„Illiberális rezsimekben nincs konszolidáció, még durvább dolgok jöhetnek”

2018. március 23., péntek 17:29, frissítve: péntek 17:54

Orbán Viktor egyirányú utcában halad, március 15-ei fenyegetőzése is csak egy újabb állomás volt, a választások után még durvább dolgok jöhetnek – mondta a Magyar Nemzetnek Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója. A politikai elemzővel hamarosan megjelenő új könyvéről is beszélgettünk. A kötetben az összeesküvés-elméletek világát elemzi.

– Hogy értékeli Orbán Viktor március 15-ei beszédét, amelyben mindenkit Soros György ügynökének nevezett, aki nem a kormányt támogatja, és jogi-erkölcsi elégtétellel is megfenyegette őket?
– Ez hosszú hagyományba illeszkedik a miniszterelnök beszédeinek sorában. Már a 2002-es választási vereséget követő „a haza nem lehet ellenzékben!” mondata is azt mutatta, a saját oldalát tekinti egyedül a nemzethez tartozónak. Ilyen radikális megfogalmazása azonban ennek még valóban nem volt, és egy nyolc éve hatalmon lévő kormányfő esetében különösen furcsa, hogy elégtételről beszél. Ez a beszéd a politikai pluralizmus nyílt megkérdőjelezése volt, hiszen aki nem a Fidesz, az vagy egy oligarchának, vagy Soros Györgynek az ügynöke. Ez nem túl sok jót vetít előre a választások utánra sem.

– De lehet azt is mondani, hogy ez egy kiélezett kampányhelyzetben elhangzott beszéd volt, nem kell szó szerint érteni.
– Rengetegszer hallottuk az elmúlt nyolc évben, hogy „Orbán Viktor nem is úgy gondolta!”, „ez csak a kampány”, „jön majd a konszolidáció”. Kiderült, hogy a rendszer nem tud és nem is akar konszolidálni. A konkrét beszédre visszatérve: Orbán Viktor szerintem megérezte annak a veszélyét, hogy most elveszítheti a hatalmat. Hódmezővásárhely után ténylegesen fél ettől a Fidesz, ami szélsőséges reakciókat szül. Szerintem arra készülnek, hogy ha kormányon maradnak, a választások után a független médiumok maradékát, a civil szervezeteket megpróbálják teljesen ellehetetleníteni. Lassan az egyetlen korlátja az marad a cselekvéseiknek, hogy ki ne tegyenek minket az Európai Unióból, de mint látjuk, ez még elég tág mozgásteret biztosít.

– Nincs kifelé vezető út ebből a retorikából?
– Ez egyirányú utca. És nemcsak egy retorika már, hanem működési mód. Nézzük meg, hogyan jár el az ügyészség vagy az Állami Számvevőszék a választási kampányban. Lehet az tisztességes, hogy nyomozások csak és kizárólag az ellenzékkel szemben folynak? Milyen eljárás több mint 600 milliós bírsággal sújtani a legnagyobb ellenzéki pártot olyan indokokkal, amelyek a Fidesszel szemben is bőven megállnának, ha őket is vizsgálnák? Ezt a választást nem úgy kell elemezni, mint egy hagyományos demokratikus versengést, ahol a demokratikus pártok programját, kommunikációját vizsgáljuk – hiszen az állam intézményei nyíltan és egyértelműen a Fidesz oldalán vannak. Illiberális rezsimekben nincs konszolidáció. A putyini Oroszország és Erdogan Törökországa annyiban jó példa, hogy a vezetőiket először egy viszonylag tiszta, demokratikus választás során helyezték a hatalomba, de innentől ezek a rendszerek folyamatosan csúsztak el autoriter irányba. Ebben persze ők jóval tovább mentek, mint Magyarország – de én nem tudok példát, amikor ilyesmiből lett volna visszaút.

