A szappan, ami a kórházban, rendelőben nincs, de lesz – ha viszünk

Szabó Emese

Szabó Emese

2017. július 27., csütörtök 17:12, frissítve: csütörtök 23:13

Azon, hogy egyes közintézményekben, kórházakban nincsen szappan, már senki nem lepődik meg, az emberek hozzászoktak ehhez a jelenséghez. A problémára ma sok helyen az a válasz: nincs kézmosószer, mert úgyis ellopják. Viszont ha bebizonyosodik, hogy ha kicsiben is, de civilek is tudnak tenni ellene, talán észbe kapnak a fenntartók is.

Nemrég indult útjára a legnagyobb közösségi oldalon a Gerillaszappan nevű kezdeményezés, amely a közintézmények hiányosságait felismerve civileket biztat arra: helyezzenek el folyékony szappant valamely létesítmény mosdójában, majd az erről készült fotót a helyszín megjelölésével posztolják a csoport idővonalára. A kezdeményezés célja nem az okok felderítése, hanem a probléma megoldása, tehát a kézmosószer kihelyezése. Elindítói érintőlegesen egészségügyi területen dolgoznak, azt szeretnék elérni, hogy addig is történjen valami, amíg a közintézmények, rendelők nem tudják önerőből megoldani ezt a kérdést. A probléma, melyre a Gerillaszappan rámutat, orvosi körökben is indulatokat kavar, túlmutat azon, hogy ki van-e helyezve szappan vagy sem.

– Hogy van-e a mosdókban kézmosószer? Viccel? – nevet fel az egyik fővárosi kórház nőgyógyásza, amikor arról kérdezzük, mi a helyzet intézetükben.

Mint mondja, a folyosó falára van csak fölszerelve néhány kézfertőtlenítő, ilyesmit a kórtermek mellé is kihelyeztek. Az orvosi mosdókba az utóbbi fél-egy évben került folyékony szappan, külön kézfertőtlenítő és kéztörlő is, de a látogatói mellékhelyiségek rettenetesek. – Azokat minősíteni sem szeretném, ahogy a kórtermek mosdóit sem. Az csak a kisebb baj, hogy koszosak. Illetve nem is koszosnak nevezném, mert a takarítóink igyekeznek, de van az a szint, amit már nem lehet gusztusossá tenni. A problémát nagyjából úgy lehetne megoldani, ha szétvernék a helyiséget, és újracsempéznék. Persze tudom, a fővárosban és a vidéki településeken is vannak felújított kórházak, jártam olyanokban is, de ami nálunk van, az vállalhatatlan – panaszolja a nőgyógyász. Mondandójához hozzáteszi: tudja, hogy ez közhelyes, de legalább stadionok épülnek, azokra jut pénz.

A helyzet persze nem csak a rendszer hibái miatt rettenetes, vannak olyan egyéb tényezők is, amelyek kihívások elé állítják a létesítményeket.

– A kép eléggé kettős. A mi járóbetegmosdóinkba például szoktak kitenni folyékony szappant, de gyakori, hogy azokat másnapra elviszik. Nem hiszi el, mik történnek: a biztonságiaktól tudtam meg, hogy már a mosdó csapjának leszerelésére és ellopására is volt példa. Mesélték, hogy reggel még látták, de egy óra múlva már nyoma sem volt. Eltulajdonítása biztosan nem spontán módon történt, hiszen kell hozzá szerszám, a nyomás alatt lévő csap alatt a vizet is el kell zárni. De mondok egyszerűbbet: a vécékefe is el szokott tűnni. Szóval a válaszom az, hogy ugyan nálunk tesznek ki szappant, de kérdés, hogy az meddig van a helyén, mikor pótolják – ezt már egy fővárosi szakrendelő főorvosa meséli.

Rendelőintézetük kifejezetten jó környéken van, de ha nem tudnánk, melyik létesítményről beszélgetünk, föl sem merülne bennünk, hogy mosdóikban napi rutin az ilyesmi. Beszélgetésünkkor kiderül az is: a főorvos már nem is dolgozik az intézetben, nemrég mondott fel. Kiemeli, hogy maga is megfordul más egészségügyi létesítményekben, a helyzetet sajnos jól ismeri: az adagolókat még ott sem feltétlenül töltik fel, ahol legalább van falra szerelhető változat. A főorvos szerint ez már kizárólag gazdasági kérdés, azt azért nem feltételezi, hogy ezekből a tárolókból a betegek eresztenék le, és vinnék haza a folyékony szappant.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

A főorvos tapasztalatai után felüdülés az a válasz, amelyet egy másik nyilatkozónktól kapunk.

– Mivel én egy fertőző betegeket ellátó osztályon dolgozom, szerencsés helyzetben vagyok, nálunk nagyon figyelnek a higiéniára. A folyosón ki van helyezve négy-öt kézfertőtlenítő, emellett a látogatók a kórtermekben is találnak ilyen eszközöket, rendszeresen után is töltik őket. A szobákban karos szappan is van, hogy ne a hagyományos flakont kelljen megfogni. A szükséges fertőtlenítőszerek és kézmosószerek beszerzése egy gazdasági nővér feladata, a rendeléseket ő intézi – mondja a megkérdezett, aki egy fővárosi kórház főorvosa. Hozzáteszi, hogy folyosójukra két takarítónő jut, akik naponta háromszor felmossák a kövezetet, lemossák a csempéket is. Ha az épület lepusztult is, ez legalább megoldott.

