A Magyar Nemzet krónikája

Pethő Tibor

2015. szeptember 21., hétfő 10:51, frissítve: hétfő 17:52

A Magyar Nemzetet 1938 nyarán alapította Pethő Sándor történész, újságíró, publicista. A lap kezdetektől a keresztény konzervatív, mérsékelten jobboldali, középosztálybeli olvasókat kívánta megszólítani. Pethő szeme előtt a nyugati világlapok példája lebegett: ha nem is rendelkezett az induló újság ugyanolyan anyagi eszközökkel, információs háttérrel, mint a londoni The Times, a párizsi Le Temps vagy a Neue Zürcher Zeitung, szerkesztési elvük mintaként hatott a szerényebb hazai viszonyok között is. Az induló Magyar Nemzet szerkesztői olyan, a náci és a kommunista befolyástól mentes, független, alkotmányos alapokon álló Magyarországért küzdöttek, amely sikerrel állhat ellen mindkét totális zsarnokságnak, s megőrizheti hagyományait. A magyar alkotmányosságot és a nemzeti függetlenséget védelmező, széles horizontú új magyar napilap hamar népszerű lett, a háború idején folyamatosan emelkedett a példányszáma.

A német megszállást követő betiltás után egy esztendővel, a szovjet megszállás idején újjászülető lap az adott körülmények között igyekezett ragaszkodni korábbi alapelveihez – ameddig lehetett. Az ötvenes-hatvanas évek Magyar Nemzete alig különbözött a korabeli hazai sajtótól, leginkább erős külpolitikai és többoldalas hirdetési rovatával, távolságtartó stílusával, konzervatív tipográfiájával rítt ki az egyszólamú kórusból. A hatvanas évek végétől aztán egyre gyakrabban, s egyre bátrabb hangvételű írásokat is találhatott a lap hasábjain az olvasó.

A Magyar Nemzet, amely a rendszerváltozás vezető sajtója lett, az 1990 utáni világban nehezen találta meg a helyét. Egyrészt a lapkészítés elvei is megváltoztak, másrészt a szerkesztőségben szinte állandóvá váltak a politikai ellentétek, s az ebből fakadó küzdelem az újság hasábjain is rendszeresen megjelent. Ez pedig lassan, de folyamatosan erodálta az olvasótábort. A konzervatív jellegét végül sikerrel megőrző újság 2000 tavaszán egyesült a Napi Magyarországgal. A hosszú időn át nyugalmasnak tűnő helyzetben egyetlen komoly kihívásnak – akárcsak a többi napilap esetében – az online sajtó megjelenése és gyors terjedése tűnt. A lap életében fontos változást 2015 februárja hozott, amikor az újság addigi vezetősége lemondott. Az új helyzetben a Magyar Nemzet konzervatív, nemzeti elkötelezettségét az alapító szándéka szerint megőrizve igyekszik minél pontosabban, független nézőpontból számot adni a mai hazai valóságról, a nemzetközi folyamatokról.

Az itt olvasható krónika röviden foglalja össze sok vihart megélt lapunk történetét 1938-tól napjainkig.

1938. május 21. Az ellenzéki, legitimista Magyarság fejlécéről eltűnik Pethő Sándor neve. Az új főszerkesztő, a lap többségi tulajdonosa, ifjabb virtsologi Rupprecht Olivér Jobbra! című vezércikkében bejelenti, hogy a Magyarságot a hazai szélsőjobboldal rendelkezésére bocsátja. A lap nélkül maradt Pethő Sándor a nyáron több hónapon át tárgyal Bethlen István volt miniszterelnökkel és körével új, mérsékelten konzervatív, keresztény szellemű, nemzeti liberális, a nagy nemzeti kérdéseket, a külpolitikai folyamatokat vizsgáló, a hazai kultúrát támogató napilap indításáról.

