Jelentjük, az akció nem sikerült. Brüsszel pénteken zöld jelzést adott a hazánk ellen nyolc éve (!) húzódó túlzottdeficit-eljárás megszüntetéséhez. Így az uniós felzárkóztatási forrásaink mégsem kerülhetnek veszélybe (hiába kardoskodott emellett Andor László magyar biztos), és a valutaalappal közös biztonsági hálónak sincs már akadálya. Az ok egyszerű: 2010 óta olyan számok kerültek az unióhoz benyújtott felzárkóztatási (konvergencia-) programjainkba, amelyek teljesültek, és a brüsszeli apparátus elfogadta, hogy nemcsak tavaly, hanem idén is kiegyensúlyozott gazdálkodást folytat hazánk, a mérlegünk tartható.

Pedig milyen erők mozdultak meg annak érdekében, hogy az itthoni kétharmad ellensúlyát – teljes szereptévesztéssel – az uniós hivatalok biztosíthassák! Volt itt magyar szitoknap, elmarasztalás, nyilvános vesszőfutás, ál-albizottságok létrehozása, fenyegetés, új kötelezettségszegési eljárások és feljelentések garmada.

Nyolcezer magyar panasz ömlött a strasbourgi bíróságra, sőt, a Magyarországon emberkínzások lehetőségét felvető Helsinki Bizottság is újra aktivizálta magát, és sor került egy mulatságos EU-s közmeghallgatásra is. Például Arató Andrással, a Klubrádió elnökével, aki szerint ők mindig az adott kormánnyal szemben kritikusak, most is csak ugyanezt teszik (haha). Egy bizonyos Dénes Tamással (valaki hallott róla korábban?), aki szerint Magyarországon tombol a rasszizmus és a szegregáció. Majd következett egy másik ismeretlen, bizonyos Kopiás Attila állítólagos aktivista, aki arra figyelmeztette a mit sem sejtő képviselőket, hogy a diktatúra itthon már a hajléktalanokra is lesújt. Bekapcsolódott a kampányba továbbá Simor András jegybankelnök is, aki rendületlenül és egyre reménytelenebbül küzd a nyolcmillió forintos havi béréért, mert szerinte csakis ez garantálhatja a jegybank függetlenségét. Ez a csata most vesztésre áll, mert Brüsszel – nagyon úgy fest – mégsem tartja alapvető előfeltételének a nyugat-európai mércével mérve is kimagasló elnöki fizetés visszaállítását. Csak hát hoppon maradnak a szegény közgazdászhallgatók, akiknek Simor – igaz, csak elviekben – felajánlotta a bérét

A függetlenségért folytatott nemes harc szép példája Simor kommunikációs emberének, Braun Róbertnek a legutóbbi megnyilvánulása. Gyurcsány Ferenc korábbi fegyverhordozója – tudják, még a végighazudtuk-évekből – a héten éppen arról értekezett egy hetilapban, hogy milyen jó lenne végre lezárni „a Gyurcsány–Orbán korszakot” (sic!). De ez is biztos belefér a nemzeti bank etikai kódexébe, és a kormánnyal előírt együttműködési kötelezettségbe, akárcsak az, hogy Braun most éppen a szintén független Népszabadságnál vállalt munkát. Mindegy, pár hónap múlva már nem lesz jegybankár Simor, sem kettő-, sem nyolcmilliós havi fixért, és nem közpénzen ad majd neki stratégiai tanácsokat Braun, akinek tevékenységét még az Állami Számvevőszék is kifogásolta.

Méltatlan lenne kihagyni a sorból Szűcs Tamást, Kovács László volt MSZP-elnök korábbi kabinetfőnökét, aki az Európai Bizottság hazai képviselőjeként szintén független híreket adott hazánkról, és aki szerint a Malév közel százmilliárdos brüsszeli büntetésének a világon semmi köze nincs a légitársaság csődjéhez. Szűcs a Hír TV Versus című műsorának vendége volt.

Bármit is tettek, ez ma már nem sokat számít. Tiszta lappal indulhatnak a megbeszélések a valutaalap és a magyar fél között: az új tárgyalóvezetők – Thanos Arvanitis, illetve Varga Mihály – úgy ülhet le egyezkedni, hogy az idő a magyaroknak kedvezett. Európa ma már sokkal inkább a növekedés élénkítésében, mint a megszorításokban látja a megoldást, és ez nekünk most sokat segíthet.