Orbán Viktor semmi újat nem mondott az ország jövőjéről

MN

2018. február 18., vasárnap 15:00, frissítve: vasárnap 20:16

„Mondjuk ki azt, hogy ez a nyolc év bizony jól sikerült, sőt azt is bevallhatjuk, jobban, mint vártuk” – kezdte a miniszterelnök évértékelőjét azt követően, hogy tisztázta, politikai ellenfelei nem engedik meg neki, hogy beszéde alkalmával álszerény legyen. Ezzel el is nyeri az első nagyobb tapsot hallgatóságától.

Ugyanakkor a kormányfő elismerte: aki úgy látja, Magyarország már elérte céljait, „valószínűleg nem tudja, hogy mit beszél”, „a célszalag még jócskán odébb van”. Igaz, Magyarország jobban néz ki, mint nyolc évvel ez előtt, „kezd hasonlítani egy dolgos, rendezett és egy tisztességes országra”.

A Hír TV közvetítése

„Nekünk, magyaroknak akkor van jövőnk, ha magyarok maradunk” – jelentette ki. Szerinte a magyar modell többek között a munka megbecsüléséből, a családok támogatásából és az identitás megtartásából áll, és ez működik.

„A függetlenségünk most megvan, de nem olyan, mint a lekvár: nem áll el a polcon, időnként meg kell védeni” – mondta Orbán Viktor, rátérve a közelgő választásokra, valamint hangsúlyozta, hogy a függetlenséget nem szabad az „internacionalisták” kezébe adni. A függetlenség elemei közt a magyar bankrendszert és magyar médiumokat említette.

„Most minden együtt van: tapasztalat, bátorság, kipróbált bajtársak, nemzetközi tekintély, és egyelőre kiapadhatatlannak tűnő tetterő” – folytatta kormánya és pártja dicséretével Orbán. Magyarország hírét és ismertségét nagyobbnak tartja, mint azt az ország mérete indokolná. Ennek oka, hogy a Fidesz–KDNP nyolc éve szünetelteti a politikai korrektséget, „süllyesztőbe került az euróblabla és a liberális szépelgés”.

„A szájkosarat visszaküldtük Brüsszelnek, a pórázt az IMF-nek” – jegyezte meg.

Az ellenzéket sem hagyta ki beszédéből a kormányfő, ugyanis elkerülhetetlen ez 49 nappal a választás előtt. „Nézem a többi párt állapotát, és nem mindig hiszek a szememnek” – jegyezte meg. Bár nem nevezi meg Karácsony Gergelyt, de róla szólt, amikor a következőt mondta: van olyan párt, amelyik „idegenlégióst” igazol, aki valójában „csak egy csődgondnok, akinek az jutott történelmi feladatául, hogy kivezesse a parlamentből az MSZP”. A DK-t úgy írta körül: visszavedlett egy „virtigli kommunista párttá”, „szellemi tekintetben csak annyit tud mondani, hogy az egyházak fogják be a szájukat és húzzák meg magukat”.

„Van olyan párt is, aminek annyi a mondandója a világról, hogy legyen más” – említette Orbán már az LMP-re utalva, ám szerinte, hogy milyen világot akar a párt, azt nem tudni.

Földi Bence kollégánk vette észre, hogy a miniszterelnök évértékelőjében legalább két hiba biztosan volt.

A Jobbikkal kapcsolatban pedig azt emelte ki: a „legabszurdabb”, hogy egy magát nemzetinek valló párt szerint az iszlám az emberiség utolsó reménysége. Orbán Viktor úgy gondolja, „igazán megcsíphetne valaki bennünket, hogy felébredjünk”, de hiába, ilyenek a kormányzásra jelentkezők, pedig „Magyarország ennél többet érdemel”.

„Nem csoda hát, hogy ellenzékváltó hangulat van” – ismételte meg korábban már hangoztatott gondolatát, hangsúlyozva: a kereszténységet tartja az emberiség utolsó reménységének.

Az ellenzék ostorozása után a miniszterelnök rátért a migráció veszélyeire.

Az iszlám nemcsak Nyugat-Európa, hanem Kelet-Közép Európa ajtaján is kopogtat – véli. Ám Magyarországnak sikerült megakadályozni, hogy „az iszlám világ délről elárasszon bennünket”.

„Mi stabilan állunk a lábunkon, védvonalaink a legnagyobb áradat feltartóztatására is alkalmasak” – jelentette ki. Leszögezte: sosem lesznek szolidárisak azokkal a nyugat-európai vezetőkel, akik posztkeresztény korszakba akarják léptetni Európát. Nem látja reménytelennek ezt a küzdelmet, s utalt többek közt a V4 államaira. Elmondta, várják az olasz választások eredményeit is, és kifejezte reményét, hogy ismét Silvio Berlusconi alakíthat kormányt: „Forza Italia”.

