Hoffmann Rózsa: Nem szokásom megfutamodni - Magyar Nemzet

Hoffmann Rózsa: Nem szokásom megfutamodni

2013. január 2., szerda 04:17, frissítve: szerda 08:31

Noha a sztrájkbizottságot alakító pedagógus-szakszervezetek nem mondtak még le a sztrájkkészültségről, az oktatási államtitkár szerint nincs ok a munkabeszüntetésre, mert az érdekvédők által követelt húsz százaléknál jóval magasabb béremelést kapnak a tanárok. A Magyar Nemzetnek adott interjújában Hoffmann Rózsa arról is beszélt, hogy az utóbbi hetekben őt ért durva támadások ellenére esze ágában sincs lemondani.

– Mi az oka annak, hogy az elmúlt hetekben szinte egyáltalán nem szólalt meg a felsőoktatással kapcsolatban, holott valósággal forrongott ez a terület? Az ágazat felelőseként hogyhogy nem ön nyilatkozott, és tartotta a sajtótájékoztatókat a keretszámokról, ponthatárokról, tüntetésekről?
– Az utóbbi hetekben több nyilvános rendezvényen vettem részt, ahol valamennyi, a köznevelési és a felsőoktatási terület megújítására vonatkozó kérdésre válaszoltam. A felsőoktatás átalakítása hatalmas horderejű, hosszú távú, nemzetstratégiai döntés, ezért teljesen természetes, hogy ebben a kérdésben a tárcavezető, az emberi erőforrások minisztere nyilatkozik.

– De hát a fiatalság szabályos lázadást kezdett az elmúlt hetekben: a hallgatói képviseletek ezreket mozgósítottak, országszerte demonstráltak, hidakat, kormányhivatalokat foglaltak. Ekkora horderejű diákakciók nagyon rég nem voltak, így hát csak nem kerülhetjük ki a témát. Annál is inkább, mert a tüntetők sokszor személy szerint is megszólították államtitkár asszonyt.
– Mindig kiálltam és a jövőben is kiállok a diákokat megillető demokratikus szabadságjogok tiszteletben tartásáért. Ezen az álláspontomon az sem változtat, ha a demonstrációkon olykor az emberi méltóságot sértő kijelentések hangoztak el, és ilyen megnyilvánulásoknak is tanúi lehettünk. A kormány gyors reagálásának, tárgyalási készségének köszönhetően bízom abban, és magam is azon dolgozom, hogy minden kérdésben sikerüljön a hallgatókkal, valamint a felsőoktatásba készülő fiatalokkal megállapodni. Az intézkedések célja a minőség javítása, hogy a hallgatók olyan diplomákat szerezzenek, amelyek a munkaerőpiacon értékesek, biztosítják elhelyezkedésüket. Az adófizetők pénzével felelősen gazdálkodó állam részéről ugyanakkor jogos elvárás, hogy a közpénzből tanuló fiatalok döntő többsége ne csak elkezdje, hanem be is fejezze tanulmányait. A tanulás költségeit ténylegesen előteremtő társadalom pedig joggal várja el, hogy a diplomás fiatalok megszerzett tudásukat az itt élő emberek, hazájuk javára is fordítsák.

– És mit szól ahhoz, hogy a hallgatói tiltakozásokat politikai hátszél is tolja? Az ellenzéki pártok egytől egyig szolidaritást vállaltak a diákokkal, elmentek a rendezvényeikre, iskolákban röplapoztak, pedig a hallgatók még ki is kérték maguknak, hogy politikai célokra használják a tüntetéseiket.
– A politika természete ilyen. Közelednek a 2014-es választások, az ellenzéki pártok önös érdeke egyértelműen azt diktálja, hogy kormányellenes hangulatot szítsanak, minden problémát eltorzítsanak, felnagyítsanak. A diákok – bölcsen – nem kívánnak játékszerekké válni, jóllehet hangoztatott törekvéseik eredményét megkérdőjelezik az ellenzéki politikusok fellépései. Mindazonáltal én elsősorban az oktatás megújításának eredményeiről szeretnék inkább szólni.

– Jó, beszéljünk akkor az eredményekről. Mit tart az oktatási államtitkárság legnagyobb sikerének 2012-ből?
– Az utóbbi két és fél évben óriási munkával több mint negyven jogszabályt alkottunk meg. A felsőoktatásban az új törvény megteremtette az átalakítás feltételrendszerét. Emellett, egyéves szakmai előkészítő munka eredményeként, megújítottuk a pedagógusképzést, a felsőoktatási szakképzést több területen, új képzési és kimeneti követelményeket adtunk ki, újjászerveztük a legfontosabb felsőoktatási testületeket. Mindennek a tényleges eredménye persze csak évek múltán lesz valóban látható. A köznevelés világából, a törvényünk elfogadása mellett – amely megteremtette egy, a korábbiaknál jobb, hatékonyabb és igazságosabb oktatási rendszer alapját – a Nemzeti alaptanterv megalkotását emelném ki, hiszen a magyar iskolarendszer kilenc éve tényleges tartalmi szabályozás nélkül működik. Emiatt a gyerekek tudásában megengedhetetlenül nagy különbségek alakultak ki, esélyeiket nem a tehetségük, a szorgalmuk határozta meg, hanem az, hogy hová születtek, melyik iskolába jártak. A másik legnagyobb horderejű intézkedés a köznevelési intézmények fenntartásának állami átvétele. A kormány egyértelművé tette, hogy mivel az ország jövőjét az oktatás, a köznevelés minősége határozza meg, ezért az állam felelőssége biztosítani az egyformán jó iskolát. Elkészült a Klebelsberg Intézményfenntartó Központról (KIK) szóló jogszabály, az összes feladatot határidőre elvégeztük, így jelen pillanatban már semmi akadálya a feladatok átvételének. Korszerű, igazságos, az alaptörvényünkből eredeztetett értékrendet közvetítő, a tanulási, fejlődési esélyeket mindenütt egyformán felkínáló rendszer alapjait teremtettük meg. Joggal remélhetjük, hogy 2013-tól lényegesen jobb korszak kezdődik a köznevelés világában. Arról is örömmel számolhatok be, hogy a kormányhivatalok, az önkormányzatok és az új tankerületi igazgatók példás együttműködésről tettek tanúbizonyságot, valamint arról, hogy a pedagógusok meghatározó többsége érti és elfogadja a változásokat.

A teljes interjút a szerdai Magyar Nemzetben olvashatja.

Forrás: Magyar Nemzet

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.