Bárándy Gergely: A legszélesebb ellenzéki koordináció híve vagyok

2018. február 5., hétfő 09:18, frissítve: hétfő 13:32

Az MSZP igazságügyi szakpolitikusa nemrég bejelentette, hogy áprilisban nem indul képviselői mandátumért, inkább visszamegy ügyvédnek. Hogy miért vonulna ki a profi politikából, arról nem akart beszélgetni, az viszont kiderült, hogy nem kívánja magát izolálni a közélettől. A lehető legszélesebb ellenzéki együttműködésben bízik, de az erőszakos integráció módszerét meghagyná a Fidesznek. És bár úgy tűnhet, mintha napjaink választási szövetségeiről foglalna állást, többször hangsúlyozta, ő csak a jövő lehetőségeiről beszél.

– Csak a képviselői hivatástól marad távol, vagy párttagságától is megválik?
– Nem, sőt májusig, azaz a mandátumom végéig a frakciótagságomról sem mondtam le. A döntésem a jövőre vonatkozik.

– És a jövőben ügyvéd lesz.
– Igen.

– A közelmúltban Schiffer András is inkább visszatért az ügyvédi munkához. Nem csinálják meg a Kiugrott Ellenzékiek Ügyvédi Irodáját?
– Vicces felvetés, de nem. Viszont jó kollégák vagyunk.

– Van példa arra, hogy valaki a büntetőjogból érkezett a politikába, majd onnan visszatért a büntetőjoghoz: Bárándy Péter. Viszont az édesapja példája azt mutatja, nehéz lesz a politikától megszabadulni. A kormány részéről több támadás érte őt egy ügyfele, Ahmed H. miatt.
– Az ügyvéd nem politikai megfontolások alapján vállal ügyet. Sokkal inkább az ügy jellege és az ügyfél személye alapján dönt. Ez nem a politikai identitás feladása – főleg nem holmi anyagi érdekekért –, az ügyvédi szerepkör politikasemleges. Ahogy, mondjuk, az orvos sem aszerint válogat, hogy a beteg jobb- vagy baloldali-e. Egyébként a mi irodánkban jobb- és baloldali és volt politikusok egyaránt megfordultak. Ami az Ahmed H.-ügyet érinti: a mai rezsim még az ügyvédektől is azt várná el, hogy az ügyfeleik helyett a Fideszhez legyenek lojálisak. Sőt, ha netán elvállalnak egy, a kormánynak nem tetsző ügyet, megkezdődik a lejáratás. Nem ritka, hogy az ügyvédek páriák. A diktatúrákban.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

– Ezek szerint a családi irodában folytatja?
– Most egyéni ügyvéd leszek, de természetesen fogok együtt dolgozni édesapámmal.

– Völner Pál, a Igazságügyi Minisztérium államtitkára egyébként azt mondta, amíg nincs meg a jogerős ítélet, Bárándy Péter nem mondhatja, hogy a hatóságok és a bíróságok az Ahmed H.-ügyben hibáztak. Az ügyvéd dolga az volna, hogy majd utólag kommentáljon?
– Völner Pál volt ügyvédként biztosan tudja, hogy amit mond, az butaság, már csak azért is, mert ellentétes a jogszabályokkal. Kijelentése nyilvánvalóan politikai elvárás, ezt meg kell érteni. Az ügyvédnek például a nem jogerős ítélet után indokolnia kell, hogy miért fellebbez. Ez nem lehetőség, hanem kötelesség.

– Van más verbális beavatkozás is az igazságszolgáltatásba kormánypárti részről. Lázár János miniszter a Kúria egyik bíráját vádolta elfogultsággal, Budai Gyula meg az egész bírói kart lekomcsizta.
– Se szeri, se száma az ilyeneknek. Élen a miniszterelnökkel, aki szerint nem minden bíró komcsi. Rogán Antal pedig a Rezesová-perbe szólt bele, és előtte is voltak bőven ilyesféle próbálkozások.

– Az Országgyűlés igazságügyi bizottságának tagjaként még kritizálta a január 1-jén hatályba lépett polgári eljárási törvényt, amiért szélesebb körben tette kötelezővé az állampolgároknak az ügyvédi képviseletet a bírósági eljárásokban. Most, hogy ügyvéd lesz, már érez némi hálát a Fidesz iránt, hogy javítottak a piacon?
– Ha valaki képviselő, akkor nem egy szűk szakmai réteg érdekeit kell néznie, hanem a társadalomét. Elkötelezett vagyok a valódi jogegyenlőség mellett. Elfogadom, hogy az egyik oldalon ügyvédkényszert vezetünk be – ami a szakszerűséget erősíti –, de akkor a másik oldalon lehetővé kell tenni, hogy anyagi helyzetéből adódóan emiatt senki ne szenvedjen hátrányt. Tehát bővíteni kellett volna az ingyenes állami jogi segítségnyújtásra jogosultak körét. Ezt ügyvédként sem fogom másként gondolni.

– Mit tart fő politikusi eredményének az elmúlt két ciklusból?
– Több dolog is eszembe jut, de ha egyet ki szeretnék emelni, az ellenzék nagy eredményének tartom – és igazságügyi szakpolitikusként a sajátomnak is –, hogy a bíróságok függetlenek tudtak maradni.