Mint kiderült, a miniszterelnök másik törvényjavaslattal is készül, amelyet hétfőn átad az Európai Tanács jelenlegi elnökének, a bolgár miniszterelnöknek. Ez véleménye szerint olyan javaslatcsomag lesz, ami megoldhatja az európai határok „légmentes” védelmét. Ha pedig lezárják a határokat, akkor senki nem léphet be engedély nélkül, tehát „nem is lesz kit szétosztani”.

A miniszterelnök beszéde végén visszatért a választásokra. Az ellenzéki pártok – az LMP, DK és a Momentum – szombati kampánynyitóiról szólva megjegyezte: „Ha kampány van, a valóság befogja a száját”. Orbán megint elismételte azt a kormányzati kommunikáció által számtalanszor sulykolt gondolatot, hogy „ma politikai ellenfeleink reménytelen helyzetben vannak”. Sőt, úgy véli, ők az idők szavát sem értették meg, „nem álltak mellénk, nem támogattak minket a kerítésépítés közben”. De Gaulle szavait idézve azt is kifejtette: „a reménytelenség gyűlöletet szít”, így szerinte az ellenzéki politikusok minden mondatából árad a gyűlölet. Ám arra intette szimpatizánsait: emlékezzenek arra, hogy a „választás nekünk ünnep”, hiszen magyarok milliói várták, hogy a szovjet elnyomás után szavazhassanak.

„A gyűlölet nem visz felfelé, csak lefelé” – jelentette ki a miniszterelnök, majd a tőle megszokott „Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!” szlogennel elbúcsúzott közönségétől.

Balog Zoltán és Noé története

Mielőtt Orbán a mikrofonhoz lépett, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület (MPEE) elnöke, Balog Zoltán humánpolitikai csúcsminiszter mondott köszöntőt.

„Nem csak egy pártszövetség győzelméről van szó, a tét nagyobb” – hangoztatta az emberi erőforrások minisztere a Magyar Távirati Iroda (MTI) tájékoztatásában.

Balog Zoltán úgy fogalmazott: „Nem csak rólunk van szó, nem csak egy pártszövetség győzelméről, és nem kizárólag Magyarország győzelméről.” „A tét nagyobb, és a cél magasabb” – fűzte hozzá.

Emlékeztetett: egyesületük 1999 óta minden évben meghívja a polgári, keresztény, nemzeti közösség vezetőjét, hogy értékelje az évet. „Most mégis különös jelentősége van ennek a találkozónak az előttük álló ötven nap miatt” – mutatott rá, a parlamenti választási kampányra utalva. Megjegyezte azt is, hogy a küzdelem, amit „most folytatunk, nem csak április 8-ig tart”.

Felidézte Noé történetét, akit – amikor elkezdte építeni a bárkát, – néhányan kinevettek, bolondnak tartották, s azt gondolták, biztos van valami a háttérben, amiről el akarja terelni a figyelmet, ahogy Julianus barátnak sem hitték el, hogy közeledik keletről a veszedelem.

Úgy fogalmazott: nincs, nem lehet könnyű élete annak, aki látja a közeledő bajt, és megpróbál ellene tenni, miközben mások élik világukat, és éppen azon gondolkodnak, hogyan „dobják fel” kicsit az unalmassá vált életüket, például egy kis kulturális sokszínűséggel.

Szerinte most sincs ez másként, közeledik, itt nagy baj van, amely kisebb-nagyobb bajokból áll össze; és bár egyre többen, de nem mindenki látja a lényeget, pedig „az életünkről, a jövőnkről, a családjainkról van szó” – mondta.

Amire utalt – folytatta –, azt a magyarok, a közép-európaiak többsége látja, és Európa nyugati felén is egyre többen látják. Továbbá lehet, hogy a brüsszeli folyósokon még hátat fordítanak, ha magyarokat látnak, de például a bajor városokban, ha odaérkezik a magyar miniszterelnök, egyre többen szorítják meg biztatóan a kezét – hangsúlyozta Balog Zoltán a távirati iroda cikkében.

Kint és bent

A beszédnek külön jelentőséget adott, hogy ez volt a miniszterelnöknek a választások előtti utolsó „országértékelése”. 

A kormányfőt idén is tüntetők várták az évértékelő helyszínén. Az Együtt látványos akciót ígért a Várkert Bazárnál, az Európai Alternatíva Párt pedig „Váltsuk le a korrupciót!” feliratú molinót készült kifüggeszteni a Lánchídra. Az Együtt néhány szimpatizánsán kívül nem voltak sokan, mindössze 10-15-en lehettek. A másik oldalon A Város Mindenkié is jelen volt külön demonstrációval, szintén kis létszámban.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.