Nők és férfiak: ki tesz keresztbe kinek?

Lippai Roland

2013. április 17., szerda 15:00, frissítve: szerda 20:59

Rá kell ébreszteni a profitorientált tőkét arra, hogy a női vezetők arányának növelése együtt jár a profit emelkedésével – jelentette ki az MNO-nak Ternovszky Ferenc. A Budapesti Gazdasági Főiskola helyettes tanszékvezető tanára beszélt a részmunkaidős foglalkoztatás gátjáról, s a létező jó példákról is. A nemek szembeállítását pedig károsnak tartja. A Központi Statisztikai Hivatal március végén közölte a 2011-es népszámlálás adatait, amely számos fontos társadalmi folyamatra világított rá. Az MNO interjúsorozatában a népességcsökkenést és a nők helyzetét veszi nagyító alá.

– Egy előadásában arról beszélt, „át kellene verni” a profitorientált tőkét, mivel a nők pozícióba emelése több hasznot is hoz az adott vállalatnak, hiszen javul a hatékonyság és a profitszerző képesség. Hogy értette ezt?
– Ez félreértés. Arról beszéltem: a tőkét rá kell ébreszteni arra, hogy jól felfogott gazdasági érdeke a tehetséges és jól képzett nők alkalmazása és támogatása a felső vezetői posztok elérésében. Ezt a lehetőséget a tőke nem veszi észre, mivel a napi profitra koncentrál. A mai vezetők sokaságát nevezhetnénk akár „feladathajhász” vezetőknek is. A feladatok tengerében nem jut idejük és energiájuk arra, hogy kitekintsenek, más perspektívákban is gondolkodjanak, miközben egyre több a diplomás, tehetséges nő a munkaerőpiacon. Számszerű bizonyítékok vannak arra: ahol vegyes a felső vezetés, jelentősen nagyobb a profit is.

– 2012-ben a 15-64 éves korosztályban a nők foglakoztatási aránya 52 százalékra ugrott, 1992 óta ez a legmagasabb szint. Beérnek az erőfeszítések?
– Én nem tekintem célnak a női foglalkoztatás mindenáron való növelését, ugyanis nagyon sokan vannak, akik anyagi kényszerből olyan munkakörökben dolgoznak – nők és férfiak egyaránt –, amiben nem találnak örömet. Ezen változtatni kellene. Az viszont cél, hogy magasabb legyen a női felső vezetők száma, aránya.

– Egy európai bizottsági jelentés szerint a nemek alapján vegyes vezetéssel bíró vállalatoknál 56 százalékkal magasabb az elért profit szintje, Ön is ezzel példázta azt, hogy milyen lehetőségek rejlenek a női foglalkoztatásban.
– Igen, erre utaltam az előbb is. Ez döbbenetes mértékű növekedés. Az USA-ban 34 százalékot mértek. Ma, amikor az egy számjegyű növekedés is óriási eredménynek számít. Micsoda óriási tartalék ez!

– Közben úgy tűnik, hogy a változások nem jönnek olyan gyorsan, nem terjed ez a szemlélet oly mértékben, mint amilyen arányban szó esik erről a közbeszédben.


• Szinte lehetetlen megállítani a népességcsökkenést


– Nem ember-, hanem pénzközpontú a világ tőlünk nyugatabbra és Magyarországon is. Az emberi erőforrás menedzsment már a 20. században bizonyította a létjogosultságát. Minden jelentős kutatásban ott szerepel az emberi tényező a siker és a profit szempontjából. Ám ennek ellenére – noha szerencsére létezik és tisztelet a kivételnek – állandó harcot kell folytatni a cégvezetőkkel, folyamatosan bizonygatni kell azt, hogy milyen sokat jelent, ha odafigyelnek az emberre, a legértékesebb erőforrásra. Egy elégedett és motivált ember sokkal jobban teljesít, s erre bólogatnak is a vezetők. Kérdés, hogy mit tesznek ezért.

– Mondana példákat?
– Olyan vezetővel is találkoztam, aki nem tudta egyik-másik közvetlen beosztottja nevét, vagy olyan elnökkel, aki nem köszönt vissza a neki előre köszönő nőknek a folyosón.