1938. augusztus 25. Megjelenik a Magyar Nemzet első száma, fejlécén a nyomdász, a későbbi neves könyvművész Szántó Tibor által javasolt – az 1848-as 12 pontéval azonos – bodoni antikva betűtípussal. A vezércikket A magyar társadalomhoz címmel a főszerkesztő, Pethő Sándor írja. A felelős szerkesztő Hegedűs Gyula, a fontosabb munkatársak között találjuk Parragi Györgyöt, Lendvai Istvánt (Nomád), báró Wesselényi Miklóst, Szabó Zoltánt, Gogolák Lajost, Frey Andrást, Kunszery Gyulát, Katona Jenőt, Markos Györgyöt; az elkövetkező hónapokban, években ír a lapba Szekfű Gyula, Márai Sándor, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Szerb Antal, Kovács Imre, Bajcsy-Zsilinszky Endre. A szerkesztőség az Aradi utca 8.-ban működik.

1939. július 9. Szabó Zoltán összeállításában első alkalommal jelenik meg az áthallásos idézetekből álló Szellemi honvédelem rovat, amely 1940-ben a politikai helyzet romlásával megszűnik.

1939. július 11. Lajos Iván a Magyar Nemzetben védi meg a szélsőjobboldali Milotay István által támadott, Németország háborús esélyei a német szakirodalom tükrében című tanulmányát. A cikkben megismétli a leendő világháború német vereségéről vallott nézeteit.

1939. augusztus 30. Őrült vagy cézár címmel napvilágot lát Lénárd János (Sibelka-Perleberg Arthur) cikke II. Lajos bajor királyról; az írás valódi főszereplője Hitler.

1939. október 24. Megindul a Magyar Nemzet Néma Rovata, amely a háborús cenzúra kijátszásával olvasói levelekre válaszol. (A lapban csak a sokatmondó válaszok jelennek meg.) A politikai helyzet romlása miatt 1940 első felében megszűnik.

1939. november 22. Megjelenik Lénárd János (Sibelka-Perleberg Arthur) Trójából jelentik… című írása, amely a győzelmes német hadijelentések stílusán élcelődik. A cikk ellen a német követség tiltakozik.

1939. november 26. Pethő Sándor Szellemi honvédelem – Szociális honvédelem című vezércikkében a nemzeti függetlenség érdekében párbeszédet kezdeményez a parasztsággal és a munkássággal.

1940. június 2. Napvilágot lát Pethő Sándor utolsó, Capuában című írása hatalmas, a cenzúra működését jelző fehér foltokkal. A cikkben Pethő a második pun háború kezdetben a punoknál lévő erőfölényével, s az idővel megforduló hadi helyzettel példálózott.

1940. július 19. Megjelenik a Turul Szövetség röplapja a Magyar Nemzet ellen: „Követeljük a Magyar Nemzet betiltását, mert e lap szolgálója minden irányzatnak, mely az új, népi, fajvédő Magyarország kibontakozását akadályozhatja: a lakájlegitimizmustól a Conti utca zsidó szocializmusáig.”

1940. július 23. Német nyomásra lemond Pethő Sándor a Magyar Nemzet főszerkesztői tisztéről. Balatonfüredre, a gyógyszállóba, a mai szívkórházba vonul vissza helyreállítani egészségét.

1940. augusztus 25. Pethő Sándor halálos kimenetelű autóbalesetet szenved Balatonfüreden. A lap szellemi irányítója Szekfű Gyula lesz.

1942. május 7. Weninger Antal paranoiáról írt orvosi cikke szerint a „paranoiások sokszor éveken, évtizedeken át vezető szerepet játszhatnak anélkül, hogy avatatlan környezetük észrevenné a különös jellem beteges vonásait. Betölthetik a legmagasabb állásokat.” A cikk ellen tiltakozik a német követség.

1943. január 5. Gumibotokkal felfegyverzett szélsőjobboldali csoport nyomul be a szerkesztőségbe; inzultálják Parragi Györgyöt.

1943. február 13. Tér és idő Keleten című, Napóleon oroszországi hadjáratával foglalkozó írása miatt Tombor Jenőt a cenzúra egy hónapra eltiltja a névhasználattól.

