Minden, ami eddig kiderült a Kósa-ügyről, és minden, ami nem

2018. március 15., csütörtök 07:05, frissítve: csütörtök 17:00

Előfordul, hogy az ember jót akar, mégis olyan szörnyeteget szabadít a világra, ami a fejére nő, és amivel aztán maga is nehezen birkózik meg. Kezdjük mi is valahogy így érezni magunkat. Mióta ugyanis a Magyar Nemzet megírta Kósa Lajos fideszes politikus, a megyei jogú városok fejlesztéséért felelős, tárca nélküli miniszter egészen elképesztő pénzösszeget érintő ügyét, a sztori egyre szövevényesebb és egyre fölfoghatatlanabb. Igyekezvén a lényegre koncentrálni, összeszedtük, mi derült ki eddig.

  • Az alapsztori: közjegyzői okirat bizonyítja, hogy Kósa Lajos miniszter, volt debreceni polgármester és fideszes exfrakcióvezető valami teljesen hihetetlenül mesés összeg, 4,3 milliárd (!) euró (!!!) fölött rendelkezhetett.
  • Az 1300 milliárd forintnak megfelelő vagyon (nagyjából ennyit költ Magyarország egy évben egészségügyre) állítólagos tulajdonosa, bizonyos Szabó Gáborné azt állította, örökölte a pénzt, Kósától pedig annak befektetéséhez kért segítséget.
  • A politikus magyar államkötvényeket és egyéb, „munkahelyteremtő beruházásokat” javasolt – egyébként nem kifejezetten szofisztikált pénzügyi ismeretekről tanúbizonyságot téve.
  • Kósa Lajos és több prominens fideszes politikus, köztük Orbán Viktor miniszterelnök először mindent tagadott, majd a miniszter mégis elismerte a birtokunkba került iratok valódiságát, hozzátéve, hogy átverték, szélhámosság történt, pénz végül nem érkezett, ő semmiféle milliárdokat nem vett föl, nem kezelt.
  • Arról is megállapodtak – ez szintén közjegyzői dokumentumból derül ki –, hogy Kósa Lajos édasanyja mintegy 800 millió forint ajándékot kap.
  • Szabó Gáborné egy rokona azt állítja, valójában Kósa Lajos érdeklődött a mesés örökségről, amiről egy közös jogász ismerősüktől szerzett tudomást.
  • Szabóék egyébként csengeri illetőségűek. A településen a botrány kipattanása óta több lap is járt, nekik a helybéliek arról beszéltek, a „milliárdos örökös” inkább kölcsönkérni szeretett mindenkitől, „fűnek-fának tartozott”.
  • Ennek némileg ellentmondani látszik, hogy a közjegyzői okirat elkészíttetése önmagában milliókba kerülhetett, ráadásul a család egy csengeri iskola jótékonysági báljának kiemelt támogatója is volt, nem mellesleg Kósa Lajossal együtt – 2017 végén.
  • Ez utóbbi évszám azért érdekes, mert a politikus korábban azt mondta, 2016 végén már sejtette, hogy a nő szélhámos.
  • A 168 óra szerint Szabó Gáborné éppen házi őrizetben van, férje pedig nemrég öngyilkos lett, nem tudni, miért.
  • Kósa Lajos a szerdai sajtótájékoztatóján is csak azt ismételgette, hogy csalás történt, és hogy feljelentést tesz. Az nem derült ki, hogy eddig miért nem tett.
  • A miniszter, aki egyben a Magyar Országos Korcsolyázószövetség elnöke, a phjongcshangi téli olimpián együtt szurkolt a csengeri nő üzlettársaival, Orendi Mihállyal és Fiák Istvánnal. Akik amúgy így vagy úgy, de Kósa Lajoshoz is kötődnek.
  • Az ügyben a parlament nemzetbiztonsági bizottságát is összehívták jövő keddre.

A kérdés, ami azonnal fölvetődik: vajon életszerű-e, hogy a közgazdász végzettségű, élvonalbeli politikusnak számító Kósa Lajost, aki hosszú ideig vezette az ország második legnépesebb városát, tehát a pénzügyi nagyságrendekkel nyilván tisztában van, ilyen könnyedén átejti egy „nigériai herceg” színvonalú szélhámos? Ha ez sikerült neki,

a legkevesebb, amit kijelenthetünk, hogy a miniszter alkalmatlan pozíciójának betöltésére.

