„Hát tisztára sokkban voltak!” – Majdnem Olaszliszka Sályon - Magyar Nemzet

„Hát tisztára sokkban voltak!” – Majdnem Olaszliszka Sályon

2017. december 10., vasárnap 06:10, frissítve: szombat 20:39

Piricse, Ópályi, Boldva, Felsőzsolca, Gyöngyösoroszi után most itt van nekünk Sály. Vagyis megint bővült egy újabb északkelet-magyarországi faluval az a sor, amelynek kapcsán megjelent a sajtóban az a rettenetes mondat, hogy „kis híján megismétlődött az olaszliszkai lincselés”. És ehhez ma már elég egy közúti baleset, dühösen ordibáló cigányok, meg egy pofon. Vagy kettő. Esetleg egy „ganéj cikk”. És persze egy falu, ahol izzik a parázs a hamu alatt.

Az Édenkert melletti udvaron szinte nincs más, csak szemét. Az Édenkert amúgy az egyik sályi kocsma a kettő közül, ez a „cigány kocsma”. Mert van a faluban „magyar kocsma” is.

– Feltehetnénk pár kérdést? A verekedés miatt jöttünk…

– Verekedés? Melyik verekedés? Mert hát szokott itt lenni abból rendesen – mondja nevetve a pult mögött álló lány.

A közel kétezer fős borsodi faluba a miatt a novemberi verekedés miatt érkeztünk, amelyikről a megyei sajtó is hírt adott. Először egy olvasó szemtanú beszámolója, majd az egyik kiérkező mentős elbeszélése alapján.

G. Gábor 69 éves helyi férfi ittasan vezetve elütött egy romát, aki súlyosan megsérült. Az áldozatnak a közelben tartózkodtak a rokonai, akik kiszaladtak a falu főutcájára, ahol azt látták, hogy idősebb Lakatos Dezső az úttest mellett vérben fekszik, életjelet pedig nem ad. Ennyi biztos a történetből, meg az, hogy jöttek rendőrök, jöttek mentőautók és végül jött a nagyszámú rendőri erősítés.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

Hogy a két mozzanat között mennyire került közel Sály Olaszliszkához – azazhogy mi lett G. Gábor gázolóval –, arról megoszlanak a vélemények. A rendőrség tájékoztatása szerint a baleset után kialakult egy incidens, amelynek kapcsán a hatóság csoportos garázdaság megalapozott gyanúja miatt folytat eljárást, és többeket előállított, valamint gyanúsítottként hallgatott ki a rendőrség egy 35 éves sályi férfit, mert társaival bántalmazta a gázolót, aki könnyű, nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Autójában a csoportos garázdaság gyanúsítottjai – a sajtóban megjelentekkel ellentétben – nem tettek kárt. A rendőrség kérdésünkre küldött válaszában úgy fogalmaz, hogy a „helyszínre rendelt és megfelelő számú rendőri egységek haladéktalanul megtették a szükséges intézkedéseket, illetve felléptek az indulatos csoport tagjaival szemben, valamint a közbiztonság megtartása érdekében is megtették a szükséges intézkedéseket”.

– Végre kiderül az igazság! Mert mi úgy mondjuk el, ahogy történt, nem teszünk hozzá, nem veszünk el belőle – kezdi Lakatos Dezsőné, és ezt a két mondatot még jó párszor elsüti.

Az egész azzal kezdődött, hogy disznóvágás volt a falu másik végén, Lakatosék egyik fiánál. Ott persze iszogattak is, és a férje, idősebb Lakatos Dezső hazafelé tartott, amikor elütötte őt kocsijával az ittas G. Gábor.

– Ott feküdt az út mellett, életjelet nem mutatott. Kijöttek sokan köré, szinte ordibáltak, már majdnem elmezavarba kerültek. Aztán hívták a mentőt, amelyre jó 20-25 percet kellett várni.

Lakatos Dezsőné elhallgat, így aztán halljuk, hogy pattog a tűz az alagsori kályhában. Majd a szomszédasszonnyal, a lányával és a menyével kicsit polemizálnak azon, hogy a mentő érkezett-e előbb vagy a rendőrautó.

– Az nem igaz, amit írtak az interneten, hogy a gyerekek vették ki a sofőrt a kocsijából. Nem bántották! Egyébként beszélőviszonyban vagyunk vele, nem rossz ember!

– Akkor miért került kórházba a sofőr?

– Nem emlékeznek, hát tisztára sokkban voltak, azt hitték, meghalt az apjuk.

Lakatos Dezsőné mutatja, miként feküdt a nyílt lábtörést és koponyaalapi sérüléseket szenvedő férje, akihez „minden istenáldotta nap” bemegy a kórházba.

– Ő volt a fő kenyérkeresőnk, ezért aztán a gyerekek szája elől kell elvenni a kenyeret, hogy utazni tudjak!

Nem igaz Lakatosné szerint, hogy a mentősöket fenyegették, inzultálták volna. Csak sürgették őket, mert „minden másodperc számít”. A Borsod Online ugyanis egy szemtanúra, valamint egy névtelenséget kérő mentősre hivatkozva azt írta, hogy velük is ordítoztak a hozzátartozók. Olaszliszkát Lakatosné hozta fel.