1943. május 20. Hegedűs Gyula Szekfűvel való ellentétei miatt távozik a lap éléről. Vele együtt megy át a Mai Naphoz, a Magyar Nemzet délutáni testvérlapjához Parragi György, Kunszery Gyula, Gogolák Lajos. (Az év végén mind a hárman visszatérnek a nagyobb publicitást nyújtó Magyar Nemzethez.) Az új felelős szerkesztő a Demokrata Néppárt későbbi vezetője, Barankovics István, a lap irányvonala nem változik.

1943. december – 1944. január. Megjelenik Szekfű Gyula Valahol utat vesztettünk című cikksorozata. A történelmi eszmefuttatás végkövetkeztetése: „Ha azt keressük, hol vesztettük el az utat, akkor azt a pontot kell megkeresnünk, ahol a demokratikus intézmények működése lelketlen rutinná, mechanikává lett, s ahol az intézmények nem voltak immár képesek az egyén és a társadalom jogos igényeinek kielégítésére.”

1944. március 22. A német megszállást követő harmadik napon, a Sztójay-kormány hivatalba lépése előtt megjelenik a Magyar Nemzet utolsó száma. Ezt követően Kolosváry-Borcsa Mihály, a sajtóügyek kormánybiztosa betiltja a német- és náciellenes lapokat, köztük a Magyar Nemzetet. Parragi Györgyöt hamarosan Mauthausenbe deportálják.

1944. július. Megjelenik a Magyar Nemzet három illegális száma, amelyet Svájcban szerkeszt Honti Ferenc zürichi főkonzul.

1945. január. A nyilasok fogságában tisztázatlan körülmények között meghal Lendvai István (Nomád).

1945. február. Dachauban meghal vitéz baráti Huszár Aladár, a Magyar Nemzet kolumnistája. Budapest ostromát követően, a háborús események következtében meghal a lap két újságírója, Arató András és Joó Tibor.

1945. május 1. Az ostrom után először jelenik meg a Magyar Nemzet, a lap a kisgazdapárti Balogh István – közkeletű nevén Balogh páter – támogatásával kap működési engedélyt; a felelős szerkesztő ismét Hegedűs Gyula, a törzsgárdát a régiek – Parragi György, Kunszery Gyula, Horváth Zoltán (csupán névrokona a Népszava szerkesztőjének) – alkotják. A lap új évfolyamszámozással lát napvilágot, a fejlécről hiányzik az  „alapította: Pethő Sándor” felirat. (Hegedűsék így kívánják elvágni a Magyar Nemzet újraindítására szintén pályázó Barankovics-csoporttal a kialakult jogfolytonossági vitát.)

1945. november 11. A lap második világháborús szakírója, Tombor Jenő a Független Kisgazdapárt jelöltjeként honvédelmi miniszter lesz.

1946. január 19. A Magyar Nemzet megjelenését két hétre betiltják, mert a lap közzétette a németek kitelepítése ellen tiltakozók, többek között a lap munkatársai, Parragi György és Wesselényi Miklós petícióját. A tiltást január 22-én felfüggesztik.

1946. július 5. A lap szerkesztőségi vezércikkben (Népbíróság elé!) tiltakozik egyházi személyek letartóztatása ellen.

1946. augusztus 25. Megjelenik Zsoldos Gézának az arisztokraták nyomorúságos életkörülményeit tárgyaló, A helyzet Abaúj-Tornában című írása.

1946. augusztus 28. A Zsoldos Géza-cikket támadó baloldali sajtónak adott válasszal megindul a lap állandó, rövid, csattanós politikai kommentárokat tartalmazó rovata, a Kunszery Gyula által szerkesztett Szemlécske, amely a következő években folyamatos támadások kereszttüzében áll.

1946. július–szeptember. Sajtópolémia a Magyar Nemzet és a Szabad Nép között a béketárgyalások menetéről.

1946. december 11. Rákosi Mátyás nagy beszédet mond a rádióban, amelyben többek között a Magyar Nemzet politikai irányvonalát is bírálja, mondván, jobbra áll a Független Kisgazdapárttól.