– Nyilván nem oldhatjuk meg azt, hogy a közintézményekben, kórházakban és rendelőkben mindenhol legyen kézmosószer, de arra rámutathatunk, hogy ezzel a problémával foglalkozni kell. A helyzetet ugyanis mindenki ismeri, de tenni kevesen tesznek ellene – mondja a Gerillaszappan egyik ötletgazdája. A kezdeményezést azért indították el, mert nap mint nap szembesültek azzal, hogy a szappan a rendőrségtől az uszodákig, a sportcsarnokoktól a rendelőkig hiányzik. Emiatt nem lehet azt mondani, hogy egyetlen fenntartó lenne felelős érte. Ahogy az ötletgazda fogalmaz: az intézményvezetők valahogy elfogadják, hogy a közintézményekben nincs szappan, ami még akkor is elfogadhatatlan, ha a hivatkozási alap az, hogy úgyis ellopják. Ez volt ugyanis az a válasz, amit azokra a levelekre adtak, amelyek a szappanhiány okát firtatták. A tévé eltüntetése mindenképp büntetőjogi kérdés, és a csaptelep ellopása sem spontán mozdulat, civil kezdeményezésekkel nem lehet tenni az ilyesmi ellen. Viszont a kézmosószer hiányára, a kérdés megoldására ily módon is föl lehet hívni a figyelmet. Még akkor is, ha adott esetben azt is ellopják.

– Ez alól szinte kizárólag a felújított intézmények jelentenek kivételt, mert azokba már kerülnek falra szerelt adagolók. Az más kérdés, hogy abban van-e szappan, de a lehetőség legalább adott. Viszont a régebbi épületekben nincs ilyen, ott a lopásokat elkerülendő eleve nem helyeznek ki folyékony szappant. Pedig ezekre a helyekre is kitehetnének falitartókat, csak fúrógép, pár csavar és adagoló kellene hozzá. Megoldás tehát létezik, a szappanhiányt nem lehet arra fogni, hogy a kis kézi adagolók eltűnnek. Mert igen, azokat ellophatják, emiatt kell másképp orvosolni a problémát – emeli ki az ötletgazda. Mint mondja, a civilek ennek érdekében nagyjából annyit tudnak tenni, hogy egy fagyi áráért időnként vesznek egy-egy folyékony szappant, amit különböző létesítményekbe kihelyeznek. Ha ez elterjed, akkor előbb-utóbb talán a fejükhöz kapnak azok a vezetők is, akik ezt a kérdést megoldhatatlannak tartják. A falra szerelt adagolók elterjedéséig pedig egy-egy kihelyezéssel legalább pár napig segíthetik azt, hogy az emberek kezet tudjanak mosni. Ezek beszerzése egyéni szinten legalább annyira minimális tétel, mint amennyire csekély lenne a kórházak, rendelők üzemeltetési költségéhez képest.

Azt, hogy a problémát sok helyen érzik, jól mutatja, hogy ugyan orvos részéről, de már áprilisban is volt olyan felajánlás, amely az egészségügyi létesítmények hiányosságaira mutatott rá. Akkor Novák Hunor szánta a kórházi fertőzések elleni küzdelemre azt a 200 ezer forintos díjat, amelyet a betegtájékoztatás érdekében végzett tevékenységéért kapott. Az összegből alkoholos kézfertőtlenítőket vettek, amit egy kórháznak adtak át.

– Az ok az volt, hogy a statisztikák szerint Magyarországon használják az unión belül a legkevesebb alkoholos kézfertőtlenítőt, ez pedig komoly veszélyforrás. Emiatt döntöttem úgy, hogy jutalmul kapott összeget felajánlom a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének, akik szavazáson döntötték el, hogy az összeggel melyik kórházat segítsék. Több mint 7500 szavazat érkezett, és a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház nyert – mondja az orvos. Hozzáteszi, hogy felajánlásához mások is csatlakoztak, végül több mint 500 liter kézfertőtlenítőt tudtak venni az intézetének. Novák Hunor szintén úgy látja, hogy kézmosószerek hiányát nem lehet a lopásokkal magyarázni, hiszen vannak olyan intézmények, amelyek megfelelő kontroll mellett működnek, és nem küzdenek ilyen problémákkal.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

Meglepő, de nem a téli sötétségben nő az öngyilkosságok száma

Mennyire határozza meg boldogságunkat a fény és miért veszélyesek a legújabb fényforrások?

Ficsor Benedek

Mácsai Pál: Semmi misztikus, játszani mindenki tud

Az Örkény alapító igazgatója a színházról, a Terápiáról, bulvárról, békülő szekértáborokról és a színház mély erkölcsösségéről. Interjú.

Szécsi Noémi

Feltárul Szabó Magda eddig kevésbé ismert szenvedélyes oldala

Az írónő szerelmei, avagy zavarba ejtő naplórészletek a kálvinista nagyasszony életéből.

Pintér Bence

„Öröm minden zsidónak”, vagy a nemzetközi jog semmibevétele?

Vélemények a Jeruzsálemmel kapcsolatos, múlt heti Trump-bejelentésről.