Morciniec: Polgárjogi kezdeményezésekkel megyünk a pénzhatalom ellen

2013. április 20., szombat 16:12, frissítve: vasárnap 21:06

Nincs veszve a hagyományos családjog ügye, csak 2000-ben vágta kukába az életközösség hagyományos formájának deklarációját Európa a nizzai chartában. A liberális-szocialista felfogás oldalán viszont iszonyatos pénzkötegek működtetik az élet- és halálgyárakat, amelyek ellen polgárjogi kezdeményezésekkel lehet csak felvenni a kesztyűt. Interjú Piotr Morcinieccel, Lengyelország közkedvelt bioetikusával.

– Miért van szükség arra, hogy tudományként tekintsünk a bioetikára, miért nem elegendő, ha az emberi élet biológiai alapjait érintő kérdéseket társadalmi szervezetek, orvosok, biológusok vizsgálják?
– Különféle modelljei vannak a bioetikának, de tágabban az emberi létnek is. Lehet egyrészt szociális, másrészt jogi oldalról megközelíteni az élet alapkérdéseit, de fontos, hogy mi antropológiai kérdéseket vetünk fel, és ebből az irányból keresünk válaszokat. Ma Európában van egy úgynevezett „kisebbségi modell”, ahol általában ezekről a kérdésekről szavaznak, így döntik el, mi a véleményük. Mi perszonalista gondolkodók vagyunk, megvannak azok az alapelveink, amelyekhez ragaszkodnunk kell, és az érveink, amelyek alapján gondolkodunk.

– Megfigyelhető az Európai Unióban, de talán az egész világon egy olyasfajta trend, amelyet a liberális, ahogy ön mondta, kisebbségi felfogás „jogfejlődésnek” nevez, és amelynek égisze alatt a család szigorú társadalmi és állami védelme, vagyis az 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában lefektetett elv helyett már a 2000-es nizzai charta szavai az irányadóak, ahol nem lehet diszkriminálni senkit, emiatt pedig egyre több helyen alapíthatnak családot homoszexuálisok. Az embriókutatásokat pedig mindannyiunk közös pénzén támogatják, EU-s projektek tömegeit indítják erre. Annak fényében, hogy a rossz irányba csak nemrég indultunk el, vissza lehet húzni a szekeret?

Ami 1948-ban még érték volt, 2000-ben nem?
– Az Európai Unió ma kerüli a család definiálását. Bár az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata 1948-ban még védelmet kért az állam és a társadalom által a család intézményére, az Európai Unió Alapjogi Chartája (2000) már kiirtja a család fogalmát, és azóta számos országban megengedett a homoszexuálisok házassága. A család közben az alaptörvény szerint Magyarországon is nagyon fontos érték maradt; még a legerősebb családellenes folyamatok sem tudják elnyomni a vágyat a boldog és eredményes családi élet után. (Piotr Morciniec 2013. április 17-én egy pécsi szociáletikai konferencián)

– Ó, ha én ezt tudnám, a legokosabb ember lennék a világon.

– Akkor csupaszítsuk le a kérdést: miként volna visszatartható az a rengeteg, a kezdeti emberi életet játékszernek tekintő program és az orvostudomány mindenhatósága?
– Felvilágosítással, ami egyszerűen pénzügyi kérdés... Ha az ember tudatosítja, hogy ezekben a kutatásokban nagyon nagy pénz van, és akár rövid távon nagy haszonnal kecsegtet, akkor jöhetünk nagyon sokféle érvvel, nem sokra jut az ember. Másik oldalról viszont, ha elterjedt polgárjogi kezdeményezéseket nézünk...

– ...mint az „Egy közülünk...” kezdeményezést...
– ...ami önöknél is van, amit a közösségen belül milliók írnak alá, akkor lehet valamit tenni. Ez az a szint, amin el lehet indulni; ha az emberek tudatosítják magukban, hogy ezekben a kérdésekben miről is van szó, és összefognak egy más jellegű döntés irányában, akkor lehet valamit tenni.

Piotr Morciniec bioetikus professzor (Opole.gazeta.pl)
Piotr Morciniec bioetikus professzor (Opole.gazeta.pl)


– Az „Egy közülünk”-nek lehet-e majdan törvényi következménye? Értem ezalatt, hogy vissza lehet-e csinálni a 2000 előtti deklarált embrióvédelmi állapotot?