– Orbán Viktort viszont érdekes kettős beszéd jellemzi. Angela Merkel új kormányának megalakulásakor például meleg szavakkal köszöntötte a máskor lesajnált német kormányt, és azt írta, reméli, hogy magyarok és németek együtt dolgoznak majd az Európai Unió megerősítéséért. Ezek a szavak viszont mintha leperegnének az átlagos Fidesz-szavazóról.
– Ez az, amiben Orbán Viktor a régió legügyesebb populistái köré sorolható. A külpolitikája egyelőre kifejezetten sikeres, még ha ezt ellenzéki oldalon nem is szokás elismerni. Annak ellenére, hogy mit művelt a Fidesz az elmúlt években, még mindig az Európai Néppárt tagja, és egyelőre nem is fenyegeti komoly veszély ezt a tagságát. Orbán remekül műveli, hogy egyszerre használ élesen unió- és Nyugat-ellenes retorikát, miközben hangsúlyozza, hogy a szövetségi rendszerek tagjai akarunk lenni és maradni. Persze ő is tisztában van vele, hogy a Fidesz-szavazók körében is erős mindkét tagság támogatottsága, még ha az EU-é csökken is. Eközben viszont folyamatosan artikulálja a periféria frusztrációját: minket másodrendűként kezelnek. Azért a német–magyar kapcsolatok terén szerintem Orbán Viktor érzi, hogy most többet kell tennie a korábbiaknál azért, hogy legalább ezt a nem szeretett, de megtűrt pozícióját megtartsa. Ingeborg Grässle, az Európai Parlament költségvetési ellenőrző bizottságának elnöke ment neki legutóbb nagyon erősen a magyar kormánynak, nyomozásokat követelve az Elios-ügyben, kilátásba helyezve az uniós pénzek korrupcióhoz kötését. Nem a migráció miatt van elegük sokaknak Brüsszelben és Berlinben Orbánból, mint azt idehaza állítják, hanem a korrupció miatt. És egyre erősebb a meggyőződés Németországban, hogy a korrupt kormányoktól meg kell vonni egyes támogatásokat. Ebben az OLAF-jelentések nyomán Magyarországra kiemelt figyelem irányul. Orbán Viktor egyelőre ügyesen lavíroz: a német szavazatok menthetik meg az Európai Parlamentben a komolyabb következményektől, és jó viszonyt ápol a német ipar szereplőivel is, akiket talán joggal tart fontosabbnak, mint a diplomatákat.

– Kövér László már megtalálta a varázsformulát. Szerinte ha Soros György egyszer meghal, a hálózata akkor is tovább működik majd, így a harcot akkor is folytatni kell. Ön szerint valóban működhetne a Soros György nélküli „sorosozás”?
– Biztosan kevésbé hatékonyan, de látni kell, hogy létezik egy szintaxisa a Fidesz ellenségképgyártásának, aminek a szereplői egymásra épülnek. A kormány így hol az IMF-fel, hol Brüsszellel, hol Sorossal és az ENSZ-szel harcol. Aki erre a logikai láncra fogékony, az be fogja venni azt is, ha Soros György helyére mást tesz a Fidesz.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes
 
Krekó Péter
Fotó: Kovács Attila / MTI
 

– Egy friss felmérés szerint a Fidesz szavazói egyre pozitívabban gondolkodnak Oroszországról és Vlagyimir Putyin rendszeréről. Ez azért érdekes, mert a Fidesz a sorosozás közben nem folytat nyíltan oroszbarát kampányt, igaz, egyes szereplői rendszeresen hűségnyilatkozatokat tesznek Oroszországnak. Bayer Zsolt egy lakossági fórumon azt mondta, nem gondolta volna, hogy egyszer annyira utálni fogja Amerikát, mint egykor a Szovjetuniót, és annyira rajongani fog Oroszországért, mint régen Amerikáért.
– A kormány szintjén általában megmarad a semlegesebb retorika Oroszországgal szemben, kivéve Orbán Viktor egy-két fontos kiszólását, de a Fidesz értelmisége, a kormánymédia teljes erőből nyomja a putyini narratívát, egyes esetekben az oroszbarát összeesküvés-elméleteket és Nyugat-ellenes szólamokat. Megnéztem, milyen tudósítások voltak a kormányzati médiában az orosz elnökválasztásokról. Csak azt az apróságot hallgatták el mindenhol, hogy a legesélyesebb ellenzéki jelöltet kizárták a választásról. Úgy elemezgették az egészet, mintha egy szabad és tiszta választásról beszélnénk.

