Kovács László jelenlegi EU-biztos, az MSZP korábbi leharcolt elnöke úgy nyilatkozott minap, hogy itthoni szerepre vágyik, méghozzá olyanra, amellyel nagy befolyást gyakorolhatna pártja választási teljesítményére, illetve jobb közvélemény-kutatási eredményekhez segítené az MSZP-t. Egyszerűbben fogalmazva Kovács bácsi gatyába rázná a szétzüllött bagázst, elzavarná a notórius bajkeverőket, felpofozná a visszaeső tolvajokat. Virágzó szegfűpalántákat ültetne az elgyomosodott ágyásokba.
Mindezt miniszterelnök-jelöltként kívánná megtenni a veterán politikus, akit az sem zavar, hogy a pillanatnyi felmérések szerint a szocialisták égnek, mint a lódengyár. Kovács László szerint azonban régi tapasztalat, hogy nem a közvélemény-kutatást kell megnyerni, hanem a választásokat. Erre – mármint a győzelemre – pedig ő, Kovács László, a munkásmozgalom régi harcosa lenne a garancia.
Arról egyelőre nincs hír, hogyan reagáltak a Brüsszelből érkező hírre az itthon rekedt vezető lumpenproletárok. A meghökkentő Kovács-nyilatkozat idevágó része egyébként pontosan így hangzik: „Nagyon komolyan fontolóra venném a miniszterelnöki jelölést is…” Ha nem lenne ez a 65-17-es reménytelen szocialista állás, egy teljes országra jönne rá a frász. Így azonban csak a csörgősipkát nevetjük Kovács bácsi fején.