– Ez tényleg ellenzéki eredmény?
– Igen. Na meg a Velencei Bizottságé és az Európai Bizottságé. Az, hogy az igazságszolgáltatás – egyes aggasztó jelek dacára – ma még függetlenül működik, persze alapvetően a bíráknak köszönhető, de nem tudták volna megőrizni az integritásukat, ha a Fidesz eredeti elképzelései szerint alakul minden. Magyarországon ma a XXI. századi autoriter rendszerek egyikét éljük. Ezek számos jellemzője közé tartozik, hogy a politikai befolyás az igazságszolgáltatásban is érvényesül. Erre a Fidesznek több próbálkozása is volt. Gondoljunk csak az érdemi kontroll nélkül működő egyszemélyi igazgatási modellre, a bírák kényszernyugdíjazására vagy a közigazgatási bíróságok felállításának kísérletére, amelyek abban a formában fideszes pártbíróságok lettek volna. Ezekből vagy nem lett semmi, vagy a leglényegesebb elemeket visszavonni kényszerültek. Egy magyar származású, volt ukrán parlamenti képviselő saját országában átélt tapasztalataira alapozva vagy öt évvel ezelőtt mondta nekem – igyekszem jól idézni: „Magyarország igen jól halad, de a rezsim akkor rombolja le generációkon átívelően a jogállamot, ha a bíróság is elbukik.”

– Ebben az ügyben ezután is hallatja a hangját? Vagy van más, politikusként megkezdett ügye, amelyet továbbvinne?
– Azok a jogosultságok, amelyekkel képviselőként rendelkezem, ügyvédként természetesen nem lesznek meg, de nem akarom magam hermetikusan elzárni a politikától. Például rendkívül fontosnak tartanám, hogy – egy ismert ügyvédi közhellyel élve: „abban a nem várt esetben”, ha az ellenzék nem nyerné meg a választást – egy, a jelenleginél lényegesen egységesebb ellenzéki blokkot lehessen létrehozni, mert a jelenlegi választási rendszerben nincs más esély arra, hogy valódi kihívója legyen az Orbán-rendszernek. Első körben ezen én nem struktúrák vagy intézmények, sokkal inkább személyek közeledését értem. A jogi forma majd kiforrja magát. Az egy a tábor, egy a zászló erőszakos integráló törekvés maradjon csak meg a Fidesz módszerének. Azt a régi bölcsességet azonban el kell fogadni, hogy semmi nem állandó és örök. A politikában sem. A társadalom változásával formálódik az is, és ez érvényes a pártstruktúrára is.

– Demeter Márta útja önnek nem volt szimpatikus? Nem érezte úgy, hogy az LMP-ben többet tudna tenni ezért?
– Mindenki a saját útját járja. Én most szocialista politikus vagyok. De ami az LMP-t illeti, a parlamenti tapasztalataimat is alapul véve, nem látok szakadékot a két párt felfogása, irányultsága között. Amit a pártok a kampányban egymásról mondanak, sokszor más, mint a mindennapi valóság. Sok esetben az éles versenyhelyzet szülte túlzások. Prioritási különbségek persze vannak, sőt akár egyes politikusokkal szembeni morális fenntartások is előfordulhatnak, de például a szociáldemokrata értékrend az LMP-től sem áll távol, ahogy mi – én magam is – fontosnak tartjuk a zöldgondolatot, a fenntartható fejlődést. Azonban, ahogy az imént mondtam, a közeledést nem strukturális alapon kell elkezdeni. S egyik pártban sincs hiány tehetséges politikusokból. Csak példaként: Szél Bernadett és Kunhalmi Ágnes is tisztességes, kiváló női politikus, Sallai R. Benedek és Gőgös Zoltán két remek agrárpolitikus, vagy a fiatalok közül Ungár Péter és Harangozó Tamás szintén két kiemelkedően tehetséges ember. De még a Demokratikus Koalícióban (DK) – amelyik párt szintén minden bizonnyal a parlamentbe jut – is vannak, akiket becsülök. Egy ilyen közeledésnek azonban csak akkor látom értelmét, ha a múltat hátra tudjuk hagyni. Nem megtagadni, de meghaladni. Erre pedig a DK-nál egyelőre semmiféle szándékot nem látok.

– Ha ennyire határozott elképzelése van erről, miért nem áll elő konkrét együttműködési javaslattal?
– Amiről az előbb beszéltem, a jövőről szól, nem a választásról. Visszatetsző volna egy olyan politikustól, aki bejelentette, hogy képviselőként nem kívánja folytatni a politizálást, ha belemenne annak elemzésébe, hogy a szövetségi megállapodásaink jók-e, vagy mit kellene másként csinálni. Ezt a pártomon belül elmondtam. Illetve aki a korábbi nyilatkozataimat ismeri, az tudhatja, erről mit gondolok. Annyit talán mondhatok most is, hogy a legszélesebb ellenzéki koordináció híve vagyok. De még egyszer: amiről az imént beszélgettünk, annak semmi köze sincs a két hónap múlva tartandó választásokhoz, az a jövőről szól.

– Viszont 2018 után ön már ügyvéd lesz.
– Így igaz. És tizenkét év képviselői munka után várakozással tekintek az új feladataim elébe. Mindazonáltal azt remélem, hogy nem ez a mostani, autoriter rendszer lesz Magyarország jövője. Sőt, nem csak remélem, hanem, ahogy mondtam, baloldali érzelmű értelmiségiként tenni is akarok a változásért. Normális demokráciában pedig teljesen természetes az, hogy valaki egyszer hivatásos politikus, aztán civil – ügyvédi – foglalkozást űz, majd esetleg megint visszatér a közéletbe.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.02.05.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.