Haláleset a Honvédkórházban: vért hányt, de csak a takarítót küldték oda - Magyar Nemzet

Haláleset a Honvédkórházban: vért hányt, de csak a takarítót küldték oda

2018. január 31., szerda 06:01, frissítve: szerda 14:08

– Egy orvos sem tudja biztosan kijelenteni, hogy nem élne az édesapám, ha előbb megoperálják. Persze azt sem, hogy élne, de az semmiképp nem fogadható el, hogy közel kilenc órán át egyetlen orvos sem tájékoztatott sem engem, sem őt az állapotáról, és fájdalmait sem enyhítették – ezt mondta lapunknak annak a tavaly ősszel elhunyt férfinak a lánya, akinek az ügyében büntetőeljárás indítását fontolgatja a család. Garai Ivett édesapja még októberben halt meg a Honvédkórházban, miután a sürgősségi osztályon hosszú ideig várakozott az ellátásra. A feljelentés mellett a család azon is gondolkodik, hogy az orvosi kamara etikai bizottságához fordul. Garai Ivett szerint a többi beteggel is embertelenül bántak.

Mint mondta, térítés ellenében olyan dokumentációt is kért a kórháztól, amelyben percre pontosan dokumentálva van, hogy mikor milyen ellátást kapott az édesapja. Ebben az, hogy több alkalommal is vért hányt, egyáltalán nem szerepel.

– A folyosón három-négy zacskót hányt tele vérrel, a dolgozók ezt látták is, de az ügyeletes vezető ápoló csak annyit tett, hogy odaküldte hozzám a takarítónőt, aki megmutatta nekem, hova dobhatom ki a hányást – mondta Garai Ivett. – A boncolás is érdekes volt. Mivel kórházban halt meg, ez kötelező. Mégis, mikor másnap lementünk a boncmesterrel egyeztetni, ő már azt kérdezte, hogy hoztuk-e a boncolásmentességi kérelmet. Mi azonban szerettük volna, hogy elvégezzék a boncolást.

Garai Ivett korábban a Magyar Nemzetnek úgy fogalmazott: bízik benne, hogy megtalálják azokat, akik felelőssé tehetők az édesapja haláláért. Mint ismeretes, a hasnyálmirigy-daganatos beteggel délben értek be a sürgősségi osztályra, de csak este háromnegyed tizenegykor tolták be a műtőbe. Ez idő alatt a férfi a család szerint nem kapott sem infúziót, sem fájdalomcsillapítót. Garai Ivett hangsúlyozta: ha már nem menthető, akkor sem ilyen embertelen hozzáállást érdemel egy beteg.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke lapunknak a konkrét ügyről nem akart nyilatkozni, de annyit elmondott: a haldokló beteget is a lehető legteljesebb mértékben mentesíteni kell kínjaitól, méltóságát figyelembe véve kell ellátni. Kérdésünkre elmondta, ha valaki az ügyben bejelentést tesz a kamara etikai bizottságánál, akkor meg tudják vizsgálni, hogy a konkrétan megnevezett orvos etikusan járt-e el. Úgy látja: az utóbbi időben világszerte egyre gyakoribb a vita az aktív eutanáziáról (ilyenkor az orvos segíti halálba a beteget – szerk.), illetve az orvos által támogatott öngyilkosságról (ekkor a beteg maga adja be a halálos mérget, az orvos csak asszisztál – szerk.). Magyarországon egyik sem engedélyezett. Nálunk erre a konzervatív válasz az, hogy bármilyen betegnek, aki szenvedését kilátástalannak érzi, kötelesek az orvosok korlátlanul és mindenáron enyhíteni a kínjait.

Zacher Gábor a Hír TV stúdiójában:

Ez a kötelezettség nem diagnózisfüggő, az orvos dolga ugyanis minden körülmények között az élet védelme és a szenvedés enyhítése, méghozzá minden lehetséges eszközzel. Ezek után felvetődik a kérdés, hogy a kamara elnöke által elmondottak alapján a Honvédkórház válasza – amely szerint az elhunyt férfi áttétes daganatos állapotából kifolyólag menthetetlen volt, és a korábban elvégzett műtét sem vezethetett volna életének szignifikáns meghosszabbításához – mentség-e arra, hogy a beteg fájdalomcsillapítót sem kapott.

Az esettel kapcsolatos sajtóhírekre az 1001 orvos hálapénz nélkül nevű Facebook-csoportban többen is reagáltak. Volt például, aki hozzászólásában ezt írta: közel tíz évet dolgozott sürgősségi osztályon, de „nem volt olyan, hogy egy beteg, akit már látott orvos, legalább tüneti terápiát vagy infúziót ne kapott volna”.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.01.31.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.