– Holott ezek a legminimálisabb emberi gesztusok, amelyek nagyban képesek befolyásolni a közérzetet. Innen még nagyon messze vannak a munkával kapcsolatos pozitív visszajelzések, a támogatás, a karriertervezés.
– Ez mind igaz. De nem szeretnék igazságtalan lenni, hiszen vannak példamutató cégvezetők is, ám egyelőre kisebbségben.

– Hogyan lehet megváltoztatni egy cégvezető szemléletét?
– Erre hosszasan lehetne válaszolni. De csak röviden: tudatosítani, bizonyítani kell, hogy ez a közelítés profitot hoz, miközben jobb lesz a közérzete mindenkinek, a vezetőnek is.

– A családbarát audit során felmérik, az adott vállalat mennyire felel meg azoknak a kihívásoknak, amelyek mentén össze lehet egyeztetni a munka világát és a magánéletet. Vannak jó példáink?
– Szerencsére vannak. Említhetnék egy auditon átesett magyar tulajdonú vízműcéget, ahol a későbbi vizsgálat idején az egyik fizikai dolgozó a „béke szigetének” nevezte a munkahelyét.

– Ez nagyon szép, de min kellett változtatni?
– Az audit során, amiben részt vesznek a munkatársak, számos javaslat születik. Ezekből alakul ki egy olyan cselekvési terv, ami végre is hajtható rövid idő alatt. Sok minden változhat; a munkaidő-beosztás, avagy szerveznek családi napokat, gyermekmegőrzést a szünetekben, fejlesztik a belső tájékoztatást, különös tekintettel a gyesen lévő mamákra. Támogatják az anyák visszatérését. Az említett cégnél a munkaidő reggel hétkor kezdődött, ezt kitolták fél 9-re...

– …A korai időpont kritikus időszak.
– A gyermekes anyáknak, apáknak ez valóban megnehezíti az életét, de hosszú idő óta ez volt a hagyományos kezdési időpont. Nem okozott nagy nehézséget a változtatás, de mindehhez kellett egy olyan felső vezető, aki mögé állt az egész folyamatnak. De előfordult olyan is, hogy egy osztályvezető a saját szakállára, bizalmi alapon, rugalmassá tette a munkavégzést. Persze ezzel ő kockázatot vállalt, viszont később az igazgató felismerve az eredményeit, ezt a gyakorlatot kiterjesztette.

– A hollandok részmunkaidős foglalkoztatása a nők esetében 2011-ben közel 80, a magyaroknál mindössze 9 százalék volt. Hogyan képződhetnek ilyen szélsőséges értékek?
– Az egyik fő probléma nálunk, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás nem nyújt megfelelő anyagi biztonságot. A holland nők a férjük keresete révén nagyobb anyagi biztonságban vannak, így jobbak a nők lehetőségei is. Itthon ez az egyik gátja annak, hogy a nők nehezen vállalják ezt a foglalkoztatási formát. Vagyis két teljes kereset kell a megélhetéshez. A másik probléma a cégvezetők hozzáállása, akik még nem ismerik eléggé, idegenkednek a rugalmasmunkaidő-formáktól, a részmunkától, az osztott munkaköröktől.

– Ha sem az egy-, sem a másfél keresős modell nem tudja biztosítani a család biztonságát, akkor a nők kényszerből lépnek be a munka világába?
– Kényszerhelyzetről van szó. Még 1999-ben közölt az Economist egy felmérést, aminek alapján a magyarok 26, de még a dánoknak is csak körülbelül 50 százaléka mondta azt, hogy szívesen megy dolgozni, elégedett a munkájával. Vagyis, ahogy már utaltam rá, a többség kényszermunkás, csúnyább szóval bérrabszolga.

– Mégis azt gondolom, hogy a munka fontos az ember életében, mert az anyagiak mellett keretet ad, szocializál, mégis csak egyfajta iránytű. Persze nem mindegy, mit csinál az ember.
– Camus-től származik az a mondat, miszerint „Munka nélkül az élet értelmetlen, a lélek elrohad”. A munka az ember életének rendkívül fontos része, az örömünk, sikereink, boldogságunk egyik legfontosabb forrása. De nem mindegy, mi az a munka, amit végeznünk kell. Mennyire adja meg a munka az ember számára az alkotás, a kiteljesedés lehetőségét, a sikerélményt. Mint láttuk, ez még sokaknak nem adatik meg.

