Közöny

2017. július 15., szombat 16:05, frissítve: vasárnap 10:36

Egy piros cipő… bokafogós, amilyet szeretek… azt hiszem, pont ilyet láttam a Deichmannban, húsz százalékkal leértékelve hétezerről… hogy az mennyi, nem most fogom kiszámolni… jé, egy városi betonhangya… ritka jószág ez itt, társait hamar agyonnyomják a piroshoz hasonló cipők… vagy bármilyenek…

…összevissza beszélek már, ez rémes… mennyien állnak a megállóban… végül is csúcsidő van, öt óra… azt a rózsaszínes-kékes fagylaltot én is nyalnám… a gyerek bezzeg a felét lecsöpögteti magára… hé, anyuka, figyeljen már a gyerekére!, tiszta maszat az egész, aztán majd így csimpaszkodik a kurva korlátba…

…na végre, igen, itt vagyok… nem ittam én egy kortyot sem, bevásárolni mentem a gyerekeknek… a ruhám szakadt, mert csak leugrottam a sarokra, értsd már meg… lehet, nem is hallja, amit mondok?… végül is mindegy, nagy kerek, barna szemével csak mered, érzem a keserű, nap végi leheletét az arcomon… ne menj el, légy szíves!…

…sosem figyeltem még meg, milyen kecsesen tud besuhanni a villamos… kattognak a kis tekervények, szép sorjában, hajtja őket, mindet ugyanúgy… a fékezőhangot mindig is imádtam… azt most nem hallom…

…jaj, lányok, legalább kicsit arrébb mehetnétek, a vesétekig belátok… erre most nincs szükségem… nem vagyok én nőgyógyász, hogy ezt nézzem… úgy… egy kicsit még előrébb… azaz, menjetek csak át a zebrán…

…egy nagy láb, egy cigicsikk… eltaposva… egy műanyag zacskó hömpölyög előttem… vagy mellettem… vagy tulajdonképpen milyen irányban is?

…lassan jó lenne, ha valaki felszedne innen… fogalmam nincs, mióta fekhetek itt.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.07.15.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.