Így reagál egy Liverpool-drukker apa, ha fia bevallja, a Unitednek szurkol

2017. július 7., péntek 05:34, frissítve: péntek 09:51

Coming out – minden évben sokat hallja mindenki a kifejezést, főként ilyenkor, amikor közeledik a Pride-menet időpontja. Ezt a címet kapta Joe O'Neill író-rendező kisfilmje is, amely úgy van felépítve, mintha a főszereplő, Sean (Adam Tyrell) is arra készülne, hogy bevallja szüleinek, a srácokhoz vonzódik.

Sean apja, Mike (Gerry Grimes) Liverpool-mezben fogadja a fiát és barátját, Tomot (Robbie Dunne), laptopról streameli a Vörösök meccsét. A főszereplő apja, haverja és anyja, Deb (Pamela Flanagan) meg is teszi a nagy bejelentést:

„Nem vagyok többé a Liverpool szurkolója!”

Apja teljesen kiakad, reméli, hogy Sean csak viccel, emlékezteti, mennyi áldozatot hoztak, hogy ilyen neveltetést kaphasson. Felhozza a legszebb közös emléküket, az isztambuli Bajnokok Ligája-döntőt 2005-ből, amikor 0–3-as állásról felálltak a Vörösök Steven Gerrard vezetésével.

Később kiderül az is, hogy Sean kedvenc klubja valójában a Liverpool ősellensége, a Manchester United. Mike mindezekért elkezdi hibáztatni Robbie-t. Deb megkérdi Seant, miért választotta ezt az életet, mire a fiú így felel: „én nem választottam, Manchester United-szurkolónak születtem!”

Minden tényleg úgy játszódik le, mint egy nemi identitásbeli coming out esetén, az apuka Jamie Carragher táborába küldené fiát, hogy kigyógyítsák betegségéből. A McManaman nevét hátán viselő Mike végül arra jut, hogy kitagadja a fiút.

A nem túl jó színészi játékkal operáló kisfilm ugyanakkor tanulságos, hiszen a futballon keresztül mutatja be, milyen hatása lehet annak, ha egy ember sokáig nem vállalja fel saját identitását.

A rendező-forgatókönyvíró Joe O'Neill az Anfield Road blognak elárulta, ő maga Manchester United-drukker és a Vörös Ördögöknek szurkoló ír családba született. „Az alapötlet onnan jött, hogy ha elmondtam volna, hogy meleg vagyok, akkor nem lett volna apának gondja vele. Ha viszont azt vallottam volna be, hogy ezentúl a Liverpoolnak szurkolok majd, pokollá vált volna az életem” – mesélte Joe.

Abban reménykedik, író lesz belőle egyszer. Annak nagyon örül, hogy pozitívan reagálnak a kisfilmre az emberek, öt nap alatt hetvenötezer megtekintésnél jár az alkotása Facebookon. „Nem is rossz kezdet” – zárta szavait Joe O'Neill.

Legolvasottabb cikkek

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.