Amikor szétolvadt Rákosi disznózsírból készült feje

2012. április 1., vasárnap 18:20

Milyen látványt nyújt egy karikás ostor nyelén Rákosi Mátyás feje? Mi volt a minta a kommunista vezér 60. születésnapjának lebonyolításához? Miért látták kevesen a pártfőtitkár disznózsírból készített mását? Ezekről is mesélt Gyarmati György történész a Néprajzi Múzeumban abból az alkalomból, hogy ismét meghosszabbították a Rakosi60@neprajz.hu kiállítást.

„Soha ilyen szeretettel nem készítette mintáit ez az asszony, mint most.” E mondat egy 1952. március 9-e előtt készített filmhíradóban hangzik el, a felvételen pedig mezőkövesdi nőket láthatunk, amint szőttest készítenek, természetesen Rákosi Mátyás 60. születésnapjára. A tudósítás ma is megtekinthető a Néprajzi Múzeumban, ahol Rakosi60@neprajz.hu címen rendeztek kiállítást, ugyanott, ahol „Lenin és Sztálin legnagyobb magyar tanítványát” ünnepelte a párt és a nép. Akkor 32 terem és a folyosók is mind a kommunista vezérről szóltak, ma már csak egy emeleti galérián és persze a neten (a cím ugyanis él, a szervezők ide várják azoknak az emlékeit, akik részt vettek a 60 évvel ezelőtti eseményen) találjuk meg a bolsevik propaganda és a népművészet elemeit keverő alkotásokat.

Vasárnap – annak alkalmából, hogy a kiállítást ismét meghosszabbította a múzeum – Gyarmati György történész tartott tárlatvezetést és előadást. A tárgyak kettősségét ő is hangsúlyozta, de kiemelt ezzel kapcsolatban még valamit: vannak remekek, amelyeken látszik, hogy alkotója tényleg készült a pártfőtitkár elvtárs jubileumára. És tényleg: például a jó félméteres szarukürtön elsőre nem is látszik, hogy mit keres itt, csak akkor vesszük észre a hibátlanul belevésett, keresztbe rakott búzakalászt és kalapácsot, ha egészen közel hajolunk. De Gyarmati elmesélte, hogy bizony születtek olyan darabok is, amelyikről ordít, hogy kapkodva, valószínűleg a helyi párttitkár unszolására készültek el, az utolsó pillanatban. Ezeken ott a gyönyörűen kidolgozott virágminta mellett a slendrián ákombákommal odavésett éltető felirat.


Hogy a mániákusan modernségre törekvő, három- és ötéves tervek szerint épülő „vas és acél országában” miként tűrhették meg az ilyen „elmaradott kultúrelemeket”, arra logikus válasznak ígérkezik Gyarmati beszámolójából egy újabb Janus-arcú jelenség. A történész ugyanis megjegyezte, az ÁVH-jelentések arról számoltak be, hogy a Rákosi születésnapjához közel eső húsvét alkalmából szervezet körmeneteken közel ugyanannyian vettek részt, mint az országban gondosan körbeutaztatott kiállításon a Szabad Nép beszámolója szerint. Az '52-es kiállítás hivatalos kísérőszövegében egyébként ez így hangzik: „mindez méltó demonstrációja a falu és a város egyre elmélyülő barátságának”.

A történész felidézte azt is, hogy volt egy másik mintája is a hazai születésnapi kultusznak Sztálin 1949-es, 70 éves jubileuma mellett. Ez pedig a Révai József kultuszminiszter által megkoreografált 1848-as centenárium volt, ami megint csak nem véletlen: nagyon kellett a kommunistáknak a történelmi legitimáció, ki mást választhattak volna hát előképül, mint Kossuth Lajost, akinek talán a legnagyobb kultusza alakult ki a nép körében. És ahogy volt kossuthos ostornyél, fokosfej és kulacs, úgy 1952-re elkészült ezeknek a rákosis mása, a hagyományos minták mellé megjelentek az agitprop motívumok is, egészen bizarr látványt nyújt például az ötágú csillaggal díszített pereckulacs, vagy a gémeskút felé szálló békegalamb. (Pláne úgy, hogy a madár majdnem akkora, mint a kút.)

De persze a személyi kultusz leggroteszkebb példáját már nem lehet bemutatni 2012-ben. Gyarmati György említette ugyanis, hogy egy pesti hentesnél disznózsírból formázták meg Rákosi Mátyás fejét a jeles alkalomra. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy 1952-ben sem láthatták valami sokan a büsztöt: a tavaszi napsütésben ugyanis szétolvadt a mű.

A kiállítás május 1-ig tekinthető meg a Néprajzi Múzeumban.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.