Ha viszont valójában nem átverésről van szó, akkor miről?

Valamint: kinek jutna eszébe magától – akár csalóként – egy, a valóságtól ennyire elrugaszkodott összeget csak úgy kitalálni? Miért nem mond mondjuk százmillió forintot vagy egymilliárdot? Ha nagyon nem akarja elaprózni, százmilliárdot? No de 1300 milliárd, az fölfoghatatlanul óriási összeg. Majdnem ötször annyi, mint a leggazdagabb magyarként számontartott Csányi Sándornak, az OTP Bank elnök-vezérigazgatójának az összvagyona. És miért éppen 4,3 milliárd euró – akkor már miért nem 4 vagy 4,5 milliárd? Már ha tényleg puszta fantáziálásról van szó.

És itt jön be a képbe egy újabb különös körülmény: a birtokunkban lévő dokumentumokba belefoglalták azt is, hogy a megbízó a kisrepülőket üzemeltető neves svájci cég, az Altenrhein Aviation AG részvényese. Ez pedig olyan kaliberű vállalat, aminek a sztoriba lépése révén már sokkal életszerűbbé válik a fenti összeg. Az viszont megint csak nem túl hihető, hogy egy egyszerű szélhámos a svájci üzleti lapokat böngészgetve véletlenül épp erre, az átlagember számára amúgy teljesen ismeretlen társaságra bökjön rá önnön szélhámosságának eszközéül.

És akkor ezen a ponton, még a túlságosan messzemenő következtetések levonása előtt megállunk. Itt tart az ügy most, innentől kezdve azt kell földeríteni, tulajdonképpen ki keresett meg kit, milyen célból, és milyen szándékkal vágtak bele a felek a bizniszbe. Amely egyébként minden jel szerint – ki tudja, miért – végül meghiúsult.

„Kósa úrnak ehhez semmi köze”

„Kósa úrnak ehhez semmi köze” – mondta Orendi Mihály a HVG.hu-nak. A Debreceni Sportcentrum volt vezetője tavaly év végén állítása szerint megszakította a kapcsolatot Szabó Gábornéval, a nő cégében ugyanakkor a mai napig résztulajdonos és ügyvezető. Mint közölte, nem ért rá kiszállni belőle.

Orendi Mihály azt mondta, a cégbe saját szakállára lépett be, mégpedig azért, mert a nő az állítólagos öröksége hivatkozva sok száz milliós észak-kelet-magyarországi (sport)fejlesztésekkel kecsegtette. Szabóné fejlesztési terveit Orendi Mihály állítása szerint amúgy senkinek nem bemondásra kellett elhinnie: a nő részletes, egy neves budapesti építészirodában készült látványterveket is bemutatott arról, hová milyen sportlétesítményt képzel el.

Szabó Gáborné összességében két, két és fél évig hitegette bevallása szerint a sportközpontvezetőt, aki az örökség kezeléséről szóló, a nő és Kósa Lajos közötti közjegyzői okiratról állítása szerint nem tudott. „Igaz, hogy jó viszonyban voltunk, és nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, de mindent azért nem kötöttünk egymás orrára” – magyarázta a portálnak, többször is hangsúlyozva: csak arról volt tudomása, hogy a nő és a polgármester néha beszéltek egymással. Az állandó hitegetésből Orendi Mihálynak állítása szerint tavaly év vége felé lett elege. „Megmondtam neki, hogy amíg nem bizonyítja ténylegesen, hogy az örökség, az összeg létezik, addig a szememben egy csaló” – erre a telefonbeszélgetésre bevallása szerint az után kerített sort, amikor egy ismerőse is figyelmeztette, legyen résen, mert Szabóné már sokaknak tartozik komolyabb összeggel, és nyomozás is folyik ellene. Ugyanakkor állítása szerint a kft. csak egy alvó cég, ami beérkező források (az örökség) híján semmilyen tevékenységet nem végzett.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.