Mesterházyval most azt akarják eljátszatni, mint Bajnaival. Hogy ő az új ember. A homo novus, aki fiatalos, energikus – és nem terhelik az elődök baklövései. A szocik nincsenek puszipajtási nexusban a valósággal. Hisz a volt ISM-államtitkár úgy rá van tapadva a Gyurcsány-kurzusra, mint matrica a szélvédőre

Nem tudnak kigyógyulni az MSZP-sek abból az illúzióból, hogy megspórolhatják az időközi választások tanulságainak levonását. Lendvai Ildikó pártelnöknő és társai ingerküszöbét nem lépte át a csornai szomorújáték és a fővárosi leszerepelés. Úgy döntöttek: a hallgatás a legjobb tanácsadó, s legjobb, ha úgy tesznek, mintha a jelzett események be sem következtek volna. Mint forgalmas útkereszteződésben a behunyt szemmel átkelő atyafi, úgy kívánnak továbbhaladni a lenini úton, hogy a 4,6 százalékos csornai eredményről tudomást sem vesznek, s Komássy Ákos józsefvárosi hervatag-halovány vitézkedését a polgármester-választáson szintén meg nem történtté nyilvánítják. Valamikor egy élelmes hallgató úgy oldotta meg a geológiavizsgát, hogy míg a professzor pár percre távozott a szobából, a szekrény tetejére hajigálta azokat a köveket, amelyeket nem tudott azonosítani. Ez diákcsínynek bevált egy kollokvium erejéig, kormányzati stratégiának azonban kissé ijesztő. Ha ugyanis minden rendben van a Magyar Szocialista Párt politizálásával, vajon mi okuk lenne a változtatásra? Nyilvánvalóan semmilyen. Ez viszont nem jelent kevesebbet így a lebőgések után, mint hogy hasonló eredményeket normálisnak, hogy ne mondjuk, ideálisnak vesznek a Jókai utcai szakértők. Bár a sűrű lapítás okát csak feltételezni tudjuk, mégis előlegezzük meg az MSZP mostani vezetésének: a VIII. kerületi formát bizonyára túl akarják szárnyalni, s az ötszázalékos parlamenti küszöböt azért meg akarják ugrani.
A Mesterházy Attila miniszterelnök-jelöltsége melletti lehorgonyzás ebbe a szerénységi sémába illeszkedik. A frakcióvezető favorizálása annak a belátását tükrözi kimondatlanul is, hogy túl sok babér nem terem számukra az országos megméretésen. De vajon lehet-e úgy továbbépítkezni, ha a sikertelenségek okait nem tárják fel? Kormányfőjelöltet sem lehet úgy választani, ha előtte nem tisztázzák: milyen elvárást lehet vele szemben támasztani a párt szedett-vedett szervezettségi és morális állapotában. Bármennyire szeretnék, nem lehet megúszni a számvetést. Hacsak nem akarnak a lengyel baloldal sorsára jutni és miniatürizálódni. Ez egy olyan vizsga, ahol nem lehet a köveket feldobálni a szekrény tetejére. Még akkor sem, ha tele van régi kövületekkel az egész álszocialista párt. Hogy kik ezek az ásatag kövületek? Nem feltétlenül az idősebb, MSZMP-hagyományokkal súlyosabban terhelt személyek. Bizony legtöbbször az ifjú szocialisták, a Zuschlag-generáció, amelynek prominens figurája Mesterházy is. A régi időket idéző új generáció nemcsak törtető, de láthatóan és bevallottan túlteszi magát minden humánus látszaton. Agresszívan támadja, aki nem hajlandó a hivatalos szoci álláspontot szajkózni. Elegendő, ha belehallgatunk egy-két Molnár Csaba-, Mesterházy-, Török Zsolt-felszólalásba. Rögtön tudni fogjuk, milyen volt a negyvenes-ötvenes évek levegője.
Mesterházyval most azt akarják eljátszatni, mint Bajnaival. Hogy ő az új ember. A homo novus, aki fiatalos, energikus – és nem terhelik az elődök baklövései. A szocik nincsenek puszipajtási nexusban a valósággal. Hisz a volt ISM-államtitkár úgy rá van tapadva a Gyurcsány-kurzusra, mint matrica a szélvédőre. Akinek voltak halovány kételyei, eloszolhattak a Zuschlag-per tárgyalásán való vitézkedése kapcsán. Mire alkalmas az az ember, aki azt vallja: Gyurcsány sportminisztériumában az értekezleteken a politikai elvárásokról egyeztettek? Nem mondott mást ezzel, mint hogy nem szakmaiság uralta az ifjúsági tárca döntéseit, csak a kőkemény politika. Ne bíbelődjön tehát senki avval, hogy rá akarja bizonyítani a pártpolitikai szempontok csőlátású képviseletét. Megteszi ő ezt a szívességet maga is. Nem is érezte, milyen borzongatóan pártállami bukéja van az „elvárás” szónak.
De sebaj, most meg más elvárásoknak kell megfelelnie. Például a jobboldal elleni szakadatlan, habzó szájú támadásnak. Csakhogy ma már senkit nem téveszt meg, hogy színleg a mérsékelt jobboldallal való szóértésről beszél. Mindenki tudja, hogy náluk mindenki szélsőséges, aki nem legalább annyira kormánypárti, mint Dávid Ibolya vagy Debreczeni József. Akinek még nem esett le a tantusz, lapozzon bele a nyúlfarknyi és legeslegeslegújabb MSZP választási programvázlatba, amiről olyan nagy és gyanús a csönd, hogy vágni lehet. Vagy tíz veretes oldalon szinte kizárólag a jobboldal simfelésével hizlalják a sorokat. Minek is ott a gazdasággal, pénzügyekkel, dübörgő munkanélküliségi rátákkal lacafacázni, amikor csak ki kell várnunk, míg a válság kitombolja magát? Ehhez a műsorhoz kerestek hajbókoló új színészt. Meg is mondta a pártelnöknő: olyan ember kell a kormány élére, aki képviselni tudja a párt programját a válság után. Mert szerintük minden költségvetési neolibi divatduma és hókuszpókusz ellenére úgy fog elmúlni a válság, ahogy az időjárás kedvezőbbre fordul. Csak ki kell böjtölni. És akkor is nem más, a párt programja lesz ismét a legfontosabb. Amelynek egyetlen erénye az lesz: végre megvalósul a Merjünk kicsik lenni! jelmondat – az MSZP-re vonatkoztatva. Mesterházy és Lendvai pedig megvalósíthatja a belpolitikában Bajnai külpolitikai álmát: a proaktív stratégiát.
Már akkor elszúrják az esélyeiket, amikor még el sem kezdődött a kampány.