Gázló

2017. március 18., szombat 09:45

Te, van egy ajánlatom a számodra – mondta az ötven körüli férfi a telefonba. Egy szál ingben ugrott fel a vonatra másodpercekkel az indulás előtt. Nem volt nála más, csak egy paradicsomoshal-konzerv és egy hatalmas sárgarépa. Odakint öt fok, szemerkélt az eső. Olyannak tűnt, mint aki ma hajnalban érkezett Ausztráliából, az arca lebarnult, és valami errefelé szokatlan, könnyed magabiztosság sugárzott róla. Az élet császára, egy messzire szakadt hazánkfia, aki odakint megcsinálta a szerencséjét, és most hazalátogatott a rokonokhoz. Csak az a hatalmas sárgarépa ne lenne nála. A halkonzerv még hagyján, de az a kétarasznyi répa valahogy megbillentette a képet, nem illett a hajnali repülőtéri landolásba, a megcsinált szerencsébe. Bár végül is miért ne szállhatna fel valaki egy nagyra nőtt sárgarépával a hóna alatt a reggel nyolcas zónázóra, egy szál ingben, nagy hangon telefonálva. Nem olyan különös dolog ez. De hát csomagjai sincsenek. Mit kombinálsz te itt, mondtam magamnak, hagyd már ezt a repülős sztorit, ki tudja, honnan hová tart ez a férfi. Megpróbáltam olvasni, s bár Tömörkény novellái könnyen beszippantják az embert a maguk szuggesztív világába, most mégsem tudtam elmélyedni bennük, mert a férfi egyre hangosabban beszélt a telefonba. Még mindig arról az ajánlatról volt szó. Nekem már többször bejött, mondta a vonal túlsó végén hallgató ismeretlennek, legutóbb például két és fél millió dollárt nyertem vele, ha találkozunk, odaadom a felét indulásnak, hogy lásd, komoly dologról van szó. Igen, kapsz egymillió dollárt, és ez még csak a kezdet, szia. Letette a telefont, és szélesen mosolyogva beleharapott a répába, kinyitotta a halkonzervet, majd a répával tunkolgatva kiszedegette belőle a haldarabokat. A kupéban penetráns halszag terjengett, ami engem különösebben nem zavart, de a velem szemben ülő idősebb hölgy arcán látszott, hogy hamarosan elhányja magát. Megcsörrent a férfi telefonja. Utólag már el sem merem képzelni, ki lehetett a vonal végén, mert a férfi azt mondta neki, hogy jó, akkor találkozunk a vadászház környékén, majd figyelem az eget, hogy melyik irányból jöttök, és ne felejtsétek magatokkal hozni az energiapajzsot, mert most is a nyomomban vannak, és az energiapajzs nélkül nem bírok velük. Vagy ha végképp nem megy, veletek megyek a központi csillagra, az itteni küldetésnek úgyis nemsokára vége. Az idős hölgy rémült arccal nézett rám. A kocsi másik végében felpattant egy fiatal lány az ülésről, és átviharzott a következő kocsiba. Jesszusom, suttogta az idős hölgy, tudtam. Ez a Feri a szembeszomszédból, úgy látszik, kiengedték. Legutóbb a kertünkből vitték el, meztelenül énekelt a diófán.

A szerző költő, író. Kéthetente ezen a helyen erdőről, természetről ír.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.03.11.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.