A hajléktalanok papja elárulta, mi volt Kádár igazi kedvenc étele

MN

2018. január 23., kedd 10:53, frissítve: kedd 15:48

Érdekes interjút adott a Népszavának Michels Antal katolikus plébános, akit a Józsefvárosban a hajléktalanok papjaként ismernek. Nem mindennapi karrier az övé, hiszen eredetileg szakács volt, és saját elmondása szerint nem is ment rosszul, nagyon sokat keresett: dolgozott a Grand Hotelben, a Gellért Szállóban, a külügyminisztérium diplomáciai vendéglátásában is. Főzött egyebek mellett Margaret Thatchernek, Olof Palmének és Kádár Jánosnak is.

Az egykori pártfőtitkárnak tulajdonított mondás szerint „a krumplileves legyen krumplileves”, de „Tóni atya” tudja, hogy valójában nem ez volt a kedvence. „Az biztos, hogy Kádár Jánost az egyszerű ételek híveként tartottuk számon, az igazi kedvence azonban nem a krumplileves, hanem a stíriai metélt volt. Abból akár két adagot is megevett egyszerre” – mondta a vendéglátósból lett plébános.

„Jézus mindig is bennem élt, legfeljebb abban az időben jól becsomagoltam valahová és feltettem a polcra” – mesélt a pappá szentelése előtti életéről Michels Antal, aki a zugligeti plébánián, Kozma Imre atya – a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója – hatására tért meg, majd 1996-ban szentelték pappá. Esztergomi plébánosként kezdett foglalkozni utcai evangelizációval, „mert szerettem volna kilépni a templom falain kívülre”. A Szent József-plébánián is maradt egy kicsit vendéglátós: akadt, aki kifogásolta, hogy a templomból éttermet csinálnak, de karácsonykor ötven hajléktalannak terítettek a templomban. 

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.