– A nőkre visszakanyarodva. A népszámlálás adatai szerint a férfiak 15,8, míg a nőknek immár 18 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel. Mit tükröznek ezek az adatok? Motiváltabbak, ügyesebbek, okosabbak? És ennek ellenére miért nincsenek ott a felső vezetésben a tudásukhoz mért arányban?
– Nem vagyok annak szakértője, hogy miért is maradnak le a fiúk, de azt láthatjuk, hogy a lányok a középiskolában, gimnáziumban szorgalmasabbak, motiváltabbak, a figyelmük jobban a tanulásra irányul, mint a fiúké, így nagyrészt sokkal jobbak az eredményeik. Tehát amikor pályáznak a felsőoktatásba, már eleve jobb pontszámokkal érkeznek. Emellett a hagyományosan férfi pályák száma, vonzereje csökken, visszahúzódnak a férfiak. Tanárként is látom: a lányok szorgalmasabbak. Viszont a fiúk között több kreatív elmével találkozom. Magyarországon a diplomát szerzők között hatvan százalék a nők aránya, az OECD előrejelzése szerint öt országban – köztük Magyarországon – 2020-ra ez az arány eléri a hetven százalékot. Ezzel valakinek foglalkoznia kellene már az általános és a középiskola szintjén is, elkerülve a súlyos kiegyensúlyozatlanságot.

– Vezető téma a női foglalkoztatás és az a körül kialakult konfliktushelyzet. Azt elismerve, hogy tényleg pokoli nehéz összeegyeztetni a munkát és a családi életet, mégis csak meg kell kérdeznem: tényleg olyan sanyarú lenne a nők sorsa manapság, mint ahogyan az a híradásokból kitűnik?
– A nőknek van egy elvitathatatlan tulajdonságuk: ők szülik a gyerekeket és ők az anyák. Azért vannak nehéz helyzetben, mert felvállalják a családban betöltött szerepüket, miközben a munkahelyen is meg kell állniuk a helyüket. Nagyon erős kettős szorításról van szó, sok házasság létre sem jön, vagy emiatt megy tönkre. De a férfiak is nehéz helyzetben vannak. A nők és a férfiak sokasága akkor kerülhet egyensúlyba és akkor találnak majd örömet a munkájukban, ha eljutunk oda, hogy a társadalom felszabadul a bérrabszolgaság kényszere alól. Jelenleg pénzközpontú világban élünk. Ahogy Orwell írta, „a Tízparancsolat mára kettőre csökkent. Az egyik szól a pénz pápáinak, a munkaadóknak: Csinálj több pénzt! A másik a munkavállalóknak, a rabszolgáknak: Ne veszítsd el az állásodat!” De vannak jó példák, jó vállalatok, és vannak elégedett, boldog emberek is.

– A közbeszédben elindult egyfajta verseny, hogy kinek rosszabb a helyzete: a férfinak vagy a nőnek? Van értelme ilyen narratívába helyezni e problémakört? A férfiak születéskor várható élettartama, a halálozási adatok mind azt mutatják, hogy baj van.
– Ez nagyon rossz irány, és káros hatása van a szembeállításnak. Mindkét nem nehéz helyzetben van, amikor keresi a munka és magánélet egyensúlyát. Azt kellene nézni, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy mindkét nem megtalálja a számítását, s jó életet élhessen. Az országban először, egy évvel ezelőtt a mi intézményünk vezette be a női erőforrás menedzsment tantárgyat. A tárgyat szabadon választó hallgatók között fiúk is vannak. Ha csak nagyjából tíz százalék, de ez is örvendetes. Azzal a szándékkal jönnek, hogy ha majd dolgoznak, vezetők lesznek, jobb kapcsolatban legyenek a nőkkel, jobb legyen az együttműködés.