– Egyáltalán nem volt olyan, mint Olaszliszkán. Azt mi is elítéljük, hiába cigány csinálta, azt az embert nem lett volna szabad agyonverni. De hát tetszik is látni, hogy nem vagyunk mi barbár cigányok, hogy rámegyünk a házára, hogy agyonüssük – zárja le a beszélgetést, mert mennie kell a kórházba. Ha a következő busszal megy, nem éri el az utolsó járatot visszafelé.

 
„Verekedés? Melyik verekedés? Mert hát szokott itt lenni abból rendesen”
Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
 

A Sályt kettészelő út kellős közepén gyerekek labdáznak. Tisztán hallatszik a hangjuk akkor is, amikor az utcán kérdezzük a közmunkáról hazatekerő Lakatos Dávidot, az elütött férfi fiát, hogy mi történt a gázolás után. Dávid nem szólal meg, csak rázza a fejét összeszorított szájjal, és egy pillanatra még a biciklije kormányát is elengedi, hogy széttárhassa a kezét. Nem emlékszik semmire.

– Kicsit sokkot kaptam, két napig nem is nagyon ettem – mondatát tompa puffanás szakítja félbe. Bajnok, a staffordshire terrier valahogy ledöntött egy rönköt a farakásról.

– Megérdemelt volna két pofont is.

– Én a kocsi után kötöttem volna, úgy húzva keresztül a falun.

G. Gábor házának közelében mondja ezeket nekünk két fiatalember, Killer és Maya, két önfeledten hancúrozó staffordshire gazdái. Beszélgetésünk közben többnyire a híd alatt csordogáló vízre és játékos jószágaikra figyelnek. Ők amúgy egy pofonról tudnak.

– Ha csak egy pofon volt, miért jött ki egy egész busznyi rendőr?

– Féltek a sályiaktól, azért.

– Miért kell tőletek félni?

Válasz helyett vállvonogatást, nevetgélést kapunk.

A falu közepén, az egyik udvarban ácsorgók elfordulnak tőlünk. Nem akarják, hogy észrevegyük, mit szippantanak nejlonzacskóikból. Hígítóra tippelünk.

– Én azt hallottam, hogy azért kapott rendesen a Gábor. Bent is volt pár napig a kórházban, mielőtt házi őrizetbe került volna – mondja egy bőbeszédű, de a baleset idején egészen máshol tartózkodó férfi.

– Házi őrizetben lenne? Nem találtunk ott senkit.

– Az anyjánál van, azért – mondja, de később halljuk azt is, hogy a fiánál van egy másik településen. Meg hogy a lányánál egy harmadikon.

– Ittas volt a vezető, azt hallottuk.

– Az, persze. Szerintem nincs is jogsija. Nem ez az első balesete. Nemrég is elütött itt valakit, csak adott neki pénzt, hogy hallgasson.

– És hallgatott?

– Persze. Kellett neki a pénz. Borra. Ő is alkoholista ugyanis.

Ezt egy kicsit emésztjük.

– Az volt a baj, hogy tarizsait ütött el. Én is cigány vagyok, de akik ott laknak a falu végén – azt hívjuk Tarizsának –, azok nagyon balhésak.

– Mi miatt balhéznak?

– Beisznak, azért. Ilyen betörők azok.

– És most a rendőrökkel is balhéztak?

– Hát nem csodálkoznék. Senkiháziak azok, hallod, akik kijönnek ide. Csak a ruha miatt lehet őket rendőrnek mondani. Ha kicsit gyorsabban megyek, azért büntetnek egyből!

Sály főutcájának járdája mellett egy kisteherautó áll, ajtaján nagy-magyarországos matrica. A kocsiban ketten ülnek. A sofőr annyi pluszinformációval szolgál számunkra, hogy ő speciel nem egy pofonról tud, hanem kettőről.

– Nem a cigánysággal van a baj úgy általában. Látja, én is alkalmazom azt, aki tud dolgozni – mutat az anyósülésre, ahol csendben ül egy roma férfi. Bólogat ő is egyetértőleg. – A baj az, hogy már elment innen szinte mindenki, aki dolgozni tudna – folytatja, és szavait a statisztikák is alátámasztják: egy friss adat szerint 18 év alatt 67 ezerrel csökkent a megye lakossága.

– Miskolcra mennek vagy Budapestre?

– Is-is. Meg messzebb.

Sályon a közmeghallgatás a régi pártházban van, most ez az idősotthon. Független polgármestere, Fekete Sándorné kicsit sürgeti a kérdéseket, nincs is sok belőlük. Sok a falopás, noha mindenki tudja, kik a tolvajok. Sok a kóbor kutya, pedig mindenki tudja, ki lenne a gazdájuk. Száguldoznak a főúton, pedig ez lakott terület – meg is ígéri azonnal a Mezőkövesdről ideutazott rendőrkapitány, hogy jön majd a traffipax. Elégedetlen morajlás fogadja válaszát. Szóba kerül a járda is. Idős férfi meghatottan köszöni meg az egész utca nevében Fekete Sándornénak és Tállai Andrásnak, a térség országgyűlési képviselőjének.

A polgármester asszony nem akar a gázolásról, illetve a verekedésről beszélni. Ami egyébként a háza előtt történt, de nem volt otthon. A beszámoló pedig, amely tudósított róla, szerinte „ganéj egy cikk” volt. Vállára veszi narancssárga kendőjét, és sebesen távozik a közmeghallgatásról. Hazafelé keressük a vérfoltokat az úttesten a polgármester asszony háza előtt. Már nem találjuk meg, valószínűleg elmosta őket az eső.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.12.09.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.