A megperzselt Nyugat

Tóth Szabolcs Töhötöm

Tóth Szabolcs Töhötöm

2017. november 6., hétfő 18:42, frissítve: kedd 07:14

Az a helyzet, hogy a világforradalom-csináláshoz a ruszkik Lenin óta sokkal jobban értenek. A lelkek lángra lobbantása mindig is hatékonyabb fegyver volt az orosz birodalmi arzenálban, mint a hidrogénbomba. Azt mondom: ahol nem képesek hajnalig vodka mellett vitatkozni a világmegváltásról, ott nem érdemes forradalmi know-how-val foglalkozni. Washingtonban sem. A vodka az oka, vagy sem – elbuktak Amerika színes forradalmai. Leginkább az a digitális utópia, amely elhitette a döntéshozókkal, hogy az internetes kommunikáció jól leperzseli majd a térképről a diktátorokat. Felgyújtania a nyugati világnak leginkább magát sikerült.

A Twitter és a Facebook – a politika nyomásának engedve – olyan adatokat tett közzé, amelyek azt mutatják, hogy az oroszok jó hatásfokkal fecskendezték be propagandájukat e közösségi oldalak „vérkeringésébe” (pl. álhírek és fizetett hirdetések formájában). Annyi amerikait értek így el, amennyiről korábban Jurij Andropov nem is álmodhatott. (Az ő nevéhez fűződött 1982-ben az aktyivnije meroprijatyija, az „aktív intézkedések” akció, amellyel Ronald Reagan újraválasztását próbálták megakadályozni. Hiába.)

Pedig minden ígéretesen indult. 2009-ben, amikor Iránban kirobbant a „zöld forradalom”, és a nyugati sajtóban egymást érték a „mollák uralmának” végét jósoló kommentárok, a The Atlantic amerikai magazin sztárpublicistája, Andrew Sullivan magabiztosan jelentette ki: a „forradalmat ezután twittelni fogják.” Csakhamar majd mindenki meg volt győződve arról, hogy elég egy-két jól megfogalmazott csirip, és az „autoriter rezsimeknek” konyec. A láz a politikán is eluralkodott: egy amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó máris Nobel-békedíjat követelt a Twitternek, az amerikai külügy pedig szívélyesen megkérte a céget: ugyan halasztaná el szerverei hét végi karbantartását, hogy Iránban a forradalom zavartalanul bontakozhassék tovább. Csakhogy a platformnak szinte semmi köze nem volt az iráni eseményekhez – már csak azért sem, mert az irániak nem használták.

A sajtó és a politika új hőse mégis a „kiberdisszidens” lett, akit támogatni kell a hőn áhított rezsimváltozások előidézése érdekében. (Kár, hogy a felvilágosult és urbánus twitteres mítosza végképp elvérzett az egyiptomi forradalom rögvalóságán, amikor a babérokat a nem annyira felvilágosult és urbánus Muzulmán Testvériség arathatta le.) Az ideológusok viszont elértek valamit: a célpontnak tekintett országok a közösségi médiát egyszerűen az információs hadviselés terepeként kezdték el kezelni, és aktív ellenintézkedésekbe fogtak. A Kreml például internetes trollhadseregeket szervezett, álhírportálokat gründolt, nehézfegyverzettel tört be a térbe, a célja pedig az amerikai választók radikalizálása, az establishmenttel szembeni ellenérzések fokozása volt.

Vita & Vélemény hírlevél

A Magyar Nemzet véleménycikkei mindennap e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Az akciók azt mutatják, hogy jól ráéreztek a közösségi médiát nélkülük is jellemző hiányosságokra.

  • Semmi sem olyan kelendő termék a Facebookon, mint a düh és felháborodás. A globalizált morális pánik korában ez képes leginkább tömegeket megmozdítani, a lájkok számát növelni.
  • A közönség nagy többsége – finoman szólva – alultájékozott. Ez persze annak is a következménye, hogy az a politikai elit, amely most a trollok hatásán hápog, semmit sem tett a tömegkultúra szintjének emeléséért, sőt, a hülyék demokráciájának kényelmét kívánta élvezni.
  • A fogyasztói társadalomból átléptünk az úgynevezett figyelemgazdaságba. Mindenki a figyelmünkért versenyez. Ám ez véges erőforrás, és rég nem tud megbirkózni azzal, ami nap mint nap ránk ömlik. Egy gazdagabb nyugati országban egy átlagos felhasználó naponta 2600-szor nyomja meg a telefonját. Egy-egy „hír” „elolvasására” így pár másodperc jut.
  • Ez a tudatlanság: hatalom. De legalábbis üzlet: miközben a Facebook a nyilvánosság előtt Canossát jár, novemberben rekordprofitot jelentett. Ez 80 százalékkal (!) haladta meg az előző év hasonló időszakának nyereségét.

A politika mintha kezdene ráeszmélni, mekkora a baj. Egyesek szigorúbb szabályozást sürgetnek, a Twitter és a Facebook pedig fogadkozik, hogy új algoritmusaik és a frissen felvett cenzorok hada kiszűri majd az álhíreket.

Nem hiszek nekik. Ezt a bajt ők már nem tudják kezelni. A politikai kampányok megtervezett tömeghisztériáját, a társadalmak polarizálását, a népelbutítást nem is rajtuk kell számon kérni.

Arra viszont rá lehet szorítani őket, hogy a technika ne csak a hülyeség inflációját és a profitmaximalizálást tegye lehetővé. A népet régebben szokás volt tanítani, művelni. Voltak évtizedek, amikor a politika is ebben látta annak zálogát, hogy a harmincas évekhez hasonló események ne ismétlődhessenek meg.

Megfontolandó gondolatok – állami propaganda és sorosozás helyett érdemes lenne ismét rájuk találni Magyarországon is.

A trollkodás helyett.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.11.06.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

Meglepő, de nem a téli sötétségben nő az öngyilkosságok száma

Mennyire határozza meg boldogságunkat a fény és miért veszélyesek a legújabb fényforrások?

Ficsor Benedek

Mácsai Pál: Semmi misztikus, játszani mindenki tud

Az Örkény alapító igazgatója a színházról, a Terápiáról, bulvárról, békülő szekértáborokról és a színház mély erkölcsösségéről. Interjú.

Szécsi Noémi

Feltárul Szabó Magda eddig kevésbé ismert szenvedélyes oldala

Az írónő szerelmei, avagy zavarba ejtő naplórészletek a kálvinista nagyasszony életéből.

Pintér Bence

„Öröm minden zsidónak”, vagy a nemzetközi jog semmibevétele?

Vélemények a Jeruzsálemmel kapcsolatos, múlt heti Trump-bejelentésről.