Fapál László nyugállományú ezredest például alig lehetett egyenruhában látni, amikor a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkárként tevékenykedett a szocialista Juhász Ferenc oldalán. Mostanában azonban ha kell, ha nem, tiszti öltözetben feszít. Például a vádlottak padján, ha beidézik minden idők egyik legbotrányosabb ügyében, a tábornokper néven elhíresült vesztegetés miatt indult eljárásban másodrendű vádlottként a Kaposvári Törvényszék elé.
Fapál tegnap ismét egyenruhába bújt, még ha képletesen is. A katonai ügyészek után ugyanis a Központi Nyomozó Főügyészség is vádat emelt ellene és Juhász Ferenc ellen hűtlen kezelésért. Állítja viszont, a vád alaptalan, hiszen a katonákra, vagyis rá is, más szabályok vonatkoznak, mint a civil köztisztviselőkre. Azzal védekezik, hogy sokkal többet megtehetett hivatásos tisztként, mint azt mi képzeljük, egyszerű halandók.

De mit is tett a volt közigazgatási államtitkár? Azt kérte Juhász Ferenc akkori honvédelmi minisztertől, hogy adjon neki engedélyt egy szolgálati luxuslakás megvásárlására. A csaknem százötven négyzetméter alapterületű ingatlanért 2005-ben 65 millió forintot fizettek ki a honvédelmi tárca, vagyis az adófizetők pénzéből. A nyugállományú ezredesnek viszont egy évvel ezután mindössze 22 milliót kellett leszurkolnia a tágas zuglói otthonért. Fapált ehhez fel kellett menteni azon jogszabályi tilalom alól, hogy hivatásos katonaként többször is szolgálati lakást kapjon. Az egykori államtitkár ugyanis korábban már kétszer is hozzájuthatott ilyen állami ingatlanhoz. Juhásznak újabb trükköket is be kellett vetnie – vélhetően a kiváló jogász hírében álló államtitkára javaslatára – hogy jobbkeze luxuskörülmények között tölthesse a mindennapjait, miközben 43 millió forintot kicsempésznek az állam vagyonából. Engedélyt kellett például adnia arra, hogy a zuglói lakást elidegenítésre jelöljék ki egy évvel a vásárlás után, miközben erre alapesetben csak a vagyonkezelésbe kerüléstől számított 15 év után lett volna lehetőség.

A vádhatóság álláspontja szerint egy kormányrendelet alapján ráadásul az egész ügylet teljesen szabálytalan lehetett, hiszen az államtitkárnak a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek kellett volna bejelentenie a lakásigényét. Juhásznak pedig jogszabályokat kellett megszegnie, amikor egyedi döntéseket hozott.

Fapál és Juhász most arra hivatkozik, hogy minderre a honvédek jogállásáról szóló törvény, vagyis a katonákra érvényes szabályok szerint volt lehetőség. Ellenük pedig egyfajta koncepciós per folyik, az ügyészség vádjai megdőlnek majd, de addig is jót csámcsoghat rajtuk a sajtó, hogy elítélje őket a közvélemény.

A HM egykori teljhatalmú urai azonban tévednek. Az emberek nem azon elmélkednek majd, hogy betartották-e vagy sem a törvényt. Az állampolgárok vélhetően inkább azon gondolkodnak majd el, hogy miközben ők adósságcsapdába kerültek Juhászék országlása alatt, hogy lakást vásárolhassanak néhány tíz millió forintért, másoknak ezért luxuslakás dukált, mert a szekrényükben ott pihent a molyrágta mundér. Nem fognak könnyet ejteni, ha Juhászra és Fapálra rabruha kerül.