1946. december 25. Két világ címmel a Magyar Nemzet párhuzamba állítja a lapot ért szélsőjobb és szélsőbaloldali támadásokat.

1947. július. A Magyar Nemzet a Független Kisgazdapárt helyett az újság részvényeinek többségét birtokló Balogh páter mérsékelten ellenzéki Független Magyar Demokrata Pártjának támogatójává válik. A lap július 27-től új impresszummal jelenik meg: „Főszerkesztő: Hegedűs Gyula. Főmunkatárs: Parragi György.” Korábbi irányvonala nem változik.

1947. július 27. Parragi György vezércikkében felszólítja a középosztályt, hogy ne szavazzon marxista pártokra.

1948. május–június. A Magyar Nemzet több cikkben az államosítandó egyházi iskolák védelmére kel.

1949. szeptember. A hírlapok államosítását követően az új főszerkesztő a társutas kisgazdapárti újságíró és politikus, egyben a népművelési miniszterhelyettesi posztot is betöltő Mihályfi Ernő lesz; a főmunkatárs: Parragi György. Az impresszumban egy ideig még szerepel a háttérbe szorított, hatalmától megfosztott Hegedűs Gyula is, mint felelős szerkesztő és kiadó. A Magyar Nemzetbe beolvasztják a Pesti Hírlap utódlapját, a Hírlapot.

1951. február 4. Az új főszerkesztő a korábban a Nemzeti Parasztpárt színeiben politizáló újságíró, Boldizsár Iván lesz. A felelős szerkesztő: Parragi György. Boldizsár jó diplomáciai érzékkel menti át a Rákosi-diktatúrában teljesen elszürkült, a sorba beállt újságot a jövő számára. A címlapra ismét a külpolitika kerül.

1952. február 3. Megjelenik Mátrai-Betegh Béla a Rákosi-korszak legális sajtójában páratlan, bátor hangvételű, áthallásos színikritikája a Nemzeti Színház Hamletjéről. „Dánia börtön… Mert az ország élén zsarnok áll… Kémeket és bérgyilkosokat fogad fel, leselkedik, retteg, s önkényuralmának védelmére fegyverkezik… A zsarnokságok képét – a középkoriakét csakúgy, mint a legújabbakét – vetíti háttérül a tragédia mögé…”

1954. október. A Magyar Nemzet a Nagy Imre alapította Hazafias Népfront lapjává válik.

1955. április–május. Nagy Imre miniszterelnök bukását, Rákosi Mátyás megerősödését követően a szerkesztőség egyharmadát eltávolíttatja a hatalom, többek között Mátrai-Betegh Bélát, Dutka Máriát, Matolcsy Károlyt, Dernői Kocsis Lászlót. Leváltják főszerkesztői posztjáról Boldizsár Ivánt. Az új főszerkesztő Parragi György, a lap tényleges irányítója azonban az új felelős szerkesztő, a Szabad Néptől érkező sztálinista Komor Imre lesz. Néhány hónappal később büntetésből a Szabad Néptől a Magyar Nemzethez helyezik át Gimes Miklóst és Losonczy Gézát.

1956. április–október. A Magyar Nemzet a Petőfi Kör fórumává válik.

1956. október 24. Utoljára jelenik meg a lap Komor Imre felelős szerkesztésében. Komor rövidesen Csehszlovákiába menekül a forradalom elől.

1956. október 25. A rendes újság helyett a Magyar Nemzet három különböző röpiratra emlékeztető változatban kerül az utcára. Ezután napokig nem jelenik meg a lap.

1956. október 28–29. A szerkesztőségbe megérkeznek a kisgazdapárti újságírók Pártay Tivadar vezetésével, akik a koalíciós időkre hivatkozva maguknak követelik az újságot. Az impresszumban szereplő főszerkesztőt, Losonczy Gézát helyettesítő Pethő Tibor – a lapalapító fia, a külpolitikai rovat vezetője – megállapodik velük, hogy a régi munkatársak közül senkit sem bocsátanak el. A lapot közösen szerkeszti Pártay és Pethő.