– Valóban olyan elvárások felé tolódik a világ, ahol a női készségekre nagyobb szükség lehet?
– Favágóra és kovácsra nem lesz szükség. Radikálisan csökkennek azok a munkakörök, ahol a fizikai erő számít. Sokkal inkább a kézügyesség, a rugalmasság és a mosoly kerül hangsúlyosabb szerepbe. A szolgáltatásokban nagyobb szerepet kapnak a női készségek.

– Az „erő politikája” jellemzőbb a férfiakra a problémamegoldások során?
– Az agresszivitás a férfiakban jobban jelen van, de ezzel vigyázni kell, mert könnyű félremagyarázni ezt, és úgy beállítani a férfiakat, hogy ők azok, akik „lenyomják a nőket”.

– Ezt a harcos feministák mondják leginkább, ahol tapintható a férfigyűlölet is.
– Ez igaz, de az is, hogy a férfi évezredek óta sokkal inkább hajlandó a versenyre és agresszívabb is.

– Etológiai örökség.
– Csányi Vilmos sokat írt erről és ez így van a mai napig is. Ám az ellen tiltakozom, hogy a „férfiak erőből lenyomják a nőt”, és akadályozzák, hogy vezetőkké váljanak. Madeleine Albright amerikai külügyminiszter mondta: a nők egymás legnagyobb ellenségei. A karrier előtt álló legnagyobb akadályok között a nők első helyen a munka család konfliktust jelölték meg, a harmadik helyen viszont, a „nők nem léptetik egymást előre” választ jelölték! Egy 2013-as felmérés szerint a nők háromnegyede nem akar női vezetővel dolgozni. Több mint érdekesek ezek az adatok, fel kell tárni az okait.

– Mit jelent a vállalatok „férfias” működése?
– A szervezeteket működtető szabályok, az utasítások rendszere, az alkalmazott vezetői módszerek és stílusok évezredeken át alakultak az emberiség történetében. Már az ősember korától a férfi volt, aki küzdött és harcolt a „mamuttal”, ő volt az erő a gyenge nő mellett. Így a szabályokat a férfiak alakították ki, amelyek a történelem során alapvetően nem változtak. A nők számára sok férfias szabály láthatatlan, idegenül hat. Például a nők gyakran kérnek elnézést, a férfiak ezt a gyengeség jeleként értékelik. A munkaidő utáni „klub” – ami egy férfitársaság, egy sör mellett – sok fontos döntés színhelye lehet. A nőknek nehéz oda bekerülni, pedig sokszor ez is a vezetői karrier útja.

– Kijelenthető, hogy óriási változásoknak vagyunk tanúi és néhány évtized múlva gyökeresen átalakulnak a szerepek és maga világ is? Gondolok az elférfiasodott nőkre, a femininné váló férfiakra is.
– Érdekes, de az elférfiasodott nőket sem a nők, sem a férfiak nem kedvelik. Abban reménykedem, hogy évtizedek múlva egy jobb, az emberi értékeket jobban szem előtt tartó és érvényesítő világban fogunk élni, ahol sokkal gyakoribb lesz az örömteli munka és a boldog család egyensúlya. Legalábbis ezt kívánom az unokáimnak. De ezért tennünk, sőt harcolnunk kell. Kinek-kinek a maga eszközeivel.

A szerkesztő ajánlja

Lázár Fruzsina

A magyar költőnő, akinek el kellett fojtania nőiességét, hogy sikeres lehessen

Nemes Nagy Ágnesnek még mostoha sors jutott. Vajon a mai írónők átveszik a hatalmat az irodalomban?

Pintér Bence

Olyan vérfagyasztó a valóság, mint a legkegyetlenebb mese

Az elmúlt évtizedekben számos, a 13 gyermekét ágyhoz láncoló, megkínzó Turpin családéhoz hasonló eset került napvilágra.

R. Kiss Kornélia

Apátia lett úrrá a baloldali bicskei ellenzéken

A szír származású jelölt a migránskampány miatt visszalépett, a másik szocialista is idő előtt visszavonulna. Csak a Jobbik száll szembe a Fidesszel.

Katona Mariann, Hutter Marianna

Szél tanácsadója: Kósa azt mondta, magyar vagyok, nem afgán

Megszólalt a tanácsadó, akit Szél Bernadett javasolt a nemzetbiztonsági bizottságba.