– A Fidesz a migránsozással, a sorosozással, az ellenzék démonizálásával a magyar társadalom legrosszabb reflexeire játszik rá. Hogy lehetne ezt a folyamatot visszafordítani egy kormányváltás esetén?
– Szociálpszichológusként annyiban optimista vagyok, hogy nem érdemes a történelmi determinizmusból kiindulni, azt gondolni, hogy a régi, mélyen gyökerező történelmi frusztrációk, hagyományok örök időkre befolyásolják a közvélekedést. Épphogy a legaktuálisabb politikai-kormányzati beszédmód képes erre, ezt mutatja a már idézett felmérés is a Fidesz szavazóinak Oroszország felé fordulásáról. Ha ez változik, azt a társadalmi attitűdök is követni fogják. Most vettem részt a CEU-n egy konferencián, amelynek a Kelet-Európában tapasztalható euroszkepticizmus volt a tárgya. A cseh kollégák elmondták, hogy a náluk annyira erős euroszkepticizmus sem a sok évszázados cseh történelmi hagyományokkal magyarázható. Hanem egyszerűen Václav Klaus volt kormányfő személyéhez köthető, aki korábban nagyon népszerű volt, és híres az EU-ellenes nézeteiről. Milos Zeman elnök ezt folytatta. És érdekes az is, hogy a mai magyar baloldal jó pár szereplője, aki korábban minimum elnéző volt Putyinnal szemben, most csak azért, mert Orbán a barátja lett, a legkeményebb kritikussá vált. Ebből látszik, hogy a pártok pozíciói is gyorsan változnak, és ez hat a választóikra is. Ráadásul ha megnézzük, mennyi pénzt ölt a kormány ebbe a kampányba, csak részleges sikerekről beszélhetünk az ő szempontjukból, mert a magyar társadalom továbbra is dominánsan Európa- és Nyugat-barát.

– Áprilisban jelenik meg a könyve Tömegparanoia – Az összeesküvés-elméletek és álhírek szociálpszichológiája címmel. A magyar társadalom mennyire fogékony az összeesküvés-elméletekre és az álhírekre?
– Egy kutatásunk szerint Szlovákiában, Lengyelországban, de akár Franciaországban is magasabb a fogékonyság az ilyen világmagyarázatokra, mint idehaza. Ami példátlan, az nem a közvélekedés, hanem a közbeszéd. Magyarországon az álhír és az összeesküvés-elmélet lett a fősodor. Olyan sehol nincs, hogy egy uniós ország kormánya mondja, hogy Soros György Brüsszelt irányítva és migránsokat importálva a keresztény Európára tör. Az ilyen összeesküvés-elméletek hagyományosan gerillanarratívák, amelyek a „hivatalos” hírforrásokat, híreket kérdőjelezik meg. Mi történik akkor, ha nálunk viszont a kormánymédiában hallani ezeket hivatalos álláspontokként? Egy bizonyos ponton túl a magyarokban felerősödhet a hagyományosan jelen lévő szkepszis a hatalom kommunikációjával szemben.

– Aki hajlamos egyfajta összeesküvés-elméletet elhinni, az könnyebben elhiszi az összes többit is? Aki mondjuk hisz abban, hogy azért kell beoltatnia a gyermekét, mert a „gyógyszerlobbi ezt akarja”, az könnyebben elhiszi azt is, hogy Soros György muzulmánokkal akarja elárasztani Európát?
– Ez az egyik legfontosabb kérdés. Magyarországon erről még nem volt kutatás, most tervezünk egyet. A meglévő brit és amerikai vizsgálatok azt mutatják, nemhogy összefüggenek egymással a tudományellenes elméletek és a politikai összeesküvés-teóriák, hanem egyik a másikat képes erősíteni. Egyfajta összeesküvéses világnézetként. Ha megnézzük a kormánymédiát, ott egyszerre jönnek le a durván migránsozós hírek és az olyan sztorik, mint hogy a naptej rákot okoz. Ez egy lánc: ha az ember egy ponton meghúzza, jön vele a többi hülyeség is. Ha valaki elhiszi, hogy Soros György irányít mindent és mindenkit, az vélhetően könnyebben hisz majd abban, hogy a védőoltások életveszélyesek, hogy nincs globális felmelegedés, meg hogy a homeopátiás készítmények hatékonyabbak, mint a gonosz gyógyszeripar termékei.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.