1956. október 30. Ismét megjelenik a Magyar Nemzet; a cím alól eltűnik a Hazafias Népfrontra való utalás, helyét a hagyományos „alapította: Pethő Sándor” felirat veszi át. A lap visszatér a régi évfolyamszámozáshoz, amely feltünteti az 1938–1944 közötti esztendőket is.

1956. október vége – november eleje. Pethő Tibor hívására visszatér a laphoz többek között Wesselényi Miklós, Papp Antal, Horváth Zoltán, a kiadóhivatalba Székely László.

1956. november 2. A szerkesztőségben született kompromisszum értelmében a lap vezetését háromtagú szerkesztőbizottság veszi át. Tagjai: Novobáczky Sándor, Pártay Tivadar és Pethő Tibor.

1956. november 4. A szovjet invázió napján megjelenik a Magyar Nemzet hosszú időre ismét utolsó száma az új Nagy Imre-kormány névsorával, Mindszenty hercegprímás beszédével.

1956. november 14. Néhány napra őrizetbe veszik Boldizsár Iván korábbi főszerkesztőt és Pethő Tibort.

1956. december. Felmondanak az újságírók egy részének.

1957. szeptember 8. A Hazafias Népfront lapjaként, 1945-ben kezdődő évfolyamszámozással újraindul a Magyar Nemzet. A főszerkesztő Mihályfi Ernő (1957–1972), a felelős szerkesztő pedig rövid időre Révész Jenő lesz.

1969. ősz. A hazai viszonyokat bíráló, ironikus hangvételű, irodalmi igényű cikksorozat indul a lapban Utazások a fekete Malibun címmel. A szerzők: Baróti Géza, Kristóf Attila, Ruffy Péter.

1972. augusztus 16. Megjelenik Seress Gábor Zsiga bácsi című riportja gróf Somssich Zsigmondról. A cikket támadó, a Népszabadságban megjelent glossza és a párt illetékeseinek bírálata nyomán vizsgálat indul a szerzővel, a cikket leadó szerkesztőkkel szemben.

1972. november 21. Meghal Mihályfi Ernő, a Magyar Nemzet főszerkesztője.

1973. március 1. A lap új főszerkesztője Pethő Tibor (1973–1982).

1973. Vasárnapi tárcasorozat indul a lapban, állandó szerzői: Csurka István, Görgey Gábor.

1974. december 25. Sebtisztító című karácsonyi cikkével visszatér a Magyar Nemzethez Illyés Gyula.

1977. december 25. – 1978. január 1. Két részben megjelenik Illyés Gyula a határon túli – elsősorban az erdélyi – magyarság sorsát, általában a magyarság helyzetét vizsgáló cikke, a Válasz Herdernek és Adynak. Az írás hatalmas vihart kelt, a Román Írószövetség lapjában Illyés becsületét sértő szöveg lát napvilágot Mihnea Gheorghiu tollából. Az író válaszcikkének megjelentetését nem engedélyezi a pártközpont.

1979. A pártközpont a Magyar Nemzet szorosabb pártellenőrzésére főszerkesztő-helyettesként a laphoz helyezi Lőkös Zoltánt, a Vasárnapi Hírek későbbi alapító főszerkesztőjét. (1982 tavaszán távozott a laptól.) Lőkös Zoltán követelésére 1981-ben nyugdíjba megy a kulturális rovat vezetője, a polgári újságírás egyik utolsó mohikánja, Mátrai-Betegh Béla, akinek néhány cikke szálka volt a felettes hatóság szemében.

1982. július 11. Napvilágot lát Vikol Katalin Nemzeti múlt és a közgondolkodás című, egy egri vándorgyűlésről szóló beszámolója, amelynek többek között a rendszer és a demokratikus nyilvánosság, illetve a politikai pluralizmus viszonyára való hivatkozása botrányt okoz a pártközpontban.

1982. augusztus 10. Meghal Rajcsányi Károly főszerkesztő-helyettes.

1982. november. Nyugdíjazzák Pethő Tibor főszerkesztőt. Utóda a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalából érkezett Soltész István lesz (1982–1989).

