A román ciánszennyezésre emlékeztek

2012. február 1., szerda 20:55

A 2000. január 30-án Romániában, a nagybányai Aurul ausztrál–román tulajdonú bányavállalat egyik tározójánál történt gátszakadást, a bekövetkezett ipari katasztrófát és annak a Tiszára gyakorolt tragikus hatását idézték fel szerdán, a folyó élővilágának emléknapján Szolnokon.

A tározó töltésének átszakadása után a Tisza vízrendszerébe százezer tonna ciánnal szennyezett iszap került, ami az eddig ismert legnagyobb csapást jelentette a folyó élővilágára – mondta Horváth Béla, a területi vízügyi igazgatóság műszaki igazgató-helyettese a Tiszai hajósok terén tartott megemlékezésen.

A szennyáradat veszélybe sodorta a Tisza völgyében élő egymillió ember többségének a megélhetését is azzal, hogy a folyó mint természeti vonzerő egy időre megszűnt a turisták számára, és a kieső bevételek nagyon hiányoztak az ott lakóknak – fogalmazott a zömmel középiskolásokból álló hallgatóság előtt a szakember. Rámutatott: a Magyarországot ért forintosítható kár 28,5 milliárdot tett ki, de a természetet ért csapás értéke pénzben nem kifejezhető.

Horváth Béla a cianidszennyezés elleni védekezés kapcsán elmondta, hogy a vízügyi szakemberek a szennycsóvát a kiskörei tározótónál megemelt vízszinttel várták, így a cianidos vizet gyorsabb haladásra késztették a 124 négyzetkilométernyi vízfelületen, védve a tó élővilágát.

A rendezvény befejezéséül a résztvevők egy csoportja a hagyományt követve a Tiszavirág gyalogos hídra vonult, onnan koszorúkat, virágokat dobtak a folyóba, a Tisza újjászületését ünnepelve.

Az Országgyűlés február elsejét 2000 júniusában nyilvánította a Tisza élővilágának emléknapjává.

Forrás: MTI

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.