Egyre csak durvul a fehérgalléros korrupció

Markotay Csaba

Markotay Csaba

2017. szeptember 16., szombat 19:19, frissítve: vasárnap 13:12

Ma már rendszerszintű a korrupció, olyan közpénzszivattyúkat hoztak létre, amelyeknek szinte kizárólagos céljuk, hogy a közpénzt a bennfentesek magánpénzévé alakítsák át – mondta a lapunknak adott interjúban a Transparency International Magyarország (TI) ügyvezető igazgatója, aki tanít a Corvinus Egyetemen is. Martin József Péter szerint óriási összegek: tízmilliárdok cserélnek gazdát korrupt módon a fehérgallérosok között.

– Készülnek az újabb harcra?
– Milyen harcra?

– A Fidesz velencei frakcióülésén bejelentették, hogy nemzeti konzultáció kezdődik a „Soros-tervről”. Márpedig, legalábbis a kormánypárti kommunikációban, a Transparency International Magyarország a Soros-terv része.
– Nem tudok semmiféle Soros-tervről. Azt pedig egészen biztosan mondhatom, hogy a TI semmilyen Soros-tervnek nem része. A kormány és a kormánypárt rengeteg kommunikációs lufit ereszt el, de nagy részüknek semmi köze a valósághoz.

– Támogatást viszont mégiscsak kapnak az amerikai milliárdostól…
– A Transparency International a Soros György alapította Nyílt Társadalom Intézettől tavaly a teljes költségvetésének 7 százalékát kapta. Büszkék vagyunk rá és örülünk annak, hogy a Nyílt Társadalom Intézet finanszíroz néhány projektet nálunk, de messze nem ők a legnagyobb támogatóink. Tavaly a költségvetésünk több mint felét, persze konkrét projektekre, az Európai Uniótól kaptuk, amelynek Magyarország is tagja. Idén még nagyobb lesz ez az arány.

– Milyennek látja a korrupciós helyzetet annak a civil szervezetnek a vezetője, amelyik épp a korrupció elleni küzdelmet tartja a fő céljának?
– Súlyos a korrupciós helyzet Magyarországon, az utóbbi időszakban rendszerszintűvé vált, és gyakorlatilag átszövi az államhatalmat.

– Ez 2010 előtt nem így volt?
– 2010 előtt is nagyon kritikusak voltunk az akkori körülményekkel kapcsolatban. Már 2008-ban kimondtuk, hogy a korrupciónak léteztek intézményesült csatornái. Viszont van egy alapvető különbség a 2010 előtti korrupciós helyzethez képest. Ez pedig annak a kérdése, hogy az intézményrendszert mennyire rendelik alá a korrupciós indítékoknak. Akkor még jól-rosszul, de működtek az államhatalom ellenőrző mechanizmusai. Most viszont azt látjuk, hogy olyan közpénzszivattyúkat hoztak létre, ráadásul sok esetben törvényesített formában, amelyeknek gyakorlatilag kizárólagos céljuk, hogy a közpénzt a bennfentesek magánpénzévé alakítsák át.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes
 
Martin József Péter
Fotó: Balogh Dávid / Magyar Nemzet
 

– Például a letelepedési kötvényekre gondol?

– Arra is, de lehetne mondani a sportkluboknak és sportszövetségeknek juttatott társasági adókedvezményeket, amit közkeletűen taopénzeknek szoktuk nevezni, vagy a jegybanki alapítványok ügyét, és lehetne folytatni a sort. Nyíltan működnek ezek a korrupciós csatornák, és ilyen biztosan nem volt 2010 előtt. A szociálliberális kormányok idején a korrupciót, bár szintén nagy méreteket öltött, de inkább szégyellni volt szokás, és több visszaélést szankcionáltak, mint ma. A mai Magyarországon a korrupciónak nincs következménye, nem utolsósorban azért, mert az intézményrendszert az aktuális hatalom maga alá gyűrte. Talán egy kivétel van: a bíróságok, pontosabban a bírósági döntések. Ezek még függetlenek. A szakirodalom szerint a korrupció nem azzal okozza a legnagyobb kárt, amennyi pénzt ellopnak vele, hanem azzal, ahogy eltorzítja az erőforrások elosztását. Ha ez az allokáció az alapján működik, hogy valaki jóban van-e a kormánnyal vagy sem, az a piaci mechanizmusokat és mindenféle érdemalapú megközelítést zárójelbe tesz. Így a haveriság felülírja a teljesítményt. Az intézményrendszer torzítása tehát a legnagyobb korrupciós kockázat, mert így nem lehetünk biztosak abban, hogy az állami szervek a közjót képviselik, és nem magánérdekeket szolgálnak. Sajnos a magyar eset jól példázza mindezt. Ha én gazdasági szereplő vagyok, akkor egyre inkább azt kell gondolnom, hogy nem a piacon kell megmérettetni magam, nem hatékonyabban kell termelnem, hanem jóban kell lennem a kormánnyal, és utána minden rendben lesz.

– Sehol nem lát javulást a korrupcióval kapcsolatban?
– Az online pénztárgépek hoztak némi fehéredést a gazdaságba. Néhány úgynevezett utcai korrupciós gyakorlat, mindenekelőtt a rendőrségi vesztegetés az adataink szerint észrevehető mértékben szorult vissza. De ez nem változtat azon, sőt, talán még alá is húzza azt, hogy az alapvető probléma a végletekig vitt központosítás, ami nagy kárt okoz az országnak. Kiépült a haveri kapitalizmus, és így a korrupció szintje feljebb tolódott. Óriási pénzek, milliárdok, tízmilliárdok cserélnek gazdát korrupt módon a fehérgallérosok között.

– Néhány elszánt magánszemélyen, a sajtó egy részén, civil szervezeteken és pár politikuson kívül kevesen vannak, akik rámutatnak a korrupciógyanús esetekre. Mi a Transparency International szerepe?
– A világ legnagyobb korrupcióellenes szervezeteként a TI kutatja a korrupciót, tényszerű elemzéseket végez, feltárja a korrupciós eseteket, rámutat a visszaélésekre. Például a Magyar Nemzettel együtt visszük több mint egy éve a letelepedésikötvény-ügyet, egészen konkrét számokat kikutatva és kiperelve jutottunk el végül arra a következtetésre, hogy legalább 50-60 milliárd forint adófizetői pénz került ismeretlenek által tulajdonolt, offshore cégekhez, vagyis ekkora összegű kár érte a magyar embereket ezen konstrukció miatt. Ez teljes nonszensz. Ilyen típusú kötvénykonstrukciókat azért szoktak létrehozni, hogy az állam jól járjon, nem azért, hogy bukjon rajta. Itt mások, mégpedig az offshore-tulajdonban lévő közvetítőcégek járnak jól. Rendszeresen perelünk közintézményeket közérdekűadat-igénylés címén. Eddig kéttucatnyi perből, amelyben összesen mintegy negyven alperes volt, mindössze kettőt veszítettünk el. Kézzelfogható közelségbe került a taopénzek átláthatóvá tétele is; remélhetőleg a vállalatoknak ki kell adniuk azt, hogy mely sportklubokat és sportszövetségeket támogattak taopénz címen.

– Viszont máris előkerült egy törvénytervezet arra, hogy adótitokra hivatkozva ezt megakadályozhassák, hiába adott igazat a bíróság jogerősen a Transparencynek. Nem hiábavaló így a küzdelem?
– Nagyon bízom benne, hogy nem. Valóban titkosítanák ezeket a közérdekű információkat, ami, ha megtörténik, egy újabb példa arra, hogy a jogalkotást pártpolitikai eszközzé degradálják, felülírva akár a bírósági döntéseket is. De az új törvény csak január 1-jén lépne hatályba, miközben az ezzel kapcsolatos per felülvizsgálata a Kúrián októberben várható. Bízunk benne, hogy megismerheti a nyilvánosság ezeket az adatokat.

 
Martin József Péter
Fotó: Balogh Dávid / Magyar Nemzet
 

– A felcsúti kisvasút ügye, az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) korábbi pénzköltései, különféle településfejlesztési pályázatok – csak néhány példa arra, amikor az érintettek bezárkóznak vagy az ügyeket megkapargatókat támadják. És végül ezeknek az ügyeknek nincsenek látható következményei. Ezek szerint elég a bezárkózás? Vagy önök nem elég hatékonyak?

– Magyarországon az utóbbi években a korrupciónak a keleties mintázata terjedt el, aminek az egyik jellemzője, hogy a civilek, újságírók, politikusok által feltárt eseteknek nincs, vagy nagyon ritkán van jogi következménye. Ennek fő oka, hogy az ügyészség kézi vezérelt, nem emel vádakat olyan ügyekben, amelyekben evidensen el kellene járnia. Mi is sokszor ütközünk falakba. Az elszámoltathatóság és az átláthatóság alapvető eleme kellene hogy legyen az állam működésének, de ez sajnos ma nagyon nincs így.

– Hétfőn érkezik hazánkba az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrzési Bizottságának küldöttsége, amely több más uniós projekt mellett a 600 millió forint uniós támogatással épült felcsúti kisvasutat is megnézné, a kormány viszont a jelek szerint ezt nagyon nem akarja. Miért fontos és miért épp ott az ellenőrzés? És miért a kormányzati elzárkózás?
– Egy olyan kisvasútról van szó, amely sokba került, de nem nagyon használják az emberek. Már-már azt lehet gondolni, hogy ez kidobott pénz, az EU-nak pedig nemcsak joga, hanem kötelessége is ellenőrizni a forrásfelhasználásokat. Semmi rosszat nem látok ebben. Az lenne a normális, ha minden ilyen beruházást ellenőriznének, még akkor is, ha ez nyilván lehetetlen, mert egy költségvetési ciklusban összesen mintegy 60 ezer projektet tartanak számon. Miközben a korrupció is keleties, és sajnos a magyar társadalom értékszerkezete is az – a bezárkózás, az alacsony bizalmi szint jellemző rá –, aközben a magyarok a Nyugathoz tartozónak érzik magukat. Ez utóbbi biztató jel. A túlnyomó többség civilizációs értelemben a Nyugathoz akar tartozni, és támogatja az EU-tagságot. Már csak emiatt is teljesen abszurdnak gondolom a kormány harsány EU-ellenességét, a „brüsszelezést”. Magyarország az EU egyik legnagyobb haszonélvezője, egy főre számítva Magyarország kapja a második legnagyobb támogatást az Európai Unióban, többet, mint amennyi a Marshall-segély volt annak idején. A bejövő uniós pénzek aránya átlagosan a GDP 3,5 százalékát teszi ki, de tavaly ez felment 6 százalékra. Ebből finanszírozzuk a közberuházások 90 százalékát, és gazdasági növekedés is alig lenne e források nélkül. A valódi nemzeti érdek az lenne, ha megszűnne az EU-ellenes propaganda, Magyarország visszatérne az unió konstruktív tagjai közé és betartaná az alapvető uniós normákat, mindenekelőtt a jogállamiságot.

– Az embereket mennyire tudják elérni az olyan hívószavakkal, mint az átláthatóság vagy a korrupcióellenesség? Ez eléri az ingerküszöbüket?
– Létezik egyfajta korrupcióvakság a társadalomban. Komoly, nagy visszaélések látnak napvilágot, a magyar valóság futószalagon szállítja a felháborító sztorikat. Ám ez egyelőre nem változtat azon, hogy érzékelhető apátia van a társadalomban. Ez nagyjából úgy foglalható össze, lehet, hogy most nagy a korrupció, de korábban is nagy volt. Az emberek jelentős része azt gondolja, hogy a korrupció bele van kódolva a magyar közéletbe, és szinte magától értetődik, hogy ha valaki hatalomra kerül, az korrupt lesz. Ez nagyon káros beidegződés. Egy felmérésünk azt mutatja, hogy azoknak az aránya, akik azt gondolják, hogy az átlagember bármit is tehet a korrupció ellen, mindössze 14 százalék. A fejlett országokban ez 50-60 százalék körüli. A 14 százalék Oroszországgal, Fehéroroszországgal és Ukrajnával van egy szinten. Egy, az OECD-országok körében készült felmérés pedig azt mutatja, hogy az emberek mennyire érdeklődnek a politika iránt, és Magyarország ott is az utolsók közt szerepel. A közügyekkel kapcsolatban a tanult tehetetlenség jelei látszanak a társadalmon, de persze az attitűdök változhatnak. Vannak azért jó tapasztalataink is: a fiatal korosztály – velük is dolgozunk – más országot szeretne.

– Javaslatokat is megfogalmaznak a döntéshozóknak, vagy maradnak a feltárásnál?
– Rengeteg javaslatot dolgoztunk ki a párt- és kampányfinanszírozástól kezdve, a közbeszerzési rendszer korrupciós kockázatainak mérséklésén keresztül a közérdekű adatbejelentés szabályozásáig, ezek megtalálhatók a honlapunkon. A taopénzek ügyében régóta tart a vita a kormánnyal arról, hogy ez közpénz-e vagy sem.

 
Martin József Péter
Fotó: Balogh Dávid / Magyar Nemzet
 

– Azzal érveltek kormánypárti politikusok, hogy ha egy magánszemély az adója egy részét felajánlhatja, akkor ezt egy gazdasági társaság miért ne tehetné meg a saját adójával arra a célra, amit fontosnak tart. Ezzel nem ért egyet?

– Ez hamis analógia. Semmi gond nem lenne a felajánlással, ha adózott eredményből ajánlanák fel. Adózás után a megmaradt profitot arra költi egy cég, amire akarja. De a taopénzek estében annyival kevesebbet fizet az adott vállalat a közösbe, amennyit a sportklubnak vagy -szövetségeknek fizet. Kimutatható, hogy az elmúlt időszakban emiatt közel 400 milliárd forinttal kevesebb adó ment a költségvetésbe. Ráadásul ma még nem tudjuk, hogy pontosan honnan. Továbbá: a tao esetében a támogatás a vállalatnak aligha csak az önálló, autonóm döntésén múlik, szemben az 1 százalékos, amúgy nem túl nagy összegű felajánlásokkal.

– Legutóbb Hadházy Ákos, az LMP társelnöke próbált érdekes tételekre rámutatni annál az alapítványnál, amely uniós pénzekből koraszülött gyerekek családjával foglalkozna, és amelyben egyébként kuratóriumi tag Lázár János felesége. Hadházyt ezután tudatlannak és gazembernek minősítették a kormányban. Normálisnak tartja ezeket a reakciókat?
– Magát a konkrét ügyet mi nem vizsgáltuk, de Hadházy Ákost hiteles embernek tartom. Magyarországon hiszterizált a közélet, rengeteg a dezinformáció, és sokszor nagyon lebutított a kommunikáció. Szokták mondani, hogy az igazságon és a tényeken túli világban élünk és a magyar közélet ezt jól mutatja. Ez a hideg polgárháború egyszer véget kell hogy érjen, mert ennek a GDP-ben kimutatható negatív hatása van.

– A különböző nemzetközi szervezetek vagy hivatalok ebben mennyire hatékonyak? Akár egy uniós ellenőrző bizottság, akár az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF, amely vizsgálódott például az ORÖ korábbi pénzköltései miatt, de máig nem tudni, hová tűnt a Híd a munka világába program 1,6 milliárdja.
– Úgy fest, a kormány ingerküszöbét nem tolja ki, ha az OLAF vizsgálódik. Az említett szervezetnek nincsenek meg a megfelelő jogosítványai ahhoz, hogy szankcionálják a korrupciós eseteket. Az OLAF feltáró-nyomozó ügynökség, amely az eredményeket az Európai Bizottságnak, illetve az adott tagállam bűnüldöző szerveinek továbbítja. A magyar esetben, hacsak nem az előző kormányok ügyeiről van szó, szinte biztosak lehetünk abban, hogy nem fog semmi történni, hiszen a hazai ügyészség tétlen marad. Az OLAF számos problémát tárt fel, a legtöbb visszaélést Románia és Bulgária után nálunk regisztrálták. Ennek ellenére ezekről az ügyekről sem tudunk, mert a magyar vádhatóság – a 4-es metrót leszámítva – a füle botját sem mozdítja.

– A civil információs portálon már szerepel a Transparency International. Miért regisztráltak mint külföldről támogatott szervezet, ha egyszer ellenezték a június elején elfogadott civiltörvényt?
– A TI álláspontja kezdettől fogva világos: az új civiltörvényt – jogtisztelő szervezetként – végrehajtjuk, de károsnak, feleslegesnek, megbélyegzőnek és diszkriminatívnak tartjuk. Eddig is átláthatóan működtünk, erről tanúskodnak az évente készülő közhasznúsági beszámolóink, ahol forintra pontosan szerepelnek a bevételeink, a kiadásaink és a donorok. Elutasítjuk a jogszabálynak mind a szellemiségét, mind a tartalmát, és jogi lépéseket teszünk a törvény visszavonása érdekében. És persze büszkék vagyunk arra, hogy régóta számos kiváló nemzetközi partnerrel dolgozunk együtt. Amúgy meg a kormánynál nagyobb „külföldről támogatott szervezet” nincs: a magyar államkasszába évente több mint ezermilliárd forint európai uniós pénz folyik be.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.09.16.

A szerkesztő ajánlja

Hutter Marianna

Az első Orbán-kormány jelölte Zaid Naffát a tiszteletbeli konzuli posztra

A jordán üzletember már abban az időszakban is elbukott a magyar állampolgársághoz szükséges nemzetbiztonsági átvilágításon.