Kockahasgép

Szenczi Tóth Károly

2017. augusztus 26., szombat 17:18, frissítve: szombat 17:20

Mozogni kell, uram, a tudományos ajánlások szerint napi harminc perc tempós gyaloglás elég. Gyaloglás? Én egész nap úton vagyok, mondta a férfi, és mintha igazolást keresne, az asszisztensnőre nézett, eközben az orvosi rendelő rideg neonfényében megcsillant ezüst fülbevalója. Kis karika a cimpában. Szóval gyalogolni, arra nincsen időm, járom az országot, van egy pick-upom, ha kinéz a doktor úr a rendelő ablakán, ott parkolok, az a bordó metál. Az üzleti élet rettentően igénybe veszi az embert. Otthon különben van mindenféle fitneszgépem. Ugyan még nincs kész a ház, azaz kész van, de most még építünk hozzá egy oldalszárnyat, eleve úgy lett tervezve, azért nem mindjárt az elején, mert nem volt elég a pénz, de most, hogy lekopogjam, megyeget a szekér… Szóval úszómedence lesz, ellenáramoltatóval, mindenféle kütyüvel. A fitneszterem közvetlenül csatlakozik, a gépek még be vannak csomagolva, de amint kész lesz… Mert amúgy igyekszünk, amennyire lehet, korszerűen…

Feleségem csak olajjal főz. De egy disznótorost mégse lehet. Meg pörköltet se. Én kövér húsból szeretem, azt a kis zsírt végül is rajta lehet hagyni, attól olyan, de olyan a zamata. Csoda, ha este, amikor hazaérek, megéhezek? Nem nagyon tudom türtőztetni magam. Egész nap egy falatot sem, maximum gyorsétterem. Régen úgy volt, a feleségem csomagolt. Most megállok akármelyik benzinkútnál… Néztem a múltkor, a diétás javaslat szerint, amit doktor úr adott, hogy mit lehetne enni. Benzinkúton semmi egészséges nincs. Mondjuk valami saláta. Vastagon kent szendvicsek vannak, csokoládé ezerféle. Ha meglesz az úszómedence, én úgy fogom kezdeni a napot. Ezer méter. Hány kiló voltam tizennyolc évesen? Nyüzüge gyerek voltam. Hatvan sem. Sportoltam, doktor úr. Nem egyesületben, nem volt a faluban. A helyi futballcsapat. Az idősebbek meccs után mindig besöröztek. Én az alkoholt nem bírom. És nem dohányzom, nem kávézom. Rám jöttek lassan a kilók. Tudom, száztíz az sok. Ha lenne valami tabletta, akár külföldi, megfizetem, valami fogyasztószer. Én értem, hogy a testmozgás, de mondom, az majd később lesz.

Biciklizni? Áll otthon három is, a fiam meg a lányom nyüstöli őket, maguk választották, én nem értek hozzá, ragaszkodtam, hogy rendes, masszív legyen, ne vacak áruházi tucatáru, a biztonság a legfontosabb. Meg hogy is venné ki magát, hogy én, akit mint vállalkozót mindenfelé ismernek a városban, biciklin jövök-megyek. De szerintem nem is a kilókkal van a baj. A stressz. Az nagyon nagy. Gyakran zsebből kell fizetni a munkást. Jó könyvelőm van, volt már nagy ellenőrzésem rajtaütéssel, valaki jóindulatú feljelentett, de minden rendben volt.

Este úgy esem az ágyba… A tévét is csak fél szemmel. Évek óta egyetlen filmet sem tudok végignézni. Csak ha meccs van.

A kereslet. Az nem az igazi. Nekem nem üzlet a javítás, szerelgetés. Új ház, az igen. Vagy nagyobb beruházás, mint itt, a város szélen, a zöldmezős, azt biztos nem is tudja, doktor úr, az egész gépészetit én csináltam. Sajnos most nincs ilyen, illetve ha van, az előre le van zsírozva. És hogy aktuális legyek, nem diétásan, doktor úr… Nagy pénzek mennek ide-oda, de én csak egyszerű csóró vagyok, mármint hozzájuk képest. Kénytelen voltam két egészen kiváló szerelőt elbocsátani. Mind a kettőt még a falumból ismerem. Megvolt pedig nálam a pénzük rendesen. És köztünk nem volt az a főnök-beosztott viszony. Majd boldogulnak valahogyan. Vagy elmennek külföldre. A feleségem biztatott, próbáljuk meg mi is. Azért megjegyzem, olyan rosszul most már nem megy. Meg ott a ház… Valaki tanácsolta, vegyek erdőt, vettem, néhány hektár, de azért van azzal is gond. Alföld, nem hegyvidék. Közönséges akác és temérdek homok. Lementem a dolgot lepapírozni, megaludtam egy tanyán, meg van csinálva rendesen panziónak, a tulaj mindjárt felajánlotta, szálljak be a tojásbizniszébe. Nekem ott semmi dolgom nem lenne, csak a pénzt kéne adni. De én maradok a szakmámnál. Bár ott is elszaladtak a dolgok. Annyi újdonság van, szerszámok, módszerek… Még hogy tojásbiznisz! Egyet kell tudni, és jól. Olvasok szakkönyveket, naprakész vagyok. A vérnyomáscsökkentőt föl tetszett írni? Azt mondja a patikusnő, az a csinos szőke, hogy létezik ebből olcsóbb is. Ugyanez, de olcsóbb. Lehetne azt? Mert azért megnézünk minden fillért. Mérem a vérnyomásom rendesen, de néha elfelejtem a gyógyszert bevenni. De most egész rendes.

Értem, értem, várnak a doktor úrra… Indulok már. Ha kaphatnék egy kalóriatáblázatot, a múltkorit nem is tudom, hova tettem.

Hogy mi az a nagy csomag a pick-up platóján?

Kockahasgép. Mondom: koc-ka-has-gép. Ma vettem. Le volt árazva.

Doktor úr, nem is hallott róla?

Pedig nagyon hirdetik.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.04.08.

A szerkesztő ajánlja

Pintér Bence

Magyar Nemzet Szalon: Ennek a nemzetnek a lelkében valami megtört

A kivándorlás a transznacionalizmus erősödését és a távozó fiatalok nemzeti identitásának teljes felszámolását okozhatja.

Földi Bence

Kölcsönzött szlogenekkel, program nélkül a Fidesz

A kormánypárt szinte az összes üzenetét máshonnan vette, például Donald Trumptól vagy a toryktól.

Ficsor Benedek

A magyar olajmezőkből nem lesz pénz a hatalmas múzeumokra

Mélyi József művészettörténész a Liget-projektről, a stadionokat benövő gazról és a megfordított folyókról.

Molnár Richárd

Titkos kommunikációs stratégia oldalanként 450 ezerért Cegléden

A város fideszes önkormányzata hivatalosan üzleti érdekből rejtegeti méregdrága tervét.