Egy közülünk – egymillió aláírás
A One of Us európai polgárjogi kezdeményezés célja, hogy egymillió aláírást összegyűjtsön azért, hogy ne támogasson az Európai Unió közpénzből embriókutatásokat, mert az már emberi életekkel való kísérletezés, gyilkosság. Ahhoz, hogy napirendre kerüljön a kérdés az Európai Parlamentben, 1 millió aláíró kell, Magyarországra leosztva 16 ezer, ennek viszont többszöröse összegyűlhet. – A magzatokkal folytatott kísérletek eredményeit a tudomány jelenlegi állása szerint más úton is megszerezhetik a kutatók – mondja Rétvári Bence KDNP-s államtitkár, hazánkban a kisebbik kormánypárt vette vállára a kezdeményezést.

– E téren kicsit pesszimista vagyok. Az olyan irányelvek, mint a gender mainstreaming, az Európai Unióban a család destrukciójához vezetnek. Szerintem már az is eredmény lesz, ha bizonyos számú aláírás összegyűlik az „Egy közülünk” mellett, mert ezzel már a kérdés bekerül a köztudatba. Ezen az úton jelentkezhet az, hogy nem csak törvényjavaslatokig, hanem törvényekig is eljutunk.

– Nagy nyugat-európai nyomás nehezedik akár a lengyel, akár a magyar törvényhozásra, de a jelenlegi viszonyok közt talán nem várható a homoszexuálisok életközösségének házasságként való elismerése egyik országban sem. Mit gondol, önöknek, bioetikusoknak mekkora feladatuk van abban, hogy a konzervatív politikusok bírják ezt a nyomást a törvényhozatali mechanizmusok során?
– Ha a politikusok kívánják a közös munkát, akkor részünkről ez rendben van. Nem tudok a nevükben beszélni, de azt azért elmondanám, hogy Lengyelországban is van két bioetikai irányzat: az egyik a liberális-szocialista, az ő számukra az emberi méltóság és a jogok mintha nem is lennének, a másik oldalon ott vagyunk mi, perszonalisták, például a püspökkari konferencia mellett működő bioetikai tanács, amelyben én is tag vagyok. Nemrég jelentettünk meg egy dokumentumot a mesterséges megtermékenyítés különféle kérdéseiről. Ezt aztán természetesen hevesen támadták a liberális-szocialista táborból.

– Az ön szakterületének, a bioetikának melyik a legvéresebb harcmezeje?
– Rögtön kettőt is kell mondanom: az első az emberi élet védelmét érintő bioetikai kérdések védelmével kapcsolatos. A másik pedig, hogy mikor szabad az embert meghalni hagyni...

– ...mintha az eutanáziára gondolna, csak nem mondja ki.
– Nem, nem! Hogy mikor kell a terápiát abbahagyni, és az embert hagyni békében meghalni, az eutanázia nem a jó kifejezés erre.

Piotr Morciniec
Piotr Morciniec az Opolei Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, katolikus pap, 1960-ban született egy lengyel kisvárosban, nagycsaládban nőtt fel. 1979 és 1985 között filozófiát és teológiát tanult Opoléban, majd a kisgyermekek lelkiismeretének kialakulását kezdte vizsgálni annak tükrében, hogy milyen erkölcsi nevelést kapnak. Pappá 1986 június 22-én szentelték, ezt követően két évig papként szolgált egy plébánián. Egyetemi oktatói pályája 1990-ben kezdődött Opoléban, a helyi tudományegyetem mellett a Képzőművészeti Főiskolán is hitoktatást vállalt és csakhamar igen népszerű lett. 1993-ban szerzett teológiai doktori fokozatot, morálteológiai területen. 2000-ben a transzplantáció és a neurodegeneratív megbetegedések felé fordította érdeklődését, habilitációs munkáját 2001-ben Lengyelország oktatási és sportminisztériuma dicséretben részesítette. 2002 óta a morális teológia, szociáletika tanszék vezetője Opoléban, 2008 óta a püspökkar mellett működő bioetikai tudós testület tagja. 2010-ben intézetet alapított a családi tanulmányok tárgykörében, professzori kinevezését maga Bronislaw Komorowski lengyel államfőtől kapta meg 2010. október 1-jén. Tudományterületén termékenyen publikál, politikai döntéshozók is rendszeresen kérik ki szakvéleményét.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.