1983. A Magyar Nemzet visszatér eredeti, 1938-as évfolyamszámozásához.

1987. november 14. A közmegegyezés hajszálerei címmel megjelenik Tóth Gábor interjúja Pozsgay Imrével, a Hazafias Népfront főtitkárával. Pozsgay ebben részletesen beszámol a lakiteleki találkozóról, a későbbi rendszerváltó párt, az MDF születéséről, elsőként a legális sajtóban közli a lakiteleki nyilatkozatot.

1988. augusztus 25. Ötvenéves a Magyar Nemzet. Az évforduló alkalmából a fejlécre a Hazafias Népfront lapja felirat mellé visszakerül az alapító, Pethő Sándor neve.

1989–90. A Magyar Nemzet a rendszerváltozás legnépszerűbb lapja.

1990. január 13. A Hazafias Népfront lemond lapgazdai jogáról. A lap élére a szerkesztőbizottság elnökeként visszatér Pethő Tibor (1990–1996). Az új főszerkesztő: Martin József (1990).

1990 nyara. A lap privatizációja miatt egyre feszültebb a helyzet a szerkesztőségben. Politikai szembenállás alakul ki a lap hagyományos, konzervatív, nemzeti liberális felfogását és az akkori sajtó túlnyomó részére jellemző balliberális irányt képviselő újságírók, szerkesztők között. A Magyar Nemzetre két vevő, a svéd Dagens Nyheter és a konzervatív francia Hersant-csoport esélyes. Végül a kormány és a szerkesztőbizottság elnöke által támogatott Hersant vásárolja meg a Magyar Nemzet többségi részvényeit.

1990. augusztus. Martin József lemond a főszerkesztőségről. A megbízott főszerkesztő Tóth Gábor lesz.

1991. január. A tulajdonos egy évre a szerkesztőbizottság elnökét, Pethő Tibort nevezi ki főszerkesztővé.

1991. augusztus. Az újságírók egy része bizalmatlansági indítványt nyújt be a főszerkesztő ellen. A többségi francia és a kisebbségi magyar tulajdonos, valamint a munkatársak egy része kiáll Pethő Tibor mellett, cáfolva a petícióban megfogalmazott vádakat.

1991. október. A francia tulajdonos kezdeményezésére a lap megválik nyolc, a balliberális oldalhoz kötődő munkatársától. Az elbocsátást követően az újságírók többsége sztrájkba lép. A tördelők, korrektorok, olvasószerkesztők, illetve az újságírók egy része tovább dolgozik, így a munkabeszüntetés nem veszélyezteti a Magyar Nemzet megjelenését. A sztrájk ellen cikket ír a lapba Fejtő Ferenc is. Október végén, a sztrájk befejezése után az elbocsátottak többségét visszaveszik.

1992. március. Pethő Tibor mandátumának lejárta után Krasznai Zoltán (1992–93) lesz a főszerkesztő.

1993. Krasznai Zoltán távozását követően Tóth Gábor lesz a Magyar Nemzet főszerkesztője (1993–99).

1994. április. Az Hersant-csoport eladja a Magyar Nemzetet, amely hamarosan ismét teljesen magyar tulajdonúvá válik. A lapot átveszi a Mahir.

1995. A Magyar Nemzet a Postabank érdekeltségébe kerül.

1996. december 7. Meghal Pethő Tibor, a Magyar Nemzet szerkesztőbizottságának elnöke. Utóda Kristóf Attila (1996–2000).

1999. A Magyar Nemzet új főszerkesztője Kormos Valéria (1999–2000).

2000. április 17. A Magyar Nemzet egyesül a Napi Magyarországgal. Az újjáalakított Magyar Nemzet főszerkesztője Liszkay Gábor lesz.

2015. február 6. Liszkay Gábor és néhány vezetőtársa távozását követően D. Horváth Gábor lesz a Magyar Nemzet főszerkesztője. A helyettese: Szerető Szabolcs.

2015. szeptember 21. Megújul a Magyar Nemzet online kiadása. (A főszerkesztő: Tóth Szabolcs Töhötöm.)