Seszták miniszter úr nagyon mérges lesz

,

2017. október 20., péntek 14:28, frissítve: szombat 20:41

A kormány nagy hangsúlyt fordít a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei integrációs programokra – mondta 2015. december 4-én Seszták Miklós, Kisvárda és környéke országgyűlési képviselője, fejlesztési miniszter. Ekkor adták át azt a Nemzetiségi-Roma Módszertani és Oktatási Központot, amelynek a következő funkciót szánták: „a roma kultúra kincseinek összegyűjtése és hozzáférhetővé tétele, a roma kultúrára építő képzések, közösségi tevékenységek, rendezvények, gyermek- és ifjúsági programok lebonyolítása”. Ha hozzávesszük, hogy mennyi európai uniós forrásból származó pénzt költöttek erre Seszták miniszter városában, akkor tényleg azt gondolhatjuk, hogy a kabinetnek szívügye a szabolcsi cigányok felzárkóztatása. Közel 400 millió forintból valósult meg ugyanis a Kapu 2 – Az északi kertváros szociális jellegű városrehabilitációja, a társadalmi befogadás, integráció feltételeinek megteremtése Kisvárdán program keretében a Sója Miklós Közösségi Ház, ahol a város önkormányzata a görögkatolikus egyházzal együttműködve végzi munkáját a helyi romák érdekében.

Van azonban egy másik színtere is ugyanennek a tevékenységnek, amellyel Leleszi Tibor polgármester szavai szerint két legyet ütött egy csapásra a település. Mintegy 699 millió forintból – viszonyításképpen: ez több, mint az Országos Roma Önkormányzat éves összköltsége – felújították a Művészetek Házát, és létrehoztak egy Módszertani és Oktatási Központot is a Tordai utcában. Leleszi szerint ezzel az volt a céljuk, hogy „a helyi közösségek tanulási, művelődési és szociális igényeinek kielégítése érdekében, komplex humánszolgáltatások ellátására alkalmas, multifunkcionális intézményhálózatot” alakítsanak ki.

 
Fotó: Balogh Dávid / Magyar Nemzet
 

Csakhogy az oktatási központban nem felzárkóztatás zajlik, hanem valami más.

„Nem jön ide cigány soha, maximum akkor, ha kivezényelik a közmunkásokat, hogy vágják le az udvaron a gazt” – közölték a Tordai utca közelében, az épület szomszédságában lakók. Akik közül valaki azt is elárulta a Magyar Nemzetnek, hogy mi zajlik odabent: kézilabdaedzés. Azt mondták, addig járnak ide edzeni a sportolók, amíg el nem készül a több milliárd forint állami támogatásból épülő multifunkcionális sportcsarnok.

Hogy mi lesz azután a jelenleg kondigépekkel telepakolt ingatlan sorsa, azt nem tudni. Az biztosnak látszik, hogy nem cigányintegráció zajlik majd itt később sem. Névtelenséget kérő forrásunk azt mesélte ugyanis, hogy soha nem is akart itt cigányokkal foglalkozni az önkormányzat. Történt ugyanis, hogy amikor kikerült a tábla az oktatási központ elé, amelyen nemcsak a 699 millió forintról szóló uniós támogatás szerepelt, hanem a roma szó is (az épületen ez most nincs rajta, csak az, hogy Módszertani és Oktatási Központ), akkor dühösek lettek az utca lakói. Attól tartottak, hogy elértéktelenednek az ingatlanjaik „ha oda jár majd a sok cigány”. A vitának az vetett véget, hogy megjelent a terület önkormányzati képviselője, Major Tamás, és elmondta, nem terveznek itt semmiféle felzárkóztatást, egyszerűen arról van szó, hogy „erre lehetett pályázni”. Major személye egyébként magyarázatot is adhat arra, miért zajlik kézilabdaedzés a névleg cigányintegrációt elősegíteni hivatott oktatási központban: a képviselő a kisvárdai kézilabdacsapat elnöke is. Kerestük őt többször is, de nem vette fel a telefont, ahogyan Leleszi Tibor polgármester sem reagált írásban feltett kérdéseinkre.

Magyar Nemzet hírlevél

Legizgalmasabb cikkeink naponta egyszer az ön e-mail-fiókjában!

A feliratkozással beleegyezik abba, hogy a Magyar Nemzettől hírlevelet vagy cikkeinkről szóló üzenetet kapjon postafiókjába. A szolgáltatásról bármikor leiratkozhat.

Ez az emailcím nem érvényes

– Akkor maguk írni fognak erről a házról? – kérdezte tőlünk Torda utcai nyilatkozónk.
– Igen, azt tervezzük – feleljük.
– Hú, akkor Seszták miniszter úr nagyon mérges lesz – mondta jelentőségteljesen.
– Miért?
– Hát, nagyon odafigyel rá, hogy mi történik Kisvárdán. Tudják, ez az ő körzete – mondta magyarázatképpen, és nem volt több kérdésünk hozzá.

A városvezetéshez viszont lett volna még. Nevezetesen az, hogy miért működtet a kisvárdai önkormányzat a Kastal utcában egy külön helyiséget ügyintézésre. Ugyanis a Kapu 2 – Az északi kertváros szociális jellegű városrehabilitációja, a társadalmi befogadás, integráció feltételeinek megteremtése Kisvárdán projekt keretében – bizarr módon – megvalósult egy olyan létesítmény, amelyet nyugodtan nevezhetünk „szegregációs háznak” is. Információink szerint a város önkormányzata kiszervezte ide az ügyintézést, csak hogy a környéken élő cigányok ne menjenek be a polgármesteri hivatalba. A Kastal utcai „szegregációs ház” külsőre egyébként nagyon hasonlít a Tordai utcai „integrációsra”. Mellékesen pedig ugyanúgy milliókból épült mindkettő – továbbá egyikben sem zajlik felzárkóztatás.

A szerkesztő ajánlja

Molnár Csaba

176 millió kamera kereszttüzében: a kínai Nagy Testvér mindenkire odafigyel

Az, ami Orwell idejében még disztópiának tűnt, a mindent látó kamerának hála szép lassan valósággá válik.

Pethő Tibor

1938. augusztus 25. – 2018. április 11.

Elhallgatni nem fogunk. Várunk, reménykedünk, imádkozunk. Mert lehet egy újságnak bárki is a tulajdonosa, azt pontosan tudjuk, hogy a mi igazi „gazdánk” az olvasó.

Stier Gábor

Szomorú búcsú Eraszt Fandorintól

Borisz Akunyin húsz év után nemcsak világhírű regényhősét, hanem a kilencvenes években az orosz jövőről szőtt álmait is eltemeti.

Lakner Dávid

Lajcsika, ha te mindig játszol, miből éltek?

Inkey Alice Szőts Istvánról, Latinovits jókedvéről és Kosztolányi Dezső fekete pöttyös nyakkendőjéről.