést 1-2 százalékkal meghaladóan emelik a pedagógusok fizetését. A vidéki főiskolák segélykiáltását is meghallotta: a jövőben előre meghatározott államilag finanszírozott férőhelyet kapnak majd az intézmények, így vidéken sem kell majd attól tartani, hogy egyszer csak elfogynak a hallgatók, és kénytelenek lesznek bezárni a régió kulturális és gazdasági centrumának számító főiskolát, megpecsételve ezzel a város sorsát is.

Hoffmann Rózsát sokan azzal vádolják, hogy mindent rossznak tart, ami modern, és súlyos károkat okoz a gyerekeknek, amikor a reformok „válogatás nélküli” eltörlésével egyetlen nyári szünet alatt fenekestül forgatja fel a közoktatást. Az ellentábor egyvalamit azonban elfelejt: az államtitkár nem bizonytalan eredményt hozó „reformgyárat” üzemeltet, hanem korábban évtizedekig sikeresen működő módszereket és szabályokat állít vissza. Ehhez pedig egy nyári szünet éppen elég.