Ennél aljasabb kérdést nem lehet feltenni egy nőnek

2012. október 8., hétfő 11:30, frissítve: szerda 11:10

A családbarát munkahelyhez elsősorban nem pénzre, hanem szociális érzékenységre és szemléletváltozásra van szükség. A munka és a magánélet összeegyeztethetősége a munkaadónak kifizetődik a dolgozói elégedettség, és ezen keresztül a motivációs szint emelkedése mentén. Ternovszky Csilla szerint a profittermelés és a szociális gondolkodás megfér egymás mellett, vannak jó példák is. Az MNO arról is megkérdezte a HR-szakembert, mit lehet tenni, ha már az állásinterjú alatt kitűnik: ha jön a gyerek, nincs állás.

– A fejlett országok gazdasági szereplői egyre inkább felismerik, hogy mennyire fontos lehetővé tenni azt, hogy a munkavállaló megfelelő egyensúlyt tudjon kialakítani a munkája és a magánélete között. Így növekszik az elégedettség, a motiváció, növekszik a dolgozó elkötelezettsége a munkahelye irányában. Magyarországon e felismerés milyen fázisban van?
– Nem állunk jól, de remélem, hogy ez nem marad mindig így. A foglalkoztatási adatokat figyelve kitűnik, hogy ahol van lehetőség a munka és a magánélet összeegyeztethetőségére, elérhető lehetőség a részmunkaidő, a távmunka, vagy más atipikus lehetőség, ott jellemzően magasabb a női foglalkoztatási szint. Hazánkban e lehetőségek szűk elérhetősége gátja a női foglalkoztatás bővítésének.

– A cégvezetőknek milyen a hozzáállása ehhez a kérdéshez?
– Két végletet figyeltem meg. Van egy olyan vezetői réteg, amelyik társadalmilag és szociálisan érzékeny, figyelmet fordít erre a kérdésre. A multicégeknél már jellemzőbben megvannak a kellő tapasztalatok, s ezeket hozzák el Magyarországra. Emellett látható egy hazai réteg is, amelyik kezdi felvenni a fonalat, elsősorban annak köszönhetően, hogy a cégvezető vagy HR-es szakember érzékeny erre a témára. Ugyanakkor e két csoport között találhatók azok, akik – a gazdasági helyzet miatt is – azt gondolják, hogy a profittermelés, illetve a szociális gondolkodás üti egymást. Pedig ez közel sincs feltétlenül így.

– Ha a profitérdek és a szociális hozzáállás nem egymást kizáró tényező, akkor lehet inkább beszélni egyfajta szemléletmódbeli, kulturális hiányosságról?
– Igen, egyértelműen szemléletmódbeli váltásra lenne szükség. Nem elég csak arra figyelni, hogy egy döntés az adott pillanatban hogyan forintosítható, számszerűsíthető. Figyelni kellene, hogy mindez milyen járulékos hatásokkal, eredménnyel jár. Egy német kutatás ismerteti, hogy – miután ezer cégnél elvégezték a munka- és családauditot – milyen kedvező változások történtek. Többek között jelentősen megnőtt a dolgozói motiváció, csökkent a hiányzások száma, nőtt a munkahelyi elégedettség, kötődés. Az olyan anyák, akiket hat órában visszavettek a munkahelyükre, sokkal motiváltabbak, mint a kényszerűségből 8 órában dolgozó társaik. S kétségtelenül előfordul, hogy többet kell dolgozniuk, mint a bent töltött hivatalos munkaórák száma, de az esetlegesen fennmaradó pluszmunkát már otthon, saját időbeosztásukhoz igazodóan, akár meseolvasás után végzik el. Már ez a lehetőség is nagyon nagy érték.

– A 2011-es adatok szerint a részmunkaidős foglalkoztatási ráta a nőknél kilenc, míg mondjuk a hollandoknál hetvenhét százalék.
– A hollandiai szélsőséges példa, ők vezetik a listát, az ő gazdasági helyzetük megengedi azt, hogy ha nem is egy-, de másfél keresős családmodellben élhessenek. Magyarországon erre jellemzően nincs lehetőség. Ugyanakkor a hazai részmunkaidős foglalkoztatás jóval elmarad az európai átlagtól is, tehát igencsak lenne hova fejlődnünk. Mi, magyarok tradicionális felfogásúak vagyunk: a nők elfogadják, hogy házi- vagy láthatatlan munkában, a gyermeknevelésben többet végeznek a férfiaknál, ami pedig még inkább erősíti az atipikus munkavégzési formák iránti valós igényt, a munkában és a családban való egyidejű helytállás lehetőségének megteremtését is.

– S honnan kellene kisugároznia a társadalomba ennek az „új” filozófiának?
– Egy szervezetben az ilyen gyakorlatoknak a kormányzati támogató rendelkezések mellett, attól függetlenül is el kell elindulnia. Erre láthatunk jó példákat multiknál és hazai vállalatoknál is, ahol életszerű könnyítésekkel, rugalmassággal segítik elő a munkahelyi és a munkahelyen kívüli élet összeegyeztetését. Ezt a kultúrát a lehető legszélesebb körben kell meghonosítani. Ma munka- és családauditok elvégzésével szervezetre szabott megoldásokat dolgozunk ki. Arra hívjuk fel a cégek figyelmét, hogy nem kell versenyezni senkivel sem. A lényeg, hogy az adott vállalat a saját helyzetében mit tud tenni. Nem kell feltétlenül pénz, sokkal több esetben odafigyelésbeli egyszerű változtatások is megoldásként szolgálhatnak: nagy segítség már az is, ha a munkavállaló csúsztathatja a munkaidejét, hogy rendben odaérjen a gyerekért az óvodába. Saját keretein belül minden cég „családbaráttá” válhat.

– A cégauditok alkalmával mik voltak a tapasztalatai?
– A vezetők egyik csoportja kevéssé nyitott ezekre a HR-eszközökre, ami nem eredményez azonnali, számszerűsíthető profitot. De a szociálisan érzékenyebb, a rövid távú túlélés mellett a hosszabb távú szempontokat is mérlegelő vezetők tisztában vannak azzal, milyen nagy érték – és nem mellesleg milyen anyagi hasznot jelent – a szervezet számára a motivált dolgozó.

– A munkahelyek megszerzéséért, de megtartásáért is gyilkos verseny folyik a munkavállalók között. Milyen esélye vannak annak, hogy ezen a téren akár középtávon is eredménye lehet a törekvéseknek egy olyan környezetben, amikor az emberek táppénzre sem mernek elmenni, nemhogy „családbarát” környezetről álmodni?
– A széles körű gyakorlathoz szükséges a külső támogatás is. Bizony hátráltató tényező, ha anyagi forrásokat is igényel a változás. Ha több lehetőség lenne pályázni az egyéni kezdeményezések mellett, az jó táptalaja lenne a szemléletváltásnak. Figyeljük a TÁMOP-pályázatokat, és felhívom a cégek figyelmét is az ilyen lehetőségekre. Visszatérve az egy évvel korábban auditált cégekhez, számos, az ott dolgozók számára jelentősen kedvező változásokat tapasztaltunk, melyek már jó példaként szolgálhatnak a többiek számára. Igaza van, valóban nehéz odafigyelni erre a kérdésre, amikor a munkahelyekért is kemény verseny folyik, hiszen nem kevesen vannak, akiknek önmagában már a munkahely megtartása is célként jelenik meg. De egy ilyen szemlélet megkönnyítené a munkahelyek megtartását is, és hogy ne kelljen túlságosan nagy áldozatot hozni ennek érdekében.

– Mire gondol?
– Társadalmi és szociális szempontból nagyon káros helyzet az, amikor valakinek pusztán az állása megtartása miatt kell reggeltől késő estig bent kell lennie a munkahelyén. Ez napi szinten óriási terhet ró az emberre.

– Az élet számos dimenziójában okozhat ez bajokat, elég csak az egészségügyi vonatkozást kiemelni.
– Számos kutatás bizonyítja, hogy mindez milyen káros hatással van az egészségi állapotra.

– Ön korábban fejvadászként számos interjút készített. Milyen tapasztalatai vannak, a potenciális munkavállalóknak váltás esetén mennyire szempont ez a kérdés?
– Korosztálytól függőek a tapasztalataim. Sok huszonévessel beszéltem, akinél ez a kérdés érthető módon még nem jelenik meg kiemelkedően. A „bulizós korszak” mellé még belefér, hogy sokat dolgoznak. Ez a karrierépítés korszaka, de különösen a nők tekintetében kell vigyázni arra, hogy ez meddig tart. Nem véletlenül tolódott ki az első gyermek vállalásának ideje, ami súlyos problémákat vet fel. A harmincas korosztály esetében, ahol a leginkább jelen vannak a kisgyermekesek, már határozottan megjelenik az összeegyeztethetőség igénye. Szerencsére vannak olyan cégek, ahol ezt nem nehézségnek, hanem kezelendő helyzetnek fogják föl. Vannak terveik arra, hogy az anya miképpen tud visszatérni, hogyan képzik tovább, hogyan tartják a kapcsolatot. Ennek kidolgozott és kezelhető rendszere kell, hogy legyen, de sajnos sok cégnél csak a nehézségeket látják.

– Ha vannak is pozitív példák, kár, hogy nem hallani róluk. Éppen az ellenkezője figyelhető meg: állásinterjú alkalmával pofátlan módon az életkori diszkrimináció mellett rákérdeznek a gyermekvállalási tervekre. Ez egy nagyon súlyos csapdahelyzet. A gyermekszámcsökkenés a jövőbeli gazdasági problémák mellett rontja a társadalmi hangulatot is.
– Jól fogalmazott, hiszen ez tényleg csapdahelyzet. Egy ilyen kérdésre valamit mondani kell, és az ember nem feltétlenül tudja, hogy mi a jó válasz, vagy esetlegesen nem érzi adott helyzetben vállalhatónak terveit. Nem tartom szerencsésnek és helyesnek a gyermekvállalással kapcsolatos tervekről való faggatózást már az állásinterjún. Változnia kellene a céges kultúrának, felismerve azt, hogy mennyire fontos a munkaadó és a munkavállaló közötti jó és helyes kommunikáció. Az kellene, hogy a cél legyen, hogy közösen gondolkodva és tervezve, kölcsönösen megfelelő módon tudják kezelni az elvárásokat, élethelyzethez illeszkedő preferenciákat. A folyamatos és őszinte kommunikáció csökkenti a felek bizonytalanságát.

– Amiről Ön beszél, az egy idealizált állapot, tudjuk, hogy megy ez. De mit lehet kezdeni egy olyan helyzettel, amikor állásinterjú alkalmával nekiszegezik a nagy kérdést a pályázónak, s lehet érezni, hogy a válaszon nagyon sok múlhat? Ezek valós szituációk.
– Ezek abszolút létező helyzetek. Amikor ez már ilyen nekiszegezett formában történik, az sajnos már nem sok jót ígér, a pályázó számára könnyen az erkölcs és az érdek összeütköztetéséhez vezet. Mindenki a saját értékrendje és jövőbeli tervei alapján kell, hogy mérlegelje a körülményeket, helyzetét és a cég tényleges vagy feltételezett elvárásait.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.