Fiatalok ítélete: korrupt a közélet - Magyar Nemzet

Fiatalok ítélete: korrupt a közélet

2017. július 20., csütörtök 05:47, frissítve: csütörtök 10:28

A családból hozott minták, az iskolai környezet és a politikai közbeszéd együtt idézik elő egy generációban, hogy csekély szerepet vállalnak a közéletben, vagy tevékenyen fejtik ki politikai álláspontjukat – összegezhető a Magyar Nemzet által megszólaltatott szakértők véleménye, amelyet ifjúságkutatások is alátámasztanak. A választásig mindössze kilenc hónap van hátra, ezért érdemes körüljárni, hogy mi áll a fiatalok politikához fűződő viszonyának hátterében.

A tavalyi állapotokat vizsgáló Magyar ifjúság kutatás 2016 adatai szerint 2012 óta meghatszorozódott azon diákok aránya (12 százalék), akik a magyar politikai helyzet miatt fontolgatják a kivándorlást. A kép még borúsabb az Aktív fiatalok Magyarországon kutatás 2015-ös adatai alapján, e szerint minden harmadik fiatal teljes közömbösséget tanúsít a politikai rendszer iránt, illetve szkeptikus a demokráciával szemben. A távolságtartást tükrözi az is, hogy a már választókorú egyetemi és főiskolai hallgatók több mint fele nem menne el szavazni sem. Kiemelendő, hogy 2015-ben a magyar egyetemisták és főiskolások egyértelműen a korrupcióval azonosították a politikát, míg 2013-ban a politikával kapcsolatban leggyakrabban megemlített fogalom a hazugság volt. 2015-ben a hazugság mellett Orbán Viktor neve, a csalás, a „bélsár”, a lopás is feltűnik a parlament, a hatalom vagy a kormány kifejezések mellett, önmagában a politikáról pedig egyértelműen negatív dologként vélekedtek.

 

 – Magyarországon a politikai szocializáció nem jól működik, ráadásul egyik fontos közvetítő közeg, a család, az iskola, a kortárs csoportok sem részvételközpontú mintázatot adnak át a fiataloknak – mondta megkeresésünkre Szabó Andrea szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia politikai viselkedés osztályának munkatársa, az Aktív fiatalok kutatás vezetője. – Még ha egy fiatal találkozik is jó iskolai példákkal, ha nincs megfelelő szülői alap, akkor a későbbi erre épülő ösztönzések csak elvétve lesznek sikeresek – tette hozzá a kutató.

A rendszerváltás meghatározó volt abban, hogy kitiltották a politikát az iskolákból és a munkahelyekről – részben helyesen –, azonban a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötték Szabó Andrea szerint.

A politika tiltott kifejezéssé, a politizálás pedig kis túlzással büntetendő cselekedetté vált. Mivel nehéz a határon egyensúlyozni, így a pedagógusok a kisebb ellenállás felé mozdulva mindent tiltottak, ami politizálásnak tűnt. – Ennek a következménye, hogy felnőtt egy teljes generáció, amely számára az iskolai demokrácia politikamentes tevékenységnek volt feltüntetve – tette hozzá Szabó Andrea.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

A politikai közbeszéd állapota is inkább eltántorítja a fiatalokat, hogy bármilyen álláspontot felvegyenek, sőt, aktívan bekapcsolódjanak. Szabó tapasztalata szerint a 15–29 éves korosztály a politikát kifejezetten korruptnak, a politikusokat pedig hazugnak tartja. – Az egyetemisták nagyon pontosan érzékelik a rendszerszintű korrupciót az országban – mondta Szabó Andrea. Megjegyezte, míg a korrupciót elítélik, a kis „stikliket” elfogadják a fiatalok.

– A politika ma Magyarországon rossz szájízt hagy az emberekben – fogalmazott lapunknak Kaszás András, a Nemzeti Ifjúsági Tanács (NIT) elnöke. – Egy ismerősöm négyéves gyerekének az óvodájában brüsszeleznek a gyerekek – emelt ki egy személyes példát Kaszás. Hozzátette, hogy a gyerekek nem tudják, mit jelent az üzenet, de egy olyan attitűd alakulhat ki bennük, ami meghatározhatja, hogy miként viszonyulnak majd a társadalomhoz. – Ha ők ebben szocializálódnak, akkor hatalmas problémák lesznek ebben a társadalomban – véli Kaszás. Tapasztalata szerint kevés olyan szervezet van a családok vagy az iskola mellett, amely ezt a hatást ellensúlyozni tudná.

Az említett kutatások is megerősítik, hogy míg a kortársak iránti bizalom kimondottan erős, addig kirívóan alacsony a fiatalok bizalma a politikusokban és a döntéshozókban. Úgy látják a diákok, hogy aki szót emelne, azt nem fogják meghallgatni. Lehetőség van ugyan arra, hogy az iskolában diákkörök alakuljanak, de ezeket tartalmilag nem megfelelően töltik fel, a tanári kar sokszor szűken szabja meg a mozgásterüket, hiányos a demokratikus értékekre nevelés az iskolákban. – Legtöbbször arra hivatkoznak a felnőttek, hogy a fiatalok bizonyos dolgokhoz nem értenek, ezért a véleményüket is figyelmen kívül hagyják, pedig nekik kellene képessé tenniük a fiatalokat arra, hogy megfelelően tudják átadni a véleményüket – folytatta Kaszás.

– Azt is meg kellene tanítani a fiataloknak, hogy miként kell a politika beszédstílusa mögé látni – erre már Papp Kristóf, a NIT alelnöke hívta fel a figyelmet. A szervezet vezetői úgy vélik, meg kell tanítani a fiataloknak, hogy nem egymás véleményének elnyomása, hanem a közös megoldáskeresés vezet előre.

A tavalyi közoktatási tüntetések számos diák számára jelentettek kereteket a tapasztalatszerzésre, az aktívak köre azonban szűk. Szabó Andrea is kiemelte, hogy az elsősorban a nagyvárosi, leginkább budapesti gimnáziumokban végzettek és a diplomások gyerekei vagy a jelenleg egyetemista réteg élhetett a tavalyi lehetőséggel, hogy kisebb-nagyobb engedményeket érjen el a mégoly zárt és erős rezsimmel szemben is, mint az Orbán-kormány. Azonban néhány változtatás kikényszerítése után a folyamat elhalt, a bürokrácia felemésztette a reformfolyamatot. – A fiatalok többsége számára az elmúlt két év történései inkább megerősítették azt szülői intelmet, hogy kár „ugrálni”, úgyis az történik, amit politikusok eldöntenek – jegyezte meg Szabó Andrea.

A szakmai tapasztalatok szerint az a diák, aki határozott politikai véleményt fogalmaz meg, stigmát szerezhet a társai körében, ennek megfelelően nagyon alacsony azoknak száma, akik aktívan politizálnak (lásd diagramunkat). Az elmozdulás apró jeleként Szabó Andrea a Momentum megalakulását emelte ki, amely indulása első néhány hónapjában pont azt hangsúlyozta, hogy érdemes tenni, érdemes cselekedni a fiataloknak, mert vagy ők tudnak változást elérni, vagy senki